A történet Könyves Kálmán (1096–1116) király 1112-ben a kijevi fejedelem lányával, Eufémiával kötött házasságával kezdődött. A király a kikapós asszonyt rövid időn belül házasságtörésen érte, ezért hazaküldte. Eufémia azonban ekkor már terhes volt és 1113-ban megszülte gyermekét, Boriszt (1113–1151), akit a király fiának tekintettek.

A bizonytalan származású ifjú az 1120-as évek végén előbb a korabeli világ egyik legerősebb hatalmától, a Bizánci Birodalomtól kért segítséget magyarországi trónigénye érvényesítéséhez, de ott csupán egy feleséggel, valamint a görögösen hangzó, vélt apjára utaló Kolomanosz névvel gazdagodott, de tényleges segítséget nem kapott.

Innen 1131-ben Lengyelországba távozott, ahonnan egy évvel később tekintélyes sereggel hatolt be Magyarországra. A trónkövetelőt itt számos híve várta, akik meg akarták dönteni az ellenfeleit sorra elpusztító II. (Vak) Béla (1131–1141) uralmát. A döntő csatát a Sajó partján Borisz és szövetségesei 1132. július 22-én elveszítették.

Könyves Kálmán

Borisz újabb akcióját a magyar-német viszony megromlása miatt a német-római császár támogatta azzal, hogy engedélyezte a zsoldosok toborzását. Borisz e sereggel 1146 áprilisában elfoglalta Pozsonyt. További eredményt nem tudott elérni, ezért egy évvel később ismét Bizáncba távozott. A trónkövetelő 1151-ben vezetett ismét hadjáratot Magyarország ellen, de ismét vereséget szenvedett, majd ezt követően hamarosan meg is halt.

A trónkövetelő személye évtizedeken át megosztotta a magyar politikai elitet. Borisz származása meglehetősen kérdéses volt, de lehetőséget biztosított a beavatkozásra a magyar belügyekbe, ugyanakkor II. Béla népszerűtlen uralma idején alternatívát kínált a véres rémuralommal szemben. 

Schramek László

2013. szeptember 23.

Hozzászólások