Toulouse-Lautrec világa címmel mutat be nagyszabású válogatást a 150 éve született francia festő grafikai munkásságából a Szépművészeti Múzeum, amelynek április 30-tól látogatható kiállításán 170 művel találkozhat a közönség.


A budapesti múzeum grafikai gyűjteménye több mint 240 művet őriz Henri de Toulouse-Lautrectől (1864-1901), ezzel a világ legjelentősebb hasonló kollekciói közé tartozik. A gazdag anyagból összeállított, mintegy 170 darabos válogatást a bécsi Albertinából kölcsönzött öt plakát és a Szépművészeti egyetlen Toulouse-Lautrec-festménye egészíti ki – mondta el a tárlat keddi sajtóbemutatóján Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Elmondása szerint a kiállításon megelevenedik az előző századforduló, a Belle Époque Párizsának világa, a látogató ugyanis korabeli film- és hangfelvételeken, fotókon is találkozhat a Toulouse-Lautrec litográfiáin szereplő táncosokkal, énekesekkel, színészekkel.


Daniéle Devynck, az albi Toulouse-Lautrec Múzeum igazgatója a budapesti tárlatot méltatva kiemelte, hogy a tematikai egységekbe szerveződő kiállítás jól végigvezeti a látogatót Toulouse-Lautrec művészetének stilisztikai fejődésén, és bemutatja, a festő miként “élte meg” a litográfiát, ezt az akkoriban ismét virágzó műfajt.

A tárlatot Bodor Katával együtt rendező Gonda Zsuzsa elmondása szerint a francia művész számára az igazi ismertséget a Moulin Rouge mulatónak tervezett plakátja hozta meg 1891-ben. Ettől kezdve szenvedélyesen készített litográfiákat, mintegy 360 darabot, köztük harminc plakátot. A vidékies Montmartre nem sokkal korábban vált Párizs részévé és olcsó lakbérei folytán a művészek kedvenc kerületévé, majd nekik köszönhetően a francia főváros éjszakai életének egyik központjává.


Nem volt idegen az önpusztítás Toulouse-Lautrectől sem, aki harminchat éves koráig rombolta szervezetét az abszint és a konyak keverékével. Regényes élete vonzza a mai kor közönségét is, ma is szeretik őt az emberek, talán azért, mert a festő is szerette az embereket – Daniéle Devynck, az albi Toulouse-Lautrec Múzeum igazgatója elmondta: a délnyugat-franciaországi arisztokrácia egyik legjelentősebb családjának tagjaként született Henri de Toulouse-Lautrecet gyerekkorától egy genetikai betegség kínozta, ezért a rajznak szentelte magát, és korán Párizsba költözött, hogy az alkotásnak éljen.

Toulouse-Lautrecet elbűvölte a mulatók és színházak világa, amelyek hangulatát litográfiáin, plakátjain radikális stiláris újításokkal adta vissza: merész képkivágásai, képeinek homogén, árnyékolásmentes színfoltjai a japán fametszetek és a Chat Noir árnyékszínház hatását mutatják. Munkáin felbukkannak a korabeli Párizs zenés kávéházainak sztárjai: noha a művész két albumot is készített róla, Yvette Guilbert nem tartotta különösebben nagyra Toulouse-Lautrecet, Aristide Bruant vagy Jane Avril viszont annál szívesebben rendeltek tőle akár plakátokat is.



A festő változatos ábrázolási technikája jól megfigyelhető folyóirat-illusztrációin is: portréin, karikatúráin, színpadi jelenetábrázolásain kiválóan tudta visszaadni a hangulatokat és karaktereket, de a Szépművészeti kiállításán olyan, Toulouse-Lautrecnél ritkának számító témák is felbukkannak, mint a tájábrázolás. Az augusztus 24-ig nyitva tartó kiállítás végén külön szekció és interaktív alkalmazás mutatja be a Toulouse-Lautrec által magas szinten művelt litográfia technikáját.

Gonda Zsuzsa kurátor emlékeztetett: noha meglepőnek tűnik, de a Szépművészeti Múzeumban ötven évvel ezelőtt rendeztek utoljára kiállítást Henri de Toulouse-Lautrec életművéből. A mostani tárlat nemcsak a festő életművét ünnepli, hanem tiszteletadás azok előtt az egykori kollégák előtt is, akik éleslátásukkal létrehozták ezt a gyűjteményt – hangsúlyozta.


Baán László, a múzeum főigazgatója arra emlékeztetett, hogy Toulouse-Lautrec egy mítoszt szőtt a Belle Époque Párizsának világa köré, hogy aztán az ő életművéből is mítosz váljon. Az életmű önértékén kívül egy másik tanulságot is hordoz: minden megpróbáltatás kapu lehet a teljesség felé – mutatott rá az augusztus 24-ig nyitva tartó kiállítás megnyitóján.

MTI

2014. április 30.

Hozzászólások