“A sötétséget nem pusztíthatod el még nagyobb sötétséggel. Csak a fény oszlathatja el a világra boruló árnyékokat.” (Dan Millman)

A fény létünk feltétele, életterünk alapjellemzője – ezt tudatosította új meg új oldalakról 2015, a fény nemzetközi éve eseménysorozata. Nem meglepő, hogy a fény szó jelentése nyelvünkben is sokféle, más-más kontextusban. Vegyük sorra ezeket a fizikai, a szótári definíciók – és idézetek vagy közmondások, szólások segítségével.

  1. A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Az emberi szem a 390 és 750 nanométer hullámhosszak közé eső elektromágneses sugárzást érzékeli. Ez frekvenciaértékekben 790-400 terahertz (THz).Tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb hullámhossz, ez az infravörös fény, és a kisebb hullámhosszú ultraibolya fény. A fehér fényt prizmával különböző színű fényekre lehet bontani. Az ember által érzékelhető összes szín több mint a látható spektrum, mivel szerepelnek köztük a színek keveredéséből előállók is, mint a lila vagy a rózsaszín. “Tudósok mondják: kölcsönzött fényből élünk. Fényből, mit oly sok millió kilométerről üzen nekünk a Nap;
    bölcsek mondják: FÉNYBŐL , mely a befelé végtelen tér mélységéből, belőlünk árad”. (Csáji Attila)
  2. A fény részecsketulajdonságokkal is jellemezhető. A részecskéket a kvantummechanika a fény kvantumainak, fotonoknak nevezi, ezek nyugalmi tömege zérus, üres térben pedig vákuumbeli fénysebességgel mozognak.
  3. Sarki fény akkor jön létre, ha a Napból érkező töltött részecskék kapcsolatba lépnek a Föld mágneses mezőjével.
  4. Szemmel érzékelhető energia, illetve az így keletkezett világosság, megvilágítottság. Fogyunk, mint a kasza fénye.
  5. Világítóeszköz; a látható energiasugárzás forrása, lámpa. Amint a fény megjelenik, a sötétség eltűnik.
  6. Csillogás; sima, tükröző felületű tárgyaktól visszavert, szétszórt látható sugárzás, ragyogás. Ő a fény az éjszakában.
  7. Kiemelkedő anyagi jellegű értékesség. Egy garas éles; két garas fényes.
  8. Műalkotásokon a legvilágosabb részlet; a festmény, a fénykép legerősebben megvilágított területe. “Egy drága Lény áldásában felém tör újra a fény, s áthat éjsötét kínomon” (Verlaine).
  9. Díszes külső, gyönyörködtető, tündöklő szépség. Elhomályosítja a nap fényét.
  10. Pompa, dísz, amely a jólét egyértelmű jele. “Nagy az Úr, ki fényes házát építtette” 249. dicséret
  11. Dicsőség; személy vagy közösség sikere; munkájának, erőfeszítéseinek eredménye. “Aki él, mint a fény, mások életébe árad.” (Hervay Gizella)
  12. Az értelem, a szellem világossága; haladás. “Nyomorú ész, Ki fénynek hirdeted magad,
    Vezess, ha fény vagy, Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok, S miért vagyok?” (Petőfi Sándor)
  13. Magyarázat; tényállás, tett, megnyilatkozás megvilágító ereje; adott dolog jelentésének föltárulása, értelme. Fényes ígéretnek legkevesebbet higgy.
  14. Boldogság, öröm; az élet derűje. Látja a fényt az alagút végén.
  15. Szellemi erő kisugárzása bizonyos magatartásból, cselekvésből, illetve művészi alkotásból. “Felelt a fény: Hol én hiányzom, ottan Erő hiába működik: kaosz van” (Reviczky Gyula).
  16. Lelki erő, érzés, képesség tükröződése az arcon, szemben. “Feltámada napom fénye ” (Balassi Bálint).
  17. Szellemi energia, ihletett állapot, tudás, értelem, és ennek látható megnyilvánulásai. Vigyáz rá, mint a szeme fényére.
  18. Mulandó szépség; nem valódi érték, ami csupán látszat. Nem mind arany, ami fénylik.
  19. Régiesen: napvilág, a körülöttünk levő fizikai valóság. Ha fénylik Vince, megtelik a pince.

A fényes szinonimáit figyelve a legpozitívabb minőségek jelennek meg: pazar, pompás, ragyogó, fénylő, fényben úszó, tündöklő, csillogó, sugárzó, szikrázó, sziporkázó, vakító, ígéretes, reményteljes – Kosztolányi libbenő képe szerint:

“a mennynek tündérei hajnalba hazamennek / fényes körútjain a végtelennek”.

A fénytelen szinonimái éppen ellenkező előjelűek: halvány, kifakult, megfakult, fakó, hóka, színtelen, halovány, seszínű, színehagyott, napszítta, sápadt, megvilágítatlan, sötét, árnyas, éjszínű, fátyolos, matt, homályos, elmosódó, ködös, elmosódott.

“Minden újul, örvend. Csak te nem derülnél, fátyolos kedélyem?” (Arany János)

A fény életfeltétel és létminőség, így központi fogalom a vallásokban is, ezért oly fontosak a fényt adó eszközök, a mécses, gyertya, lámpás.
Az ősi indiai kultúrában a tudás fénye az az állapot, amikor a szó metafizikai, transzcendens és valódi lelki értelmében is tudatosak vagyunk helyzetünkről, és akár magunk is képesek vagyunk ezt a fényt sugározni. Fáklyalánghoz hasonlítják a lelki tanítómestereket is, akik a tudás által fölnyitják az emberek szemét, és lelki látásmódot adományoznak. Az indiai tradíció szerint Dívali éjjelén ghí lámpákkal csalogatják be az otthonokba a fényt. Úgy is, mint Laksmí dévít, a Szerencse Istennőjét, aki az Úr örök társa, és úgy is, mint a tudás örök értékét. A lelki tudás művelésével a fénynek bennünk kell megszületnie.

A Buddha tanításában a meditációban elérhető a megvilágosodás, ami azt jelenti, hogy a tudat fölragyog. Ezt a bölcsesség fényének nevezzük, az elsődleges célja a szenvedéstől való megszabadulás. Maitréja a Szeretet Buddhája, és lénye a mindenre ragyogó bölcs szeretetet szimbolizálja, így tehát a szeretet fényét ünnepeljük reá tekintvén.

A zsidó misztikus filozófiában, a Kabbalában a fény az isteni végtelenség kisugárzása, amely egyben a mindenséget megteremtő isteni energiát is jelképezi. Isten tehát “az örök és végtelen spirituális fény forrása, az emberi lélek pedig Isten gyertyája” (Példabeszédek 20:27.).

A muszlimok hite szintén fényközpontú, „Allah pártfogója azoknak, akik hisznek, kivezeti őket a sötétségekből a világosságra” (Korán, 2:257).

A Koránban a fény Mohamed prófétát is jelenti, hiszen őáltala vált világossá az igazság, amit elrejtettek az Írások.

A Bibliában a fény többször úgy jelenik meg, mint Isten védelmező ereje. A kereszténység hite is olyan út, amely a világ és természet kiemelkedő etapjaihoz kötődik, ezeket a fény és a sötétség, a Nap, Hold és Földünk mozgásai jelölik ki az egyházi évkörben. Ilyen kiemelkedő pont a Karácsonnyal összefüggésbe hozható téli napforduló, amikor megszületik

“E világnak fényessége, és szenteknek idvessége” (288. dicséret).

Ám a külső megszületésnek mindig kapcsolódnia kell egy belső születéssel, ahogy Angelus Silesius írja:

„Ezerszer születhet Krisztus Betlehemben, örökre elvesztél, ha tebenned nem.”

A Bibliában az emberi szív, illetve az emberiség egész történelme a fény és a sötét közti folytonos harcként jelenik meg: az emberi történelem és üdvtörténet a fényből a fény felé tart:

“Mindenünnen fény kiáltott,
fény sikoltott rám az úton,
mint egy emlék, mint a múltból,
fény kiáltott, hogy megálljak,
fény kiáltott, hogy maradjak.” ( Kosztolányi )

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

 

Hozzászólások