Az általa rendszeresen alkalmazott kivégzési mód miatt a „Tepes” (Karóbahúzó) melléknévvel illetett Vlad fejedelem portréja az ausztriai Tirolban fekvő Ambras kastélyban látható. Ez a festmény sokak képzeletében a regénybeli Drakula grófot ábrázolja.

Romániában nem örülnek ennek a ténynek, mindamellett a Bukarestben 2010-ben megnyitott időszaki kiállítás elsöprő sikerét látva bele kell nyugodniuk a történelem és a fikció egymásba fonódásába, hiszen a hátborzongató történet senkire sem marad hatástalan.  

A valóság és a mítosz elkülönítésének kérdése Románia két különböző múlttal rendelkező, festői tájjal körülvett műemlék épülete esetében is időszerű: a törcsvári (Bran) kastély és a Poienari erőd egyaránt a Kárpátokban, lélegzetelállító környezetben fekszik, a látogatók száma azonban jelentős eltérést mutat az előbbi javára.

                                                                      

A törcsvári kastély

A törcsvári (Bran) kastélyt I. Lajos magyar király parancsára Brassóból származó erdélyi szászok építették a 14. század végén. Lakóinak feladata volt a Kárpátokon áthaladó út megvédése. A középkor folyamán többször gazdát cserélt: magyar királyok és erdélyi fejedelmek uralták, de III. Vlad – bár gyakran portyázott Erdélyben – nem volt közöttük.

Az első világháború után Brassó városa Mária királynénak ajánlotta fel a kastélyt, később pedig a királyi pár legfiatalabb lánya, Ileana hercegnő örökölte. A második világháború után, 1948-ban a kommunizmus idején államosították, majd a múzeummá alakított várat megnyitották a közönség előtt. 2003-ban ugyan visszaszolgáltatták a Habsburg-családnak (Ileana hercegnő és férje leszármazottainak), ám a vár továbbra is múzeum maradt. Ma az egyik legnépszerűbb, évi kb. félmillió látogatót fogadó turisztikai látványosság.

Hatalmas sikere azonban egy tudatos marketing kampánynak köszönhető, mely a kastély történetét a vámpírlegendákkal, különösen Drakula alakjával kapcsolja össze. Jóllehet a kastélynak sem Drakulához, sem III. Vladhoz sincs semmi köze, a turisták szívesen látogatják és vesznek szuveníreket, sőt még örülnek is, hogy megnézhették az igazi Drakula-kastélyt.

                                                                 

Poienari erőd

Más a helyzet azonban a hatalmas Poienari erőddel, mely szintén csodálatos helyen, a Kárpátok egy csúcsán helyezkedik el és uralja az Arges folyó völgyét. A törcsvári kastéllyal egy időben, a 14. század végén építették.

Az épület a 16. század második felében lakatlanná vált. El is felejtkeztek róla, mígnem a 19. század közepén amatőr régészek újra megtalálták. A romantikus vár nagy lelkesedést váltott ki, olyannyira, hogy a Poienari erődöt tartották Jules VerneVárkastély a Kárpátokban” című regénye ihletőjének.

A 20. század második felében restaurálták, a környéken megfelelő utakat építettek, majd kialakították az erődbe vivő 1400 betonlépcsőt. Egy viszonylag nehéz 40 perces kapaszkodó után lehet megközelíteni a várat, a fantasztikus látvány azonban kárpótol az erőfeszítésekért.

                                                                 

Turisztikai szempontból azonban a Poienari erőd sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az épületet kezelő múzeumok kedvezőtlen pénzügyi helyzete nem tette lehetővé a komolyabb marketing kampányt, így a látogatók száma viszonylag alacsony szinten maradt, mindössze évi ötvenkétezerre tehető, mely egy tizede a törcsvári kastély vendégeinek.

Az erőd vezetősége nem akarta felhasználni a Drakula-mítoszt a népszerűség növelésére, inkább III. Vlad valódi, régészeti bizonyítékokon és történelmi dokumentumokon alapuló életútját kívánták bemutatni.

A kérdés továbbra is fennáll: hogyan lehet megtartani a történeti hitelességet, ugyanakkor az izgalom és a képzelet erejét is felhasználni?  

Forrás: Past Horizons  

Weninger Nóra     

2013. április 19.

Hozzászólások