A hatodik kötetem kiadás alatt áll, Tirke-tarka novellák címmel, és készülőben egy újabb mesekönyv. A meglévő anyagaimat most tovább rendezgetem kiadáshoz. Az Irodalmi Rádió jóvoltából a You  Tube keresőn látható a velem készített riport, és az egyik, számomra fontos alkotásom.

Szentpéterszegi Róza:

Ki vagyok én itt a Földön

Ki vagyok én itt a Földön,
vendég, ki régen érkezett,
terhet sokat cipelhetett,
életéért alig fizetett.

Ki vagyok én itt a Földön,
anya, ki gyermekének él,
nagyobb csoda nincs e világon,
mikor a gyermek testünkből él.

Ki vagyok én itt a Földön,
koldus, ki kérni nem tudott,
megalázkodni nem volt benne
kiadott keresztlevelében.

Ki vagyok én itt a Földön,
porszem, melyet felkap a szél,
forgatja, fújja, fújja odébb,
s betakarja majd egy falevél.

Nincs szó

A szavam elakad,
Ha látom szép szemed.
Torkom, mint fagyos föld
nem mozdul, csak remeg.
Ó, hogyha legalább
csak néhány gyenge hang
feltörne belőlem,
mint égi harang,
megkondulna szívemnek
boldog zenéje,
hirdetve rajongást
egész életemre.
Állok, lábam dermedt,
fejemben kavarog
a szó és érzelem,
mondani nem merem,
s míg gondolkodom,
hogy mit is tegyek,
a szerelem tőlem
máris messze megy.

Összekötő csillagok

Sokfelé élünk mi magyarok,
de köd takarja már a hont.

Nagyjaink a sírban pihennek,
ősi jussuk kit érdekelnek.

Széthullott család, nemzet, magyar,
itt hagyott élet büdös, fanyar.

Régi büszkeségét veszíti,
magyar szó ajkát nem érinti.

A világnak bármely szögletén,
magyar maradsz Te szegénylegény.

Ősi magyar vért örökölted,
vízzé nem válhat, bár keverted.

Emlékeid élnek még talán,
állsz, ha hallod magyar himnuszát?

Esthajnal- csillag éppúgy ragyog,
nézzetek hát fel Ti magyarok.

Gondoljatok a közös múltra,
az összekötő csillagokra.

Este, ha felnézel az égre,
lásd meg a távoli őst benne.

Érezd, hogy van magyar a Földtekén,
kinek ugyanaz a Göncölszekér.

A haza vár mindig Titeket,
szíved mélyén soha ne feledd.

Hozzászólások