Szentesi Éva: Hamvaimból – Könyvespolc

Könyvespolc – Szentesi Éva : Hamvaimból /A remény könyve/ – „A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény, a jövő. A megálmodott kiút az összedőlő mában életet jelent. A felsejlő holnap körvonalai erőt tudnak adni, hogy ha kell, akár üres gyomorral is tovább tudjon menni az ember.” /Böjte Csaba/

Bizonyára az olvasók körében mindenkinek akad olyan ismerőse, rokona, hozzátartozója, aki rákban hunyt el. Azt is remélem, olyan is akad, aki túlélte, legyőzte a rákot. A Szentesi Éva: Hamvaimból című regénye ez utóbbiról szól. A REMÉNYRŐL.

„Mindig van a legbelső rétegben egy aprócska remény, mely a következő lélegzetig életben tart. Pillanatról pillanatra visz előre.” (Tormási Vyktória)

Napjainkban a rák az egyik legrettegettebb betegség, a betegek sokszor halálos ítéletként tekintenek a diagnózisra. Korántsem mindegy, hogy a beteg mit gondol, mit hisz gyógyulási esélyeiről. A rák alattomos betegség, sok fajtája nem fáj, sok esetben csak akkor észlelik, amikor a beteg állapota súlyossá válik.

Óriási szerepe lenne az itthon nem túl népszerű szűréseknek, már csak azért is, mert – a statisztikai adatok szerint – az elhunytak közül legalább 7 ezren olyan rákfajtákban szenvedtek, amelyek kimutatására már létezik hatékony szűrővizsgálat.

Ezért is jelent kapaszkodót Szentesi Éva története. A Hamvaimból c. kötet mottója: Te vagy a felelős a saját testedért!

A Szerző kitárulkozása, önleleplezése nem magamutogató, exhibicionizmusa ezért is szerethető. Kisebb szüneteket leszámítva a betegsége alatt is rendszeresen hírt adott az aktuális állapotáról a Rúzs és Tükör blogon. Kiszolgálta az olvasókat, s amennyire ők számítottak rá, Szentesi legalább annyira számított rájuk. Senki sem várta az utolsó bejegyzést, de voltak időszakok, amikor kérdéses volt, lesz-e újabb. Részlet az írónő blogjából:

„A betegségem 2013 májusában egy erős, vetélésszerű vérzéssel indult – ez volt az első tünetem, és az orvos, akihez akkor kerültem, fél évig félrekezelt, méhszájsebnek titulálta az akkor már előrehaladott méhnyakrákomat. Az orvost nem pereltem be, és ma sem áll szándékomban, mégpedig azért nem, mert bár súlyosat vétett, engem egy hosszan elhúzódó pereskedés csak újra megbetegítene, és az sem biztos, hogy győztesen kerülnék ki belőle.

Viszont egy erkölcsi kérdést felvet ez az ügy, ami igazából nem csak az én ügyem: mi van azokkal a nőkkel, akik most hozzá járnak, és akik hozzá fognak járni? Az ő nevükben is írom neki ezt a levelet. Az orvos nevét megváltoztattam, egy nem létező néven szerepel a könyvemben is. Ez a levél pedig nem egyedül neki szól, hanem az összes félrediagnosztizáló orvosnak, azaz az összes kiskirálynak.

Kedves Kiskirály!

Így kezdem hát akkor a levelemet, amit neked szánok, Kiskirály. Neked, aki nem vette észre szinte napra pontosan három évvel ezelőtt a negyedik stádiumban lévő, áttétes méhnyakrákomat. És ezt a levelet nemcsak neked írom, hanem az összes orvosnak, aki súlyosat tévedett. A vétked pedig egy fontos és kikerülhetetlen, érvényben lévő kérdést felvet még ma is. Egészen pontosan azt, hogy mi van azokkal a nőkkel, akik most és a jövőben hozzád kerülnek valami groteszk balszerencse folytán.”

Az első diagnózistól a túlélésig

2013. december 8-án kapta meg a rákról szóló diagnózist. Ekkor született az első, betegségéről szóló bejegyzése, ettől kezdve nyersen, szépítés nélkül fogalmazta meg, min megy keresztül.

Szentesi Éva elmondta: a méhnyakrákot övezi bizonyos tabu, mert túlnyomórészt HPV alapú betegség, szexuális úton terjed. A nőgyógyászati daganat Magyarországon erősen tabusított, sok esetben a nők nem mernek elmenni panasz esetén nőgyógyászhoz. Az ő esetében 20 százalék esélyt adtak az operáció sikerére. Szentesi Éva utólag úgy látja: ha nem ahhoz az orvoshoz kerül, akihez, valószínűleg nem vállalják a műtétet, mert annyira kiterjedt volt a tumor. A műtét sikeres volt, ám a rák fél év tünetmentesség után visszatér, ott már nem operálható. A legerősebb kemoterápiát kapta, ami adható volt, és végül másodszor is legyőzte a betegséget.

„A remény maga a csoda, a csoda egy fajtája .” (Matt Haig)

Gyógyulása után Szentesi Éva belekezdett egy rákedukációs munkába, amit tovább erősített, hogy az édesanyja is rákos lett, és ebből a szemszögből ír a saját betegségéről. 2020-ban jelenik meg a második, saját betegségéről és gyógyulásáról szóló könyve, A legfontosabbat utoljára hagytam címmel.

Egy ráktúlélő sosem lesz ugyanaz az ember, mint aki a betegsége előtt volt – osztotta meg tapasztalatait Szentesi Éva. Hozzátette: sok mindent tanult, és sok mindent veszített a betegségével. Amit megtalált, az a nyugalom. Már nem akar mindenképpen háborúzni, sikerült elhinnie, hogy lehet nyugodt élete, hogy egészséges ember, hogy ez már nem az ő rákja. Ez egy nehéz folyamat, és ebben eléggé egyedül vannak hagyva a rákból gyógyuló emberek – hangzott el.

Szentesi Éva utólag visszatekintve pszichoszomatikusnak tartja saját betegségét, aminek kialakulása azzal lehet összefüggésben, hogy korábban a nőisége megítélésével kapcsolatban szenvedett el sérülést. Arról is beszámolt, hogy anyai nagymamája is méhnyakrákos volt, édesanyja pedig ráktúlélő, akinek végül a rákra kapott gyógyszerektől legyengült immunrendszerét legyőzte a covid, és abba halt bele.

Betegségében megélt hihetetlen mélységeket, a halállal is farkasszemet nézett. Elmondása szerint volt 5 hónap az életében, ami nagyon meghatározó volt a betegsége alatt, ugyanis akkor nézett igazán szembe a ténnyel, hogy befejeződhet az élete.

„Emlékszem, hogy feküdtem a kórházban, és azon gondolkoztam, lehet, hogy 30 évesen most vége lesz az életemnek. Ekkor kezdtem számba venni, hogy milyen gazdag életem is volt eddig, és ekkor rájöttem, hogy akkor ez nem is akkora tragédia. Másnap reggel nagyon könnyűnek éreztem magam” − fogalmazott az írónő.

Egy fontos érzelmi szál is megerősíti a gyógyulást: a betegápolás kapcsán mélyül el igazán kapcsolata édesanyjával és testvérével.

A gyógyulást tehát nagymértékben elősegíti a beteg élni akarása, valamint a betegek hite abban, hogy képesek befolyásolni a betegség lefolyását. Ha kezükbe veszik sorsuk, gyógyulásuk irányítását, megszűnik a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzése, az immunrendszer nagyobb eséllyel veszi fel a küzdelmet a daganatsejtek ellen.Már a Biblia évszázadok óta mondja:

„A reménység pedig nem szégyenít meg,”/Róma 5.5/

A nőgyógyászati daganatos esetek jól kezelhetőek. Egyik ilyen betegségtípus a méhnyakrák, amit ha időben diagnosztizálják, teljesen meg lehet gyógyítani. Ezt mutatják a számok is: Magyarországon 1000-1200 új beteget diagnosztizálnak évente, ebből 500 beteg az, akin már nem tudnak segíteni az orvosok, az előrehaladott állapotot ugyanis nehezebb gyógyítani. Az északi országokban – ahol népszerűbbek a szűrések, így korábban kiderül egy esetleges elváltozás – mindössze tíz nő esik évente a betegség áldozatául. Óriási a különbség.

Ha valaki sugárkezelést vagy kemoterápiát kap, az koránt sem jelenti, hogy nincs esélye a gyógyulásra. A sugárkezelés a műtétet tökéletesíti. Ha a daganat eltávolítása ellenére valamilyen rákos sejt mégis elszabadulna, azt a sugár elpusztítja. Kemoterápiát áttét esetén adnak, hogy a szer az érrendszeren keresztül a szervezet minden részébe eljutva megölje a rosszindulatú sejteket.

A rákból gyógyult ember nem ritka, a szakemberek pedig nem győzik hangsúlyozni, hogy ennek nagyon fontos feltétele az időben történő diagnosztizálás. Ha valami megváltozik a szervezetben, orvoshoz kell fordulni.

Szeretettel ajánlom ezt a nem mindennapi, s korántsem szomorú témájú olvasnivalót Önöknek.

 

Szentesi Éva újságíró. Összesen: 1060 db cikke olvasható a www.wmn.hu oldalon.

Riport a Szerzővel  

A könyvet az ATHENAEAUM KIADÓ adta ki.

Forrás: Szentesi Éva Facebook oldala, Rúzs és Tükör c. blogja

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző korábbi könyvajánlója:

Negyven kabát és egy gomb – KÖNYVESPOLC