Negyven kabát és egy gomb – KÖNYVESPOLC

Negyven kabát és egy gomb – KÖNYVESPOLC – Az ünnepi készülődés fáradtságát legjobb elűzni egy jó könyvvel. Elmerülni annak világában, izgalommal nyomon követni a főhős életét, s felsóhajtani néha, együttérzően elmerengeni a képzelt világ kínálta körülményekben. Most a polcunkra a Negyven kabát és egy gomb című regény kerül.

Ivan Sciapeconi, a mű szerzője 1996-tól általános iskolai tanár, tankönyvszerző. Részt vesz oktatási szoftverek létrehozásában. Jól ismeri a gyermekek, fiatalok világát. Gyakran szerepel témai között ez a korosztály. Az író Modenában él.

1942 nyara, a háború „dereka”. Negyven zsidó gyermek száll le a vonatról egy kis olasz falu, Nonantola állomásán, Modena tartományban. A biztos halált jelentő náci Németországból Recha Freier szervezete segítségével sikerült elszökniük, és kísérőikkel együtt Palesztinába tartanak, ám a háború az útjukba áll. 40-en vannak, 6 évestől huszonévesig.

A legtöbben kapcsolatok nélkül, egyszál magukban. Néhányan maguk mellett tudják a testvérüket. Így kötnek ki Nonantolában, ahol a falu szélén álló Villa Emmában találnak hosszú hónapokra menedékre. De tehetnek-e a békés helyi lakók valamit a gyermekek érdekében a könyörtelen nácik seregével szemben? Akarnak-e tenni?

A Negyven kabát és egy gomb a második világháború egyik legkülönösebb igaz történetét kelti életre.

Megmutatja, hogy a humánum és a bátorság összefonva a legsötétebb időkben is reményt nyújthat –, ha nem engedünk a félelemnek és a közönynek. A Negyven kabát és egy gomb című könyv egy újabb látószögét mutatja be a második világháború adta pokolnak és az állandó menekülésnek. Láthatja az olvasó, hogy a mindennapokban mekkora jelentősége, ha valaki nem kereszténynek, hanem zsidónak születik, és fel is vállalja azt.

Pedig tisztában van azzal, hogy üldözni fogják, és sehol nem érezheti magát igazán biztonságban, legfeljebb majd Palesztinában, – ha eljut odáig… 1942-t írunk, amikor tombol a második világháború. Ebből kifolyólag Recha Freier, aki nem csak költői, zenészi és tanári aktivitásáról volt híres, 1933-ban létrehozta az Ifjúsági Aliyah szervezetet. A szervezet valós eredetű.

Fontos megemlíteni, hogy Recha Freiert felkérte férje, hogy segítsen neki öt zsidó fiú foglalkoztatásában, mert zsidó származásuk miatt mind a szakmai fejlődés lehetőségét, mind a munkát megtagadták tőlük. Amikor Recha Freier és férje a Zsidó Foglalkoztatási Ügynökséghez fordultak segítségért, annyit tanácsoltak nekik, hogy legyenek türelmesek. Ezzel persze nem elégedtek meg, és a fiúkat Palesztinába küldték egy jobb élet reményében, ahol zsidó munkástelepeken kibuc-gazdálkodókká képezhetik őket.

Ezután Freiernek életcéljává vált a Németországban élő zsidó származású fiatalok segítése. A második világháború ideje alatt a Recha Freier nevéhez köthető szervezet összesen 7000 fiatalkorút mentett meg a zsidó üldözés szörnyűségei elől. A könyv 40 „alijázó” fiatalról szól. Valós bizonyítékként e regény végén megtalálhatóak az adataik. 3 magyar ifjú is van közöttük.

A könyvben olvashatunk róla, hogy ennek a szervezetnek a segítségével 40 reménnyel teli zsidó gyermek utazik Németországból Palesztina felé. Szépen haladnak Horvátországon és Szlovénián keresztül. Ám a háborús övezetek miatt nem sikerül zökkenőmentesen az utazás, így egy olasz faluban kötnek ki, Nonantolában. A Villa Emmát kapják szálláshelyül. Ez még nem a végleges úti cél, mégis úgy tűnik, hogy békére leltek, távol a Németország kínálta sanyarú sorstól. Lassan összeszoknak.

Mindezt egy Nátán nevű képzelt szereplő szemszögéből látjuk. Újra megtapasztalhatják, milyen, amikor nem kényszermunkát kell végezniük a zsarnokok parancsára, hanem egy-egy házi feladat megoldásán kell gondolkozniuk. Többüknek honvágya van, Nátán is gyakran jár otthon gondolatban: „Van, akinek gazdag apja van, van, akinek távollévő vagy szigorú. Nekem vicces apám volt. Jobbat nem is kívánhattam volna.”

A neki érkező levelekből, amiknek eleinte örül,- kikövetkezteti, hogy a családja elpusztult, s a nagybátyja írja az édesanyja nevében… „Az emlékek akkor is visszatérnek, ha nem keresed őket, magukkal ragadnak.” A gyermekből a szomorú élmények közben kiskamasz lesz, figyel a kisebbekre, hamar ráragad az olasz nyelv, így tolmácsként segít, feladatokat hajt végre, szervez. A kis lakóknak lehetőségük van focimérkőzéseket rendezni, és szabadon szaladgálni anélkül, hogy korgó gyomruk elvenné a figyelmet.

Natan megtanulta a gettókban töltött idő alatt, hogy zsidóként soha nem szabad teljesen biztosra venni a nyugalmat. Sajnos igaza lett. 1943 nyara újabb fordulópontot jelent a Villa Emma lakói számára. A nácik a környéken, a tartományban annyi gyermek életének vetnek véget, amennyinek csak bírnak, szinte nagyüzemi rendszerben űzik a gyilkolást. Most azonban Nonantola egész népe melléjük áll, hogy megmentsék, megszöktessék a „villalakókat”. Magukat sem kímélve állnak ellen a náciknak.

Itt lesz szerepe a címben szereplő 40 kabátnak, de hogy milyen módon, azt a titkot bontsa ki az olvasó. Az erőviszonyok viszont még csak meg sem közelítik a kiegyenlítettet. Ezt a fajta odaadást és segítőkészséget, amit a kis falu lakói tanúsítottak, Natannak időbe telik feldolgozni, hiszen a koncentrációs táborokban nem ehhez volt hozzászokva. Szinte erőltetett menetben, veszélyes útviszonyok között kell menekülniük.

„Az elmúlt két napban se éhes, se szomjas nem voltam, nem volt melegem, és nem fáztam. Így volt. Ez történik, amikor az ember menekül: az agy nem fog fel semmi mást, csakis a lábakkal beszélget.” Elhivatott vezetőjük volt. „Talán Josko célja pont az volt, hogy elfáradjunk. Mert a fáradtság elfedte a félelmet, ebben mindannyian egyetértettünk.”

A konspiráció, a segítőkészség meghozza gyümölcsét: az országhatáron túlra kerülnek, a semleges Svájc területére. Van remény az életben maradásra.

Kérem, olvassák figyelemmel Nátán sorait a Negyven kabát és egy gomb című kötetben, élvezzék az itt-ott felbukkanó zsidó humort, s drukkoljanak nekik a szívszorító helyzetekben.

A Negyven kabát és egy gomb című könyv az Alexandra Kiadó idei munkája.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkünk