Korlátok – Mint oly sok szavunk, a korlát is értelmezhető tárgyi konkrétumként, de fogalomként is. Első közelítésben alacsony kerítésre, falra emlékeztető, fából, vasból, téglából vagy kőből készült építmény valaminek elválasztására, elhatárolására, avagy kapaszkodásra, fogódzásra, leesés elleni védelemre.

„A hiúság, az önzés, az érdek nem csak erkölcsi rossz, de szellemi akadály is, s nem egy kitűnő alkotást fosztott meg attól hiú tökélye, hogy valóban közkincs, halhatatlan alkotás legyen.” (Pilinszky János)

A sportban is használatos, annak a tornaeszköznek a neve, amely szabályozható magasságú alapra erősített két párhuzamos rúdból áll. A tilalom-jelentés erősödik föl, ha a földbe vert karókra, cölöpökre erősített vagy tartókra fektetett rúdra, lécre, deszkára gondolunk, mely jelzi, hogy a vele elzárt területre lépni tilos, netán veszedelmes. Csokonai Vitéz Mihály leírásában:

„Az erdők tilalmas korlát közt állanak, hogy bennek az urak vadjai lakjanak”.

Arany János a Toldiban írta:

„Mert míg az urakkal a király szót váltott, Háromszor kerülte az [= Toldi] meg a korlátot”.

A határozottan tiltó jelleg érvényesülhet belső, például hivatali terek elválasztásában is. Elvont síkon értelmezhető annak a gátnak, amely az egyén képességeinek határt szab. Berzsenyi versében:

„Te megbosszulva méltóságtokat kihágsz nemednek szűk korlátiból”.

Katona József drámájában:

„Ember! Azt mondom, | ne törj túl a korlátidon!”

Az értelmező szótár tartalmazza még a fogalom következő használati köreit is: egyrészt az a külső körülmény, tényező, amely az egyén akaratát, tevékenységét, vágyait, érvényesülését gátolja, rendszabályozza; másrészt valamely intézmény, mozgalom, időszak törekvéseit, megnyilvánulásait határok közé szorítja. Például: korának korlátaiba ütközik; a hős áttöri, ledönti, lerombolja a korlátokat; az indulatos nem ismer, nem tűr korlátokat; az idő korlátot szab nagyarányú terveinek. Vörösmarty Mihály:

„A lángész, mondják sokan, nem szorult törvényre s korlátra”.

Ezekből a jelentéskörökből épült be szókészletünkbe a befejezett melléknévi igenévi alak, mely melléknévi funkciót tölt be: korlátolt, fő jelentése szerint: határok közé szorított, véges, megszorított, mérsékelt, csekély, csökkentett, részleges; például: korlátolt hitel, korlátolt italmérési engedély, korlátolt mennyiség, korlátolt munkaidő, munkabírás, korlátolt hangterjedelem; de lehet korlátolt képzelet, lehetőség, mozgási szabadság is. A jogtudomány szakszavaként a korlátolt cselekvőképesség szószerkezetben rögzült. A gazdasági életben vált elterjedtté a korlátolt felelősségű társaság, a kft, amelynek alaptőkéje bizonyos összegnél nem lehet nagyobb, és tagjainak anyagi felelőssége csak betétjük összegéig terjed. Ha személy kapja ezt a jelzőt, gyönge értelmi képességre, szűklátókörűségre, merevült álláspontra, ostoba elfogultságra utal. Például: csak korlátolt emberek ülnek föl a rémhíreknek. Babits Mihály így jellemez:

„Utálattal gondolt korlátolt és fukar fajtájára”.

Móricz Zsigmond is él vele:

„Ez a piros, kicsattanóan piros arcú és sajátságosan korlátolt testvér csak a legrosszabb tanulókkal barátkozott”.

Életünk számos síkon korlátok közé szorított, hiszen társaink vannak, teret kell adnunk a magunkéi mellett a mások tetteinek, vágyainak, kívánságainak, erejének. Ezért alakultak ki a gyakorlati és az erkölcsi, illetve a szellemi élet területén is a megfelelő korlátok, amelyeket a törvények, a szabályok fogalmaznak meg. Természetesen ezek korlátozó, tilalmi ereje egyszersmind és elsősorban lehetőségeket, sőt kapaszkodókat, menedéket, biztonságot is képvisel, nyújt. Ha áttekintjük a korlátlan jelző jelentéseit, még inkább beláthatjuk a korlátok feltétlen szükségességét. Vajon működhet-e a világunkban bármi is teljesen határtalanul, féktelenül, mindenre kiterjedő, belső és külső ellenőrzés, irányítás nélkül, önkényes döntések szerint? Még az érzelmi életben sem lehetünk végtelenül szabadok. Pilinszky János: Ki kezdte és akarta?

„Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.”

Gondoljunk a hétköznapokban a Közlekedésben Résztvevők Etikai Szabályzatára, a KRESZ-re: nélküle kaotikus, életveszélyes, megvalósíthatatlan lenne korunkban a közlekedés. Az Alkotmányban a társadalom működésével kapcsolatos érdekek és célok, az állam belső szabályozására és külkapcsolatára vonatkozó alapelvek összessége fogalmazódik meg. A következő szintje a nemzetek együttélését szabályozó-korlátozó anyagoknak a törvénykönyvek, a polgári, a büntető, a gazdasági, a családi élet és számos más területen.

Az erkölcsöt a különböző népeknél a Szent írások tartalmazzák, mint az iszlámban a Korán, a hindu világban a Védák, a kínai univerzalizmusban a Tao, Az út és erény könyve. A keresztény világban a legmagasabb szinten a Biblia képviseli, amely Isten szavaként megmutatja, melyek az életünk legfontosabb útvonalai, megmondja, minek kell elsőbbséget adnunk a napjainkban, utasítást ad a cselekvés mikéntjére, veszélyt jelez, tájékoztat. Fölfogható korlátként, de ez a korlát nem a jó dolgoktól választ el minket, hanem a veszélyektől, a károktól, a negatívumoktól, a bukástól. Életünk jobbítását szolgálja minden erkölcsi korlát. Például a ne törj házasságot parancs lényege a már meglévő családi szeretet, hűség, tisztesség és megbízhatóság védelme, fenntartása, megőrzése. A Szentírás nemcsak az élhető élet, hanem a békés egymás mellett élés, valamint a megelégedett földi élet kézikönyve. A Bibliában leírtak nem csupán egy népre, hanem minden emberre vonatkoznak, függetlenül attól, mely korban és a földbolygó melyik földrajzi pontján él.

Ám az ember szembeszegült a Teremtő terveivel, és a bűnt választotta. II. János Pál pápa szerint a válságok ennek a választásnak a következményei; XVI. Benedek így látja:

„A külső sivatagok azért szaporodtak el a világon, mert a belső sivatagok szétterjedtek”.

Ferenc pápa keményen fogalmazott enciklikájában:

„Magunkat tesszük az Úr helyére, és azt gondoljuk, hogy korlátokat nem ismerve, lábbal taposhatjuk az általa teremtett valóságot.”

Talán még nem késő ráébrednünk a korlátok megtartó erejére. Reményik Sándorral szólva:

„Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed a korlát, határ.

Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát – az Isten egyedül.”

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

 

Hozzászólások