Szorgalommal, becsületességgel lehetek-e próféta saját falumban? – A Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület tagjai, a Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház, valamint a Fülöpjakabi Faluház munkatársai által kiírt történetíró pályázat kérése az volt, hogy fogalmazzuk meg: a nyugdíjas korosztály milyen tapasztalatokat tud átadni a fiataloknak.

A Rád hagyományozom nagyszüleink bölcsességét… című pályázat a régi hagyományok és az emberi értékek megőrzése céljából született. Írásomban, mely II. helyezést ért el, a saját életemből hozok példákat, a szorgalom és a becsületesség titkát mesélem el. (Szabó Mihály)

becsuletesseg

Eredményhirdetés a Fülöpjakabi Faluházban – Balról: Szabó Mihály

Szorgalommal, becsületességgel lehetek-e próféta saját falumban?

Kezdjük az alapoknál! Én azzal indítanék, hogy mit örököltünk a szülői háztól, mi az, amivel elindítottak bennünket a NAGYbetűs életbe. Szorgalom, becsületesség, kitartás, szívósság, alázatosság. Az első, ami nem szerepel az általam leírt gondolatokban, hogy megtanítottak bennünket köszönni. Ugye ismerős gondolat? Elmennek mellettünk, nem csak a fiatalok, és nézünk egymásra, mint borjú az új kapura.

Vallásos család lévén Dicsértessék a Jézus Krisztus! volt a köszönés reggel, délben, este, ezt felváltotta a Jó reggelt! Jó napot! Jó estét! A köszönés elmaradása a szülők részéről súlyos megrovással járt. Magam részéről mindenkinek megadtam a tiszteletet, és meg is fogom, és úgy érzem, hogy én is megkapom.

A célok kitűzését már gyerekkorban el kell kezdeni, rá kell vezetni magunkat az önállóságra. Gyerekkorunkban felszólítás nélkül végeztük az otthoni munkát, mert láttuk, hogy a szülők mit csinálnak. A tanulásra csak este petróleumlámpánál került sor. Nem voltam az általános iskola jó tanulója, a szüleimnek nem volt módja, hogy bármilyen módon befolyásolják a tanítókat a jobb jegy érdekében. 1956-ban kezdtem az iskolát. A néptanítónak az volt az első megmozdulása, hogy a balkezeseket megtanította jobb kézzel írni. Ha nem ment, akkor jött a körmös. Mi otthon nem mertünk panaszkodni, mert ha elcsattant egy pofon az iskolában, akkor otthon jött a másik.

Az általános iskola után középiskolába jelentkeztem, parasztgyerekként ott találkoztam az igazi megmérettetéssel. A városi, sőt fővárosi gyerekek egyszerűen lenéztek bennünket. Szorgalommal, nagy alázattal, az itthonról hozott hátránnyal megbirkóztam. Miért birkóztam meg? Mert volt célom, tudtam, hogy a szüleim milyen áldozatot hoznak értem.

A kollégium megtanított a rendre, fegyelemre, ami a katonaságnál előnyt jelentett. A szorgalomhoz persze több esetben csibészség is kell. Ha nem untatom a szakértő zsűrit, egy példát mondanék. Az általános iskola negyedik osztályában kézimunkaként hímezni kellett. Azt sem tudtam, hogy kell a tűt forgatni, ezért átmentem a szomszédba Sárika nénihez. A kézimunkát kihímezte, én addig dolgoztam helyette. Az élethez hozzátartozik a zsiványság, csibészség, életrevalóság.

Hosszú és eredményes közéleti pályafutásomat elsősorban szorgalmamnak és kitartásomnak köszönhetem. 19 évesen középvezető voltam a bócsai Petőfi TSZ-ben, áthelyezéssel közművelődési előadó és könyvtáros. 27 évesen, 1977. január 1-től tanácselnök, a rendszerváltás után Jakabszállás első polgármestere. Társadalmi tisztségeim a mai napig kiegészítik nyugdíjas éveimet. Voltam a megyei közgyűlés tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 46 éve vagyok folyamatosan Jakabszállás közéletének megbecsült tagja. Jelenleg a szociális és egészségügyi bizottság elnöke.

Mindenki számára fontos, hogy képezze magát. Mögöttem több mint 11 tanfolyam van. Anyakönyvvezetői, könyvelői, közbeszerzési, aranykalászos, mezőgazdasági vállalkozói, szőlőtermelői és biotermesztő. A tanfolyamokat nem csak én végeztem el, hanem 5-6 esetben a lakosság is, de úgy volt meg a létszám, hogy beültem a hallgatók közé. Megbecsültek, alázatosan viselkedtem, nem a népszerűségre törekedtem, hanem egy közösség élére álltam a sikeres vizsga érdekében. Ez is eredményezte, hogy 30 éve sikeresen működik a Jakabszállási Népfőiskola.

becsuletesseg

A Jakabszállási Népfőiskola rendezvénye – Lezsák Sándor és Szabó Mihály

Kiemelném az igazmondást. A Tízparancsolat 8. pontja „Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!” Törekedtem arra, hogy szándékosan rossz döntést se a családomnak, se a közösség számára ne hozzak. Mások háta mögött negatív véleményt ne alkossak, és ne mondjak. Nem kertelek, a hétköznapi életben gyakori a félrevezetés. Az önös érdekekért tett hamis nyilatkozatok, hamis vádak.

A tisztesség, a becsületesség a legnagyobb emberi érték, és én azt hiszem, hogy ez mindenkiben megvan, csak élni kell vele. Az anyagi javakhoz való hozzájutás tisztességet kellene, hogy hordozzon magában. Mondani szokás, hogy kétkezi munkával nem lehet meggazdagodni, de nyugodtan lehet aludni. Viszont támogatom azokat, akik a megélhetési forráshoz másképp jutnak: vállalkoznak, munkáltatnak, civil szervezeteket és rászorultakat támogatnak.

Rohanó világunkban megfelejtkezünk róla, vagy nincs rá időnk, hogy megtudjuk, mi az olvasás öröme. Ez nem korfüggő. Az általam vezetett, 30 éve működő Jakabszállási Népfőiskola előadás-sorozatokkal mindent elkövet, hogy az olvasást megszerettesse, ezért kalendáriumokat, folyóiratokat adunk ki rendszeresen. A Kincses Kalendáriumot kapók közül jött a következő visszajelzés:

„Örültünk a naptárnak, mert eszembe jutottak a szüleim, akik a stelázsira rakott kalendáriumot szabad idejükben lapozgatták. Onnan tudták az ünnepnapokat, vásárokat, azt, hogy a nap mikor kel fel, és mikor van napnyugta.”

A parasztemberek pontosan meg tudták állapítani az időt. Becsültem és becsülni fogom a józan paraszti észt. A becsületességet. Zárásként, ismeretbővítésként napjainkban, amikor háború van magyar területen is, hiszen Magyarország olyan ország, melynek szomszédjai is magyarok. A Beregszászi járásból idéznék egy verset.

 

EGY VERS BENÉRŐL

A mi falunk Tisza-menti rónaságon,
Bereg alján a tó-háton,
Hol a Kárpát már csak kéklik,
a mi falunk ott fehérlik.
Ott a határ búzatenger,
benne izzad a sok ember,
kasza pendül nap estére,
keresztbe gyűl a sok kéve.
Ott az erdő fekete zöld,
virul a rét, áldott a föld.
Sík a róna, derül az ég,
de van már nálunk egyéb is szép.
Magyar nóta, magyar élet,
magyar ruha, magyar lélek.
Magyar szokás, gyöngykaláris
szépen szól ott a madár is.
Szépen szól a pásztor sípja,
szívünk, lelkünk vidámítja.
Elandalít messze hangzó
csilingelő kis harangszó.
Szép falunk magas tornya,
a házunk is mind egyforma.
Udvarunkon gémes a kút,
akác lombos végig az út.
Szép a falunk, szép a tája,
kaláris a bokrétája.
Gyöngykaláris, magyar élet,
szeressék a magyar népet.

Szeressük Kunszállást, Fülöpjakabot és Jakabszállást!

Szabó Mihály

 

Kapcsolódó cikkünk:

Szabó Mihály – I. díj a régi hagyományok ápolásáért