Ami engem illet, én egyáltalán nem bánom, menjen csak a sorozatgyártás, egészen addig, amíg tartani tudják a színvonalat. És eddig a nézőnek nem lehet kifogása, (leszámítva a Vasember 2 névre hallgató félrelépést) hiszen a Marvel mindig hozza a szokásos formáját: szórakoztat.

Más célja nincs is, és aki gondolkozni szeretne, az válassza inkább Lars von Trier filmjeit. A Thor: Sötét világ is a jól bevált receptet követi: újra itt vannak a már ismert és szeretett karakterek, a látványos jelenetek – ez mondjuk alap, hiszen a készítők 170 millió dolláros büdzséből gazdálkodhattak- a jó és a rossz harca, és persze humoros megjegyzések. (Amelyeknek 95 százaléka Lokinak, Thor gonosz öccsének köszönhető.)

A történet nem túl komplex, az tény. Megjelenik egy gonosz, akit le kell győzni, és akit le is győznek. Na jó, ennél azért egy kicsit tovább lehet ragozni.

Az első részből megismert Jane Foster (Natalie Portman) hisztizik, amiért Thor a világot menti meg, ahelyett, hogy vele randizna. Irritáló barátnőjével és egy gyakornok sráccal rábukkannak egy romos londoni épületre, ahol fura dolgok történnek.
Kiderül, hogy itt van elrejtve valami univerzum születése előtt keletkezett, Aether nevű anyag – mégis hol máshol lenne jobb helyen, mint itt – amiről nem derül ki pontosan mi, de elpusztíthatja a világot. Jane persze elbóklászik az ijesztő és sötét épületben, és teljesen egyedül bemegy a legijesztőbb és legkísértetiesebb szobába, és elkezdi piszkálni a fura anyagot. (Okos lány, végülis csak asztrofizikus, vagy mi.)

Az Aether azonban nem viccel, rögtön bemegy a bőre alá, amitől rendkívüli erőre tesz szert. Sajnos nem csak ilyen hasznos tulajdonságai vannak, ugyanis lassan felemészti és megöli a gazdatestet. Ezért Thornak kell közbelépnie, hogy megmentse szerelmét. Elröpíti Jane-t otthonába, Asgardba, ezzel saját népére szabadítva a gonosz “kardos manók” seregét, akiknek az Aetherre fáj a foguk. Thornak végül Lokival kell szövetkeznie, hogy elcsalják Asgardból az ellenséget.

És tulajdonképpen itt kezdődik el a film élvezetes része, köszönhetően Lokinak, meg a cinikus és vicces megjegyzéseinek. A végső összecsapásra Greenwichben kerül sor, a szép épületekből pedig nem sok marad, hála Thornak, a gonoszoknak, meg mindenféle egyéb teremtménynek, akik másik világokból potyognak át Londonba. (Hogy ez miért történik, azt hosszú lenne elmesélni, de egy csúnya szó, a konvergencia rá a magyarázat, amiről a filmben kiderül, hogy micsoda.)

Mikor a finálé során, gyors egymásutánban egy macskaszerű szörny zuhant Londonra, két vadászrepülő süvített el egy japán szamurájfalu felett, Thor kalapácsa a világűrben keringett, gazdája pedig a Charing Cross megállónál felszállt a londoni metróra, egy pillanatra elgondolkoztam, hogy ez most gagyi-e. De mivel azt vettem észre magamon, hogy jókat röhögök, így arra jutottam, kit érdekel.

Végül persze az univerzum megmenekül, győz a jó, meg minden, ami csak kell. Loki is csavar még a történeten egyet-kettőt, bebiztosítva, hogy lesz Thor 3 is.

Szóval összességében rendben van a film, azt adja, amire az ember számít, se többet, se kevesebbet. Chris Hemsworth hozza a szokásosat, más karaktert igazából nem is tud, mint a laza, magabiztos, kissé arrogáns fickót, aki tisztában van vele, hogy jól néz ki. Ez a figura viszont remekül megy neki, szóval nem lehet rá panasz.
Natalie Portman szerintem nagyon irritáló, és ezt attól függetlenül mondom, hogy amúgy sem kedvelem túlságosan. A filmben végig nyavalyog, és tulajdonképpen minden probléma az ő hülyeségéből fakad. (Egyszer valaki elmagyarázhatná nekem, hogy miért kiáltották ki őt olyan csodálatosnak, mert a Léon, a profi óta nem rémlik, hogy túl sok maradandót alkotott volna. Senki ne jöjjön a Fekete hattyúval, szerintem szörnyű volt az a film.)

És persze ott van még Tom Hiddleston, alias Loki, aki nélkül nem lenne ugyanaz a film. Sőt, nélküle iszonyúan unalmas lenne. Az első Thorban egy átlagos, klisés, meg nem értett és rossz útra tért herceg volt csupán. A Bosszúállókban már alakult a karaktere, itt pedig még komplexebben mutatták be a személyiségét, szerethetőbbé tették, és a film összes poénját az ő szájába adták. Tény, hogy egy vicces gonosz a világ leghálásabb szerepe, és a brit színész számára ez a karakter valóságos jutalomjáték. Remélem, hogy ezentúl sok-sok más filmben is szerepel majd.

Többet nagyon nem lehet, és nem is kell elmondani a Thor: Sötét világról. Teljesen jó kikapcsolódós mozi, Marvel fanoknak pedig kötelező.

Weninger Andrea

Hozzászólások