Az Aranyhomok Kistérség Fejlesztési Egyesület és támogatóként a Prémium Tanya Piac Szövetkezet idén is megrendezte a tavaly nagy sikert aratott „Háztájit az asztalra!” című programját! A már korán reggel a piactérre látogatók együtt pálinkázhattak Szőke András filmrendezővel, aki győri segítőivel, Déesy Györggyel, a magyar konyhaművészet egyik virtuózával és Póta István sütőmesterrel kitalálták, mit főzzenek Kecskemét városának.

Közben szólt a Muzsikások zenéje, az emberek minden jóval kínálgatták őt. Mint mondja, igencsak jókedve kerekedett, volt, aki táncra is perdült. Az egész napos családi program a főtéren folytatódott. S míg Szőke András és barátai sütöttek-főztek, addig messze szállt a muzsikaszó. Mezőségi dallamokra ropták a  néptáncosok, az üstben rotyogott a vaddisznó pörkölt… A csodás illatfelhőben az érdeklődők a termelői, népművészeti és kézműves vásárt is megtekinthették. Az apróságok pedig lovas kocsin utazhattak, volt állatsimogató, s a kecskefejést is kipróbálhatták.

A hazai kistermelők, gazdák – Lajosmizsétől Tiszakécskéig – termékeikkel ma is bemutatkozhattak a kecskeméti nagyközönség előtt – szólalt meg halkan a mellettem álló Dr. Lakó Sándor, aki a mai program vezetője.

Tudja, a minőségi háztáji termékek megismertetése az egyik legfontosabb feladatunk. Tapasztalataim alapján a magyar háziasszonyok a magyar termékeket szívesebben vásárolják. A piacon látható árukat előtte mi megnéztük, megismertük a környezetet is, tehát mi csak minőségi magyar termékeket engedünk árusítani. Megmondom őszintén, nincs okunk panaszra, mert amint láthatja, sokan felkeresték a rendezvényünket. Reggel a piacon sem voltunk kevesen, de itt a Főtéren is sokan vagyunk.  

Valóban, a város lakói valósággal megszállták a Főteret, ahol hirtelen feltűnt Lezsák Sándor, a Bács-Kiskun megyei 4-es számú választókerület országgyűlési képviselője, aki az elmúlt kormányzati ciklusban a magyar Parlament alelnöki pozícióját is betöltötte. A programra felesége is elkísérte, hiszen ő maga is szerepelt az általa oktatott lakiteleki néptánccsoporttal. A műsor alatt a férj mobiltelefonján megörökítette azt a kivételes pillanatot, amikor a mester együtt lép fel a tanítványaival. Kicsit vártam, s a szünet kezdetével az újonnan is megválasztott képviselő úrnak szegeztem a kérdést.

Képviselő úr! A plázák korszakában szükség van még piacokra? 

Éppen most jövünk Lakitelekről, ahol elkészült az új piac. Az avató ünnepségen hihetetlenül sokan voltunk. Nagy örömet jelentett ez számomra, hiszen az elmúlt évszázad történéseiből vissza kell hoznunk azt, ami jó volt, s ez történetesen nem más, mint a piaci árusítás. 

Valóban virágzik a magyar vidék?

A magyar emberek rendkívül kitartóak, és különös kapcsolat fűzi őket az anyaföldhöz. De talán ez az erős szeretet már a génjeinkben is benne van. Talán ezért nem győzhetett a „Négy Mancs”sem, s uniós szabályzat ide vagy oda, esetleg más egyéb előírás vagy akadály, a magyar uborkát görbén is megvásárolják. A magyar vidék Főnixmadárként újra és újra feléled. 

A hatalmas forgatagban végre sikerül a serénykedésében éppen szünetet tartó online tanácsadóval, Déesy Györggyel beszélnem. – Ön miért tartja fontosnak a részvételt ilyen és ehhez hasonló rendezvényeken?

Nézze, számomra az egyik célkitűzés, hogy az emberek egészségesen és jól táplálkozzanak. Sajnos, a világhírű magyar konyhát tönkretették a szocializmus évtizedei alatt. Nem kell nagyon messzire utaznunk, elég, ha visszamegyünk időben a XX. század elejére, amikor Budapestre járt enni fél Európa. S még nem is említettem híres szakácsainkat, vagy nagy íróinkat, költőinket, színészeinket, akiket olyannyira megihletett a magyar konyha, hogy új ételeket készítettek az étvágyuk csillapítására. A húslevest például Újházi Edéről, a századelő jeles színészéről nevezték el, akinek pályafutását számos legenda kísérte. Ezek egyike a “tyúklevesének” története, mely elválaszthatatlan a mai Gundel elődjétől, a Wampeticstől. Egyik alkalommal Újházy Ede mély, dörmögő hangján elmesélte asztaltársaságának, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves kedvelője. Másnap a figyelmes főszakács ilyennel kedveskedett neki, s ez lett a későbbi tyúkhúsleves első változata. Manapság nem költünk sokat a minőségi ételekre. Ennek oka az idő, a pénz és nem utolsósorban az ismeretek hiánya. Nem igazán használunk az ízesítéshez vagy akár köretnek jó magyar, de még külhonból érkezett növényeket sem. Az én fűszertáskámban legalább ötven féle fűszer található, amelynek nagy többsége itthon is fellelhető.

Déesy György és Póta István lángost sütnek

Hogyan érhetjük el, hogy otthonainkba visszatérjenek nagymamáink receptjei és a magyar konyhára jellemző minőségi ételek?

Nem vagyok túlzottan optimista! Ám meg kell újra ismertetni a nagyközönséggel a változatos magyar ízeket. Gondolok itt a halból, vadból, marha- és birkahúsból készült ételekre. Egyébként most hozunk létre sütőmester barátommal egy internetes oldalt, amelyben kemencés recepteket osztunk meg az olvasókkal. Az itt látható kemencét ő maga rakta fel tégláról-téglára, s ha jól értesültem, akkor István épp ebben a pillanatban formázza a 95. kenyérlángost, amelyet ínycsiklandó feltétekkel tálalunk a nagyközönség elé. Célunk az, hogy kiváló magyar alapanyagból készítsék a háziasszonyok a méltán híres magyar ételeket.

Lassan megfő a vaddisznóhúsból készült pörkölt. Az illata hihetetlenül csábító. Szőke András rendező, underground filmkészítő, színész, humorista, rádiós, televíziós reklámarc, videoblogger, masszőr, közösségépítő és a végtelenségig sorolhatnám mindazt, amit eddig tett kicsiny hazánkban a nézőkért. Régóta ismerem, s pályájának alakulását a kezdetektől kísérhettem figyelemmel. Mind a ketten a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba jártunk és irodalmi színpadosok is voltunk. Most is szívvel-lélekkel magyaráz az őt körülvevő embereknek, s ha kell, autógramot ad, modellt áll, és mindezt hihetetlen türelemmel, alázattal és szeretettel végzi!

Szívvel-lélekkel virágzik a vidék

Miért fontos számodra, hogy részt vegyél a háztáji gazdaságok termékeit népszerűsítő műsorokban?

A magyar konyha nagyon ízletes, egészséges és tápláló. A magyar háztáji termékek és az abból készült magyar ételek népszerűsítését elemi feladatomnak tartom. Számos régi receptet olvastam már és próbáltam ki az életben, amely a vendégeimnek is ízlett. Szakácskönyveimben is elsősorban ezeket népszerűsítem. Az ősi magyar ételkultúra az életfa szimbólumrendszerében és az öt elem (tűz, víz, föld, fa, fém) tiszteletén alapult. Fémüstökben főztünk, akárcsak most. A világfa hármas jelképrendszere az ételek alapanyagaiban fejeződött ki: az égi világot a fán termett gyümölcsök, levelek, virágok és a méz; a földi világot az állat húsa és a földön összegyűjtött növények, fűszerfüvek (például a borsfű, a tárkony) s a földalatti világot a földben megtermett gyökerek, gumók és hagymák jelenítették meg az ételeinkben. A leggyakrabban fogyasztott húsételeink birka, baromfi, kecske, marha húsából vagy vadhúsokból készültek. Ünnepi alkalmakkor lóhúsból készült ételeket ettek őseink. Idővel fokozatosan fejlődött a konyhánk. Keletről, Ázsiából indultunk, és vándorlásaink során sok nemzet konyháját ismertük meg. Ami jó és hasznos volt, azokat magunkévá tettük. Szent István korában nagy hatással volt ételeink alakulására Gizella királyné bajor származása, Mátyás király idejében az olasz ételkultúra, de említhetném a tatárokat és a törököket is, hiszen hosszú ideig „vendégeskedtek” nálunk.   

A magyar asszonyoknak nincs idejük részletesen utánanézni a recepteknek, és őszintén bevallom, én sem vagyok profi a konyhában.  

Nem kell valakinek mesterszakácsnak lennie ahhoz, hogy jól sikerüljön az étel: ha élvezettel, szeretettel készíti, biztosan finom lesz!

Amióta ismerlek, Te mindig mindenbe beleteszed a szíved és a lelked.

Másképp nincs értelme a munkának, de egyébként semminek. Otthonomban, Taljándörögdön gyakran elsírják magukat a vendégeim, akik gyógyulni jönnek hozzám, amikor átöleljük egymást. Számomra ez egyértelműen azt jelzi, hogy a digitális kommunikáció korszakát éljük, amelynek az egyik hátránya, hogy egyre kevesebbszer érintjük meg gyermekünket, szüleinket, szeretteinket. Pedig az érintés testet-lelket gyógyít. De mondok egy másik példát is: nem megyünk ki a szabadba, az erdőbe, mert félünk a kullancsoktól, nem ízleljük meg a friss tavaszi levegőt, a mező dús illatát… Lehet így is élni, de szerintem nem érdemes!

Bottyán Szeli Sára
2014. április 29.
Fotó: Koritár Henriett

Hozzászólások