Kevés szóval sokat mond, a megszokott dolgokat új nézőpontba helyezi, a mindössze háromsoros, leleplező haiku csattanójával elgondolkodtatja olvasóját. Ezt teszi Tillmann Pentele költő, haiku szerző.

Színes, változatos életutat tudhat maga mögött a Kazincbarcikán élő alkotó. Komlón született, Pécsett járt középiskolába, ám szinte az ország minden táján megfordult. Sokat utazott, vonatozás közben születtek az úgynevezett sms-versek. Tekinthetjük ezeket az üzeneteket a haiku előfutárának?

Igen. Az sms-verseknek is vannak terjedelmi korlátjai, százhatvan karakterbe igyekeztem beletömöríteni játszi gondolataimat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bepötyögtem az első szót, ami eszembe jutott, majd annak betűiből kerestem a következőt és így tovább. Máskor egyszerűen a vonatablak nyújtotta mozgókép inspirált vagy éppen a kerekek kattogása, ami egy kis képzelőerővel akár egy vetítőgép hangja is lehet. Mostanság ritkán utazom vonattal, de ha mégis, haikuk mindig íródnak.

A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája. Már a 17. században megjelent Japánban, ám napjainkban is nagy népszerűségnek örvend. Miként lett a haiku az önkifejezésed eszköze? Miért éppen ebben a műfajban alkotsz?

Irodalmi pályázatok után keresgéltem az interneten, ott találtam a Cédrus Művészeti Alapítvány tematikus haiku pályázatára, amit egyébként már hagyományosan évről évre kiírnak. A beérkező művek legjavát a Napút folyóiratban teszik közzé. Ekkor néztem utána, mi is az a haiku. Legfőképpen a kötöttségek miatt fogott meg, mert minél szigorúbb feltételeknek kell megfelelni, annál inkább mozgatja meg az ember agytekervényeit. Első próbálkozásom vele természetesen sikertelen volt. Talán harmadjára válogattak be egyet vagy kettőt. Kállay Kotász Zoltán író-szerkesztő (mára már többkötetes haikuköltő) figyelt fel egyéb rövid terjedelmű verseimre, majd terelgetett ebbe az irányba. Sokat segített a haikuk megértésében. Mind a mai napig ellát jó tanácsokkal, ha kérem, magyarán: mentorál engem. Gurumként tisztelem és örök hálám neki. Ami pedig e versformát illeti, egyszerűen beleszerettem, és bízom benne, hogy a haiku is viszontérez.

Úgy tudom, közel húsz éve írsz a magad „csendességében”, amint te fogalmaztál. Az írás mindig is része volt életednek, de nem úgy a publikálás. Mi hozta meg számodra mégis a közlési kedvet? Mikor jelent meg először írásod nyomtatásban?

Ha annyira visszamegyünk az időben, valamikor gyerekkoromban (és persze még a valódi nevemen) a Skandika című rejtvényújságban jelent meg írásom, a hónap verseként. Nem társítottam hozzá akkor nagy jelentőséget, a rejtvénymegfejtésekkel együtt küldtem be. Középiskolás koromra már nagyjából százötven versem gyűlt össze, melyből iskolatársam biztatására beküldtem egy irodalmi folyóirat szerkesztőségébe bírálatra. Azt tanácsolták, hogy olvassak sok kortárs irodalmat, mert még nem alakult ki az egyedi versnyelv… E levelet bekereteztem, és sokáig díszítette a szobám falát, majd hurcoltam magammal albérletből albérletbe, mígnem egy költözés során elveszett. Később már a verseket sem őriztem meg. Harminchárom éves koromban pályáztam ismét a párom biztatására, amikor elolvasta a nyelvi játékokból szövögetett rövid verseimet. Az Aposztróf Kiadó pályázatán nyertem közlési lehetőséget a Szó-kincs 2013 című antológiába. Ez hozta meg számomra a publikáláshoz a kedvet, és ösztönzött, hogy fejlesszem magam.

Sohasem próbálkoztál hosszabb lélegzetvételű versműfajjal?

Fiatal koromban hosszabb szabadverseket írtam. Kísérleteztem az automatikus írással  ̶  a szürrealisták nagy hatással voltak rám akkoriban. Megfordult már a fejemben, hogy merészkedjek szonettet is írni, de egyelőre maradok a haikunál.

Évekig éltél Pest megyében, Pesten, róttad az utcákat úgy is, mint Lázár Ervin postása. Meg is örökítetted egy esszében a találkozás pillanatait. Milyen hatással volt rád az író személye?

Bennem, a postásában egy nagyon szerény, szeretnivaló ember benyomását keltette. Emlékét örökké őrizni fogom a szívemben.

A haiku műfajára jellemző a zeneiség, a szigorú, alakilag kötött verselés (az öt, hét, majd ismételten öt szótagból álló sorok). Mennyire tartod be versíráskor ezeket az ősi szabályokat?

A szótagszámtól csak nyomós esetben térek el, viszont egyéb kötöttségeket a többi kortárs magyar haiku szerzőhöz hasonlóan lazábban veszek.

Könyvbemutatóm Piliscsabán a Pipacsban. Beszélgetőtársam Kállay Kotász Zoltán

Tillmann Pentele néven jelenteted meg írásaidat. A nyelvi játékok, a zeneiség iránti érdeklődéssel magyarázható a művésznév? Esetleg a rejtőzködés szimbóluma? Kérlek, avasd be az olvasókat e furcsa névválasztás történetébe!

Az eredeti nevem: Tillmann Attila. Mivel ilyen néven már más publikál, csakis ezért választottam másik keresztnevet. Mindenképpen olyat szerettem volna, amihez tudok kötődni, mondanivalója is van. Jó pár évvel korábban játszottam a nevekkel, szerettem volna új nevet alkotni, ahogy a klasszikus írók, költők is tették. Én ugyan újat nem alkottam, de egy létezőbe többet is beleláttam: a Pentele férfinév valójában a görög eredetű Pantaleon név régi magyar megfelelője, viszont én az Attila névváltozatát, az Etelét vettem észre benne, természetesen csak nyelvi szeszéllyel. Ha már az angol „pen” szó (magyarul: toll) is kiolvasható belőle, úgy gondoltam, ebben aztán tényleg minden benne van.

Megjelent első önálló köteted Eleven viadukt – 120 haiku címmel. Hallhatnánk bővebben erről a könyvről? Mikor jelent meg? Melyik kiadó gondozásában? Milyen témákat ölelnek föl a gyűjtemény írásai?

Tavaly év végén jelent meg a Műpártolók Egyesülete gondozásában és a Napkút Kiadó támogatásával. A kötetben megfogalmaztam az ars poeticámat, mely elárulja a polgári foglalkozásomat. Javarészt a hétköznapjaimból merítek. A legnagyobb őszinteséggel elevenednek meg benne olyan emberi érzések, mellyel könnyen azonosulhat az olvasó. Mégis erősen köthetők személyiségemhez életem adta szituációk. A szerelem és a testiség mellett a halál is visszakacsint. Igyekszem mindig meglátni az élet legapróbb részleteiben is a szépet, a nehézségeken sokszor a humor segít át. Jó pár haikumban még önmagamat is kinevetem.

Tudom, a hátizsákodban mindig rejtegetsz egy-egy könyvet. Milyen témájú írásokat olvasol szívesen?

Elsősorban haikukat olvasok, és azt minden mennyiségben. Szeretettel olvasom Faludy György szonettjeit is. Amit legutóbb nagy élvezettel olvastam, és nem líra: Karsai János Aki másodszor sem halt meg című novelláskötete. Nagy kedvelője vagyok még a groteszk és nonszensz verseknek.

Kik a kedvenc íróid, költőid?

Nagy hirtelenjében csak néhányat említenék ábécé sorrendben: Babics Imre, Christian Morgenstein, Faludy György, Fodor Ákos, Hegyi Zoltán Imre, Kállay Kotász Zoltán, Kobajasi Issza, Lázár Ervin, Paul Verlaine, Radnóti Miklós, Sirbik Attila, Tóth Árpád, Zalán Tibor…

Több pályamunkád is megjelent folyóiratokban, online felületeken. Hol olvashatjuk alkotásaidat, gondolataidat?

Az interneten legtöbbet a Napút Online, A Hetedik és a Kis Lant oldalakon találni.
Verseim nyomtatásban:
Apeva 2017, VVMA
DÉLIBÁB magazin XXII. évfolyam, XXIII. évfolyam
Fűszere a Földnek, Az Utolsó Olvasóért Társaság antológiája
Holnap Magazin IV. évfolyam 6. és 9. szám
Kis Lant Irodalmi Folyóirat 2013/5-2015/2 99-108. szám
Kláris irodalmi-kulturális folyóirat 13/6, 14/1, 14/6
Napút folyóirat (XVI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM,  XVII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM, XVIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM, XVIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM, XIX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM, XX. ÉVFOLYAM 2. SZÁM, XXI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM)
Őszi Varázs ANTOLÓGIA, Könyvműhely.hu
100 szóban Budapest 2017.
Szerelem a köbön 2. 2013 antológia, Underground Kiadó
Szó-kincs 2013 antológia, Aposztróf Kiadó
Szó-kincs 2015 antológia, Aposztróf Kiadó

És online:
http://ahetedik.hu/component/k2/itemlist/user/295.html
http://www.naputonline.hu/?s=Tillmann+Pentele
http://www.kislant.hu/vers/tillmann-pentele/
https://www.facebook.com/pg/Sumidafolyo/photos/?ref=page_internal

Könyvbemutatóm 2018. december 8-án

Szerinted milyen egy jó haiku? Kit tartasz mesterednek?

Igazából nem japán haiku nincsen. Európai fogalmakkal meghatározhatatlan. A haiku lényege valahol a pillanat megragadása, majd e kép új nézőpontba helyezése úgy, hogy egy nem várt fordulattal megdöbbentse az olvasóját, asszociációkat ébreszt. Én amondó vagyok, ahány szerző, annyiféle haiku. Igyekszem is olvasni minél több költőtől, s már látom, ezt a műfajt holtig lehet tanulni.

Gondolom, az önálló kötet megjelenése óta sok-sok haiku van a tarsolyodban. Kérlek, avasd be az olvasókat jövőbeli terveidbe!

Szeretnék a jövőben újabb haikukötetet kiadni.

Köszönöm a beszélgetést. További sikeres alkotómunkát, az Olvasóknak pedig sok-sok elgondolkodtató haikut kívánok.

 

a mozdony felső
fényszórója kiégett
pótizzó a nap

nyári magányban
ki tudja hol vagy – ágam
irányodba nő

Finom női kéz
Érződik a hátamon ̶
Viccel a Halál.

A kéményseprő
Korommal ír verseket
Ég és föld közé.

a futó zápor
utolért, nyomdokomban
bolondgomba nő

a lisztkukac azt
hiszi, polihisztor – nem
is liszt az a por?

nincs tőkém, üres
zsebeim kifordítva
fürtként csüngenek

a határon rád
tör a vám-pír, nem segít
a fokhagyma sem

hegygerinc alá
zöldellő medence vonz
a széles csípőd

a zokni stoppal
ment a fővárosba a
gazdája gyalog

 

Orosz Margit költő

 

 

Hozzászólások