,,Hanyatt fekve ábrándozom,
széles égbolt-sátram lett,
a hófehér pamacsokból
most alkot a képzelet:”

(Szepesi Zsuzsanna)

Kedves Zsuzsikám! Kérlek, mesélj nekünk, hogyan és mit is alkot a képzelet! De először lássuk az emlékezetet: mesélj nekünk életed korai szakaszáról, szüleidről, fiatalkorodról! Oszd meg velünk életed kedves és fájdalmas pillanatait is, ha lehet.

szepesi5

Dorogon születtem 1956. április 5-én. Édesapám az Alföldről, Csongrádról vándorolt vájárként a Dunántúlra. Nagyon fiatalon találkoztak édesanyámmal, hamar össze is házasodtak. Egy húgom van, egy évvel fiatalabb nálam. Korán jöttem, aztán húgom gyorsan követett. Édesapánk három műszakban dolgozott a bányában. Amikor hazaért, a földeken kellett helytállnia – anyai nagyszüleim földművelők voltak. Így gyakran nagyapámra maradtunk, aki egy aranyszívű, mindenki által szeretett, rendkívül vidám ember volt. Sok szépet és jót, emberséget tanultunk tőle. Nagyon szerettem Csongrádon, apai nagyszüleimnél, rokonaimnál tartózkodni. Úgy ismerem a várost, mint a tenyerem! Ma is gyakran és rendszeresen látogatok „haza”. Szüleim még élnek, huszonkét éve nyugdíjasok. Édesanyám daganatos betegséggel harcol, két dédunokája aranyozza be életét.

Mindig jó tanuló voltam, korán elkapott – háromévesen, így mesélte édesanyám – a tanítás láza, ezért biztos voltam benne, hogy tanár leszek. Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem Esztergomban, de nem dolgoztam a számviteli szakmában. Egy országos tanulmányi versenyen harmadik helyezést értem el, ezért nem kellett felvételiznem, úgy tanulhattam tovább. Az esztergomi Tanítóképző Főiskolát választottam, mert közel esett lakóhelyünkhöz, és én már jegyben jártam – tizennyolc évesen mentem férjhez. Nagyobbik fiamat várva levelező tagozaton fejeztem be a főiskolát. Aztán még két diplomát szereztem, de mind pedagógusi pályára szól. Érdekes, hogy kisebbik fiam is „járt velem főiskolára”.

szepesi3

Mi a polgári foglalkozásod? Bizonyára még ma is dolgozol.

Mint említettem, mindig is tanár akartam lenni. Közgazdaságiba csak azért mentem, hogy „ha nem vesznek fel”, az érettségi mellett legyen szakképesítésem is. Akkor ez volt a módi. Amikor kimentem levelezőre, dolgozni kezdtem egy termelőszövetkezet irodájában, hogy jogosult legyek a GYES-re. Akkor vettem hasznát könyvelő-tervező-statisztikus végzettségemnek, de azon a nyolc hónapon kívül csak tanárként dolgoztam. Majdnem sikerült egy munkahelyen letöltenem tanári éveimet, de óraadóként több iskolában is tanítottam. Nekem óriási szerencsém lett azzal, hogy levelezőn végeztem az első főiskolát is, mert ezzel nem veszítettem éveket, és a diákként ledolgozott nyári szünetek összeadódásából idén júliusban megszereztem a nők negyven éves teljes jogú nyugdíját. Élek is vele, úgymond, fiatal nyugdíjas lettem.

szepesi1

7torony találkozó

Mikor jött el a pillanat, amikor papírra kezdted vetni a gondolataidat? Mi volt az a belső kényszer, amely nem hagyott téged nyugodni? Szerelem vagy mélységes fájdalom?

Nem tartom számon, mióta írok, de emlékszem, már úttörő koromban is én írtam az őrsi naplóba a verses beszámolókat. Gyakran mulattak osztálytársaim rajtam, amikor akaratlanul is rímekbe szedve feleltem. Nagyon szerettem elbeszélő fogalmazásokat írni, melyek romantikus lelkemből fakadtak. Persze ezt nem tartom írói munkásságnak! Regénybe illő életem volt, sok költözéssel, megaláztatással, válással, próbákkal, örömökkel és sok-sok fájdalommal. Időnként kiírtam magamból egy spirálfüzetbe versek, mesék, elbeszélések formájában, majd ment a padlásra minden.

szepesi7

A Fészek Színház tagjaival

Kinek mutattad meg első írásodat? Hol jelent meg? Kaptál-e visszajelzést, hogy érdemes az irodalommal foglalkoznod?

Az óráimon előfordult, hogy saját versemen mutattam be valamelyik verselési formát, csak úgy, játékból. Írtam verset egy-egy ünnepségre, búcsúztatóra. Beszámolókat a megyei lapnak egy-egy községi rendezvényről. A fogalmazási műfajok bemutatásánál is gyakran hoztam példát (különösen, amikor középiskolásokkal foglalkoztam) saját forrásból. Akkor még szakfelügyelők látogatták az órákat. Egyszer Besey Zsuzsa (sajnos már nem él) elkérte az óravázlatomat, mivel nem látta, hogy az órán elővettem volna. A füzetben volt néhány írásom. Elolvasta és biztatott. Hát, így kezdődött. Aztán sokáig nem írtam, vagy csak írogattam. Tíz éve óriási fordulat következett be az életemben. Mertem nagyot lépni, aztán rám talált életem igazi párja, megváltoztatta életszemléletem. Felépültem egy súlyos síbalesetből úgy, hogy aki nem tud róla, el sem hiszi, milyen állapotban voltam. Mindezek arra ösztönöztek, hogy gyűjtsem össze, amim van, gyarapítsam. Azóta rendszeresen írok. Mindenről, ami nyomot hagy bennem: mesét, verset, prózát.

szepesi6

Írásaim kezdetben helyi tudósítókban, regionális újságokban jelentek meg elszórtan. Ma jelen vagyok irodalmi portálokon is, az Élő Magyar Líra Csarnokában – melynek egyik szerkesztője lehettem -, megjelennek verseim online irodalmi magazinokban, mint a Héttorony vagy a NapSziget Művészeti, Kulturális magazinok. Verseimet közli a Kelet Felől Irodalmi, Művészeti és Társadalomtudományi Folyóirat, helyet kapnak a Föveny Irodalmi Folyóiratban és még néhány független közösségi magazinban. Számos antológiának is részese lehettem, és már több mesekönyvben is kaptak helyet meséim.

szepesi4

Baranyi Ferenccel

Kik a kedvenc költőid, íróid? Miért éppen ők?

A mindenem Arany János. A mai napig nem tudom elolvasni a Toldi estéje első énekét sírás nélkül. Csodálatos nyelvhasználata, gazdag képi világa, gördülékeny, szívet gyönyörködtető költészete felbecsülhetetlen értékű számomra. Nagy hatással volt és van rám Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós költészete. Szeretem Nagy Lászlót is. Kedvenc íróm Móricz Zsigmond. Életem nagy élménye volt, amikor eljutottam szülőhelyére, és bejárhattam gyermekkorának színhelyeit. Nagyon közel áll hozzám írói stílusa, emberábrázolása, és maga az ember is. Sokat olvastam tőle, róla, kicsit kutattam is. Ráadásul nagyon emlékeztet anyai nagyapámra a portréja. Sokra becsülöm még Mikszáth Kálmánt, de szívesen olvasom Szabó Magda, Fehér Klára, Jókai Anna műveit is. Elég változatos, az igaz, de nem zárják ki egymást.

szepesi9

Tudom, hogy egy nagyon komoly irodalmi körnek, a 7toronynak tagja vagy te is. Véleményed szerint mi az erőssége a toronyban megjelent írásoknak? Sikerült-e ott barátokra szert tenni?

2011 óta vagyok tagja a 7toronynak. Nagyon tetszik a sokszínűsége és az igényessége. Amellett, hogy a bekerülő műveket a szerkesztők elbírálják, értékes útmutatást, tanácsokat is adnak a jelentkezőknek. Nem lekicsinylően utasítják el a próbálkozót, hanem az értékekre rámutatva, a hiányosságokat feltárva segítik. Ez a véleményem több taggal beszélgetve csak erősödött bennem. Taggá válás pedig nem a „körünkbe” tartozás, hanem a munkák értéke alapján történik. Olyan alkotásokkal: versekkel, mesékkel, novellákkal és regényrészletekkel találkoztam már ott, amelyek legalább akkora olvasmányélményt jelentettek számomra, mint a könyvtári nagyok! Az idén úgy alakult a programunk, hogy júliusban sikerült részt vennünk a Verő-kertben megtartott Héttorony találkozón. Élőben igazi felemelő érzés volt együtt lenni velük. Szívesen fogadtak, kíváncsiak voltak rám, megosztották velem élményeiket, szakmai sikereiket. Azóta tartjuk többükkel a kapcsolatot más úton is.

szepesi11

Hány könyved jelent meg eddig? Hol lehet megvásárolni őket?

A számos antológián és mesekönyvön kívül, melyekbe bekerültek írásaim, négy önálló verseskötetem van. Kiadásukat egy környezetvédő egyesület és a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány segítették. Terjesztésük is általuk, valamint egy-egy bemutató vagy találkozó alkalmával történik.

A kötetek jellemzője, hogy állandó fejezetekbe csoportosítjuk a verseket: nem maradhat ki például a természet a Zöld Kör tiszteletére, aztán a szeretet, jellemek, sorsok, gondolatok fejezetek sorakoznak. A versek közül találomra tízet-tízet kiválasztok, és két kiváló festő-grafikus – Gályász Attila és Robotka Imre – illusztrációt készítenek hozzá. A borító mindig párom művészi fotói alapján készül. Eddig még mindegyik tetszést aratott. Az idei Foszlányok címmel jelent meg, előszavát Barcs János többszörös Nívó-díjas, Petőfi-díjas és Váci Mihály-díjas költő írta. Ebben már helyet kapott Hunor-versek alatt kis unokámról írott verseim sora is. Végre versbe tudtam önteni felé áradó túlcsorduló érzéseimet.

Megfogalmazhatatlan öröm számomra, hogy fiaim, szüleim és az általam becsült és szeretett emberek kezükben tarthatják, s talán egyszer az unoká(i)m is büszkén forgatják majd. Értékelésüket az olvasókra bízom.

Pályázatokon szoktál e részt venni? Kaptál-e már valamilyen elismerést irodalmi munkásságodért?

Többször vettem részt pályázatokon. Így került be több antológiába számos versem, ezért dedikálhattam az ünnepi könyvhéten. Több díjnyertes mesém van már – mesekönyvekben is. Az idén a magyar kultúra napján a Szárnypróbálgatók 2014 antológia megjelenése kapcsán kaptam arany minősítést.

szepesi8

Az Ünnepi Könyvhéten

Tudják-e Tokodon, hogy van egy igen jó tollú költőjük?

Tokod a szülőfalum, ott teltek a gyermekéveim, ott élnek a szüleim. A helyi hírmondóban rendszeresen nyitnak verseimmel, még az egyházi hírlevél is közöl egy-egy verset tőlem, ha épp az ünnep mikéntjéről szól az. Rendkívüli kitüntetés számomra, hogy évek óta megrendezik vagy a helyi könyvtárban vagy a művelődési házban a költészet napi kötetbemutatót velem. Az utóbbi három évben már színművészek – Benkő Péter és Horányi László – mondták ott verseimet. Rendkívül jó hangulatúra sikerült eddig mind. Az idén Nyergesújfalu is megrendezte hasonló módon a könyvbemutatót, és várossá avatásának 25. évfordulójára verset is kértek tőlem, részese voltam az ünnepségsorozatnak.

Láttam az interneten, hogy voltál Tokajban, az írótáborban, és Szegeden is jártál a Poet találkozón. Mit jelentettek számodra ezek a találkozások?

Az elmúlt évben voltunk először Tokajban, Madár János költő meghívására jutottunk el. Az idén pedig természetes volt, hogy megyünk, egy önálló előadásom is volt. Nagyon sokat tanultam, és rendkívül értékes és kedves emberekkel sikerült ott is barátságot, ismeretséget kötnöm.

A Poet-hoz 2009 óta fűz kapcsolat, ott történt egy pályázatukra írt versemmel a nyilvános bemutatkozásom. Az első két találkozó kivételével valamennyin részt vettünk (és több napot töltünk el akkor Szegeden). Maga a társaság már egy összeforrt közösség. Mindig nagy élmény volt azokkal az emberekkel találkozni. Amellett a város is a szívemhez nőtt. A találkozók kapcsán megjelent antológiákban is vannak verseim. Ezek a találkozások feltöltenek, csiszolnak, útmutatók a számomra.

szepesi10

Tagja vagy e irodalmi vagy művészeti csoportnak?

2013-ban lettem tagja a Váci Mihály Irodalmi Körnek, a Szabolcsi Írótábornak és a Rím Könyvkiadó alkotóközösségének Madár János költő meghívására. Pete László Miklós alapító és főszerkesztő úr megtisztelő meghívására bekerültem Az Élő Magyar Líra Csarnoka elhivatott szerkesztői csapatába. Hálás vagyok nekik, hogy méltónak tartottak arra, hogy e körök tagja legyek.

Milyen álmaidat szeretnéd még valóra váltani?

Fiaimból férfiak, emberek, vezető emberek lettek. Nagyobbik fiam már nős. Végre megadta a sors, hogy kis unokám is van. Kívánom, legyen erejük az élethez egészségben, örömökben; teljesüljenek álmaik. Kisebbik fiam is megismerhesse majdan az apai örömöket, és ő is megajándékozzon egy unokával. Szüleim maradhassanak még – egymásnak, nekünk. Sokáig lelhessem még örömem az írásban és azon emberek barátságában, akikkel az írás hozott össze! Remélem, nem tart telhetetlennek a Mindenható! Neked pedig köszönöm, kedves Éva, hogy megtaláltál, és interjúalanyod lehettem!

szepesi2

Zsuzsikám, nagyon szépen köszönöm a magam és a szerkesztőségünk nevében, hogy egy kicsit közelebbről is megismerhettünk téged. Kívánok számodra erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet.

Az ősz csókja

Ködpárát hozott a reggel,
kéken ül a tájon.
Úgy pólyálja finom lepel,
hogy az ősz ne fájjon.

Párafelhőn sugárnyaláb
küzdve tör előre.
Fúrja magát egyre alább,
sietne a földre.

Aztán, mikor végre leér,
csókot vált a lombbal.
Elpirul sok őszi levél,
s izzik a domboldal.

A rácson kívül

Érzem ujjaid begyén,
nem vagy teljesen itt,
simogatásod kemény,
bármi nyugtalanít.
Távol jár a gondolat,
rejti lehunyt szemed,
elárul a mozdulat,
s te észre sem veszed,
milyen messze kerültél,
karod mily idegen,
didergető, fagyos tél,
míg ölel hidegen.

Lelked börtön, benne kín ül,
s ott vagyok a rácson kívül.

Öröklét

Szétfolyó létembe költözött
egy darab mennyország –
kornyadó létfolyamok között
kinyílt aranyág.

Sivár hétköznapoktól martan
a jó peremén
egy ragyogó gyémántot kaptam
ajándékul én…

Anyatej illatú kis testét
ölelem lágyan,
míg boldogan várom az estét
megvetni ágyam.

Mellé bújva mesélek – mindent…
Pilled a szóra,
kis életfolyam! Már nem rettent
a végső óra.

Hiszem a jót…

Mint vihar előtt a madarak
– gubbasztanak, némák maradnak -,
lelkemben oly töretlen a csend,
várakozón ül benne a rend:
felbolygatja-e vad zivatar,
kikezdi-e hitványul a tar
lelkű irigység, hisz nincs gátja,
vak a jóságra, meg nem látja
az emberit. A tüze éget,
elemészt mindenféle szépet;
pusztító zsarát, nem melegít,
mert hiányzik belőle a hit
– bölccsé avató mély nyugalma -.
Csak jónak örök a hatalma…
Várok hát, töretlen hittel még,
s tudom, nem enyém a veszteség!

Hajnalonta

Még langyos, sodró
kábulatban ringsz,
tested sem érzed,
ölel az ágy.
Még szövöd álmod,
ezüst fonala
csillog, s lelkedben
erős a vágy,
hogy ne is ébredj…
Maradj e létnek
sejlő peremén
hold-szobádban,
hol nem ér el vész,
hol szabadon élsz,
dolgod teszed, és
szólhatsz bátran.
A fogyó sötét
világba fordul,

csörög a vekker,
indul napod.
Egy korty kávéval
életre kelted
zsibbadt szíved,
s magad kapod.

Hiányzol

Ha nem vagy itt,
üresen peregnek a napok.
Hiába lep munka,
belőle megnyugvást nem kapok.

Ha nem vagy itt,
fakóbban csendül minden szólam.
Egy picinyt sem békít,
hatása lepereg csak rólam.

Ha nem vagy itt,
éjszaka szürkébb lesz az álom.
Elillan a meleg,
s didergőn békém nem találom.

Ha nem vagy itt,
oly gyakran nézek és nem látok.
Elfut a lényeg,
árad a semmi, mint egy átok.

Ha nem vagy itt,
lelkemben a tűz csak pislákol.
Fázik a gondolat,
dermed a szó. Jöjj hát! Hiányzol!

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások