A vadregényes Börzsöny – A következő e-bike túránk a Duna bal partán a Börzsönybe vezetett. A hegység déli része ismert a kirándulók, túrázók, kerékpárosok körében, de az északi hegyeket-völgyeket kevesebben járják be. Pedig érdemes felfedezni ezt a vidéket is vadregényes erdeivel, takaros falvaival.

borzsony

A túra útvonalát az Aktív Magyarország Tekerjünk itthon oldaláról néztük ki, és töltöttük le a térképet. Nagyoroszi volt a kiindulópontunk, ahol egy parkolóban hagytuk az autónkat. A vasútállomás mellett vezetett egy hajdan volt betonút. Bizony nagyon kellett kerülgetni a sok kátyút, nehogy elessünk. Azért túléltük a rozoga utat, és meg is lett – ha csak rövid szakaszon – a jutalmunk: egy sorompóhoz értünk, aminek a túloldalán már egy remekül leaszfaltozott, hibátlan erdőgazdasági úton haladhattunk.

Táblák jelezték, hogy ez már túra- és egyben kerékpáros útvonal. Volt még egy másik tábla is, ami vadászterületre figyelmeztetett. Az idegennyelvű feliratokból kiderült, hogy bizony vadban igen gazdag területen vezet az utunk. A helyi vadásztársaság nem csak európaiaknak ad lehetőséget a vadászatra, hanem minden valószínűség szerint közel-keletiek is megfordulnak errefelé, hiszen arab nyelvű szöveget is láttunk.

Az egyre feljebb kanyarodó utat bükkfás erdő vette körül, amin át-átsütött az őszi napsütés. Nem siettünk, hogy gyönyörködhessünk a tájban. A hegy tetejére érve egy hármas elágazásnál, a pénzásási turista területen népes túracsoporttal üdvözöltük egymást. Ekkor láttuk, hogy az egyik út a Pénzásási turistaházhoz, a másik pedig a Wenckheim vadászházhoz vezet.

Sajnáltam, hogy nem tanulmányoztam tüzetesebben az útvonalat, így csak utólag olvastam el, hogy mikor került a békési nagybirtokos család kezébe az 1905-ben gr. Berchtold Miklós által épített kastélynak is beillő vadászház. Érdekes volt találkozni a Börzsöny rengetegében a Wenckheim névvel, már csak azért is, mert egyik szép kerékpáros kirándulásunk, amiről írtam is, Szabadkígyósra, a gyönyörűen felújított Wenckheim kastélyba vezetett. Ha szeretnének bővebben olvasni erről a vadászházról, akkor ezen a linken ezt megtehetik.

Tovább haladva elértünk a Drégely várához vezető ösvényhez. Ennek megmászását egy gyalogos túrára halasztottuk, de eszünkbe jutott: amikor a fiaink egy mai szóval élve „Túlélő táborban” voltak a környéken, és felmásztak a várba, a túrát vezető jó ismerősünk, hogy kifárassza a fiúkat, mindig kitalált valamit, hogy hosszabb legyen a túra. Azóta is emlegetjük a „Pipu kanyarokat”.

borzsony

Sajnos hamarosan vége szakadt a remek aszfaltozott útnak, és egy tábla figyelmeztetett arra, hogy nem valami jó minőségű makadámút következik. Ekkor már a hegy túloldalán, a Nagy-völgyben, a mellettünk kanyargó Bernecei-patak mentén haladtunk. Ez a völgy maga a csoda!

Az időnként összeszűkülő patakvölgy és a sűrű fák csak ritkán engedik be a napfényt. Ez ad mesebeli sejtelmes hangulatot a gyalogos és kerékpáros vándoroknak. Az út mellett több helyen remek pihenőket alakítottak ki. Egy régi, már eltűnt puszta egyetlen megmaradt emléke egy kút. Sajnos a vize nem iható. Azonban az Oszlopó-forrásnál megtölthetjük a kiszáradt kulacsainkat.

borzsony

A völgyből kiérve Bernecebarátiba érkeztünk. A község utcáin végiggurulva szépen felújított, rendben tartott portákat láttunk. Majd egyszer csak elénk jött a dombon emelkedő Nagyboldogasszony katolikus templom látványa. A fallal körülvett templom arra utal, hogy a középkorban a falu védelmét is szolgálta.

A domb tetején ismertető tábla mutatja be a falu és a templom történetét, a természeti szépségeket. Egy másik faragott fatábla pedig a Börzsöny utolsó betyárjáról, Sisa Pistáról emlékezik meg. Ő volt az a ritka betyár, aki, miután többször ült börtönben, ahonnan rendszerint meg is szökött, később jó útra tért. A község temetőjében található a sírja.

Bernecebarátiból tovább haladva a szlovák határ közelében, az Ipoly-völgyben hol kisforgalmú közutakon, hol hangulatos kerékpárutakon fordultunk Nagyoroszi felé. Takaros, szépen rendben tartott falvakon vezetett az utunk. Jó volt látni, hogy a Magyar Faluprogramban megpályázott pénzek jó helyre kerültek, mert mindenütt fejlődést tapasztaltunk.

borzsony

Mivel nagyon megéheztünk, Szendehelyen tértünk be egy fogadóba. Ezt a több mint 50 km-es körutat csak a tapasztalt, erős kerékpárral rendelkező bicikliseknek ajánlom. Bizony a kátyús, nem jó minőségű útszakaszokon elkelt volna a hegyi kerékpár is. A megpróbáltatásokat elfeledtetik azok a természeti és épített csodák, amelyekben az út során részünk volt. Testileg, lelkileg feltöltődtünk ezen a szép őszi napon.

A Pilis és a Börzsöny után, a cikksorozat utolsó részében nagy kedvencünkről, a Dunakanyar és az Ipoly mellett haladó kerékpáros élményeinkről számolok be.

 

Korompai Mónika

Fotó: a Szerző

 

Kapcsolódó cikkünk:

Kerékpárral a Dunakanyar környékén 1. – E-bike élmény a Pilisben