Július 22-én ünnepeljük Szent Mária Magdolna napját, amit a katolikus egyház már nemcsak emléknapnak, hanem hivatalos egyházi ünnepnek tart. Ezt korábban csak a katolikus egyház keleti ága ismerte el teljes jogú ünnepnek. Az én védőszentem is Ő, fogadjátok szeretettel Mária Magdolnához írott köszöntő versemet és rövid élettörténetét!

Scorel festménye a 16. századból – Mária Magdolna (Amszterdam)

Eller Mária: Köszöntő a védőszentemhez

Nekünk kedves vagy, Szent Mária Magdolna,
hűséges hited előtt hajtsunk fejet ma.
Aix-les-Bains-i barlangod oázis,
keresztényi szeretettel hívlak máris.
Az apostolok apostolát kövessük,
Jó Isten kedvesének szavát hirdessük!
Halljuk meg mind: Feltámadt Krisztus, vigadjunk,
Adjuk tovább: a sírból mind feltámadjunk!
Bűneinkre kérj megbocsájtást az égben,
hogy mi is ott lehessünk veled a Fényben.
Hadd legyen hitem olyan nagy, mint teneked,
Örökkön-örökké megbízhatok benned.
Nyújtsd felénk óvón két karod, védőszentem,
Fogadj minket tiszta szívvel a mennyekben!

SZENT MÁRIA MAGDOLNA

Nagy Szent Gergely kora elmúltával a latin egyház hagyományában a liturgiában, a legendákban, a művészetben és a népi ájtatosságokban Mária Magdolna alakja egybeolvadt Betániai Máriáéval, Márta és Lázár húgáéval, valamint a névtelen ,,rossz hírű nő”-ével (Lk 7,36). S bár az újszövetségi kutatások már elég régen igazolták a keleti egyházat, ahol megkülönböztetik a három nőt, és Betániai Máriát, valamint Mária Magdolnát külön-külön tisztelik, ezt misekönyveink még mindig nem tükrözik. Vajon meddig tartható fenn ez a téves azonosítás? Nem volna-e helyénvaló, hogy amint az idők folyamán bemázolt régi, értékes képeket megszabadítjuk a rákerült festékrétegtől, úgy Mária Magdolnát is megszabadítsuk a hozzátapadt két másik újszövetségi nőalaktól?

Mária Magdolna hiteles alakját a róla kialakult népies kép eléggé eltorzította, de talán nem annyira, hogy meg ne kísérelhetnénk újra megrajzolni. Kettős neve igazában annyi jelent: Magdalai Mária. Magdala sózott haláról híres halászati központ volt a Genezáreti-tó nyugati partján.

Nem tudjuk, hogy Jézus, aki az északi parton kedves városában, Kafarnaumban szeretett tartózkodni, járt-e valamikor Mária városában, Magdalában. Az evangéliumok az ördögűzések és gyógyítások leírása során nem tudósítanak róla, hogy ez a nehéz sorsú magdalai asszony miként találkozott a Názáreti Jézussal. Csak Lukács egy rövid utalásából (8,2 skk.) és Márk egy megjegyzéséből (16,9) tudjuk, hogy Jézus ,”hét ördögöt” űzött ki belőle. (…) Mária Magdolna tehát egészen ,”kézzelfogható” módon tapasztalhatta (mekkora vigasztalás ez számunkra!), hogy Isten a szívünkben Fia, Jézus Krisztus által megtöri a gonosz hatalmát.

Jézus kiszabadította őt a gonosz hatalmából, s miután mindenható szavával széttörte a bilincset, amivel a gonosz szellem fogva tartotta, és feloldotta az önző vágyak és szenvedélyek köteléke alól, meghívta, hogy szegődjön a nyomába, legyen a követője és szolgálja: ,,Ezután bejárta a városokat és falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla” (Lk 8,1–3).

Mária Magdolna tehát az asszonyok között volt, akik közvetlenül szolgálták az Urat, akik elkísérhették Jézust, amikor tanítványaival járta a városokat és falvakat, hirdetve az Isten országát, s gondoskodhattak a kis csapatról, amelynek se nyugta, se otthona nem volt, és magáról az Emberfiáról is, akinek nem volt ,,hova fejét lehajtania” (Mt 8,20; Lk 9,58). Más szóval Mária Magdolna egy volt azok közül az asszonyok közül, akiket a Mester arra méltatott, hogy közelről hallgassák tanítását, és a Golgotára is elkísérjék, amikor a tanítványok — János kivételével — elfutottak.

Ezek az asszonyok haláláig hűek maradtak Mesterükhöz, aki őket — nem törődve az akkori felfogással, amely a nőket szellemileg és erkölcsileg egyaránt alacsonyabb rendűnek tekintette — emberszámba vette és becsülte, ,,befogadta”. Sőt hűségük a halálon túl is töretlen maradt. S ahányszor csak említik nevüket az evangéliumok, Mária Magdolna mindig az első helyen szerepel (Lk 8,2; Mk 15,40; 15,47; 16,1; Mt 27,56; 27,61; 28,1; Lk 24,10). Ez minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy már az Újszövetség keletkezése idején legenda szövődjék Mária Magdolna alakja köré. (…)

 

Eller Mária

Forrás

 

Hozzászólások