Szalonnás Viktória (1952. január 20. – 2025. október 17.) költő és pedagógus életútja a csendes szolgálat, az emberség és a szeretet melletti következetes kiállás példája. Munkásságát nem a nyilvános szereplés igénye, hanem a figyelem, az együttérzés és a felelősségvállalás határozta meg. Tanárként, segítő emberként és költőként ugyanazt az értékrendet képviselte: az emberi méltóság tiszteletét és a szeretet megtartó erejébe vetett hitet.
Szalonnás Viktória költő, pedagógus (1952. január 20. – 2025. október 17.) – Borítókép
Életrajzi cikk – 1952-ben született Mélykúton. Családi háttere meghatározó volt egész életére nézve. Ötgyermekes családból származott. Édesapja, Szalonnás Mihály a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet (TSZ) elnökeként dolgozott. Közéleti szerepet vállaló ember volt, aki munkájával és erkölcsi tartásával a közösség szolgálatának példáját adta. Ez az értékrend végigkísérte lánya gondolkodását: a világot nem kívülállóként szemlélte, hanem belülről, felelősséggel élte meg.
Pedagógusi pályáját 1972-ben kezdte a Bácsalmási Vörösmarty Mihály Általános Iskolában, ahol biológia, egészségtan és technika tantárgyakat tanított, valamint napközis nevelőként dolgozott. 1985-től nyugdíjazásáig a Felsőszentiváni Bácskai Általános Iskolában tanított.
Tanári munkájában kiemelt szerepet kapott a gyakorlati nevelés: makramé, papírhajtogatás, természetes anyagokkal való alkotás, kerti munka. Tanítványaival rendszeresen szervezett tanulmányi kirándulásokat és táborokat, több alkalommal a Káptalanfüredi úttörőtáborban is.
„A gyermek akkor tanul igazán, ha érzi, hogy fontos.” / Szalonnás Viktória
Majálison
Később gyermek- és ifjúságvédelmi ügyintézői képesítést is szerzett, amely tovább erősítette segítő szemléletét. Aktív közösségi szerepvállalását több elismerés is igazolja, köztük a Magyar Vöröskereszt elismerő oklevele, az 1956-os forradalom emlékéhez kapcsolódó elismerés, valamint Felsőszentiván Község Önkormányzatának díja.
Szalonnás Viktória életében a hit nem készen kapott örökség volt, hanem megharcolt felismerés. Hosszú belső út vezetett oda, míg végül Schindler Mátyás atya megkeresztelte Mélykúton. A hit tanításaival tanulmányok révén is ismerkedett, azonban a képzést nem fejezte be, végzettséget nem szerzett. Számára a hit nem intézményes tudás volt, hanem megélt tapasztalat, belső irány és szolgálat, amely költészetében és mindennapi segítő munkájában egyaránt megjelent.
Gyermekeit és unokáját is Schindler Mátyás keresztelte meg; két gyermekének keresztapja is ő lett. A keresztelés nem lezárás, hanem kezdet volt: ettől az időtől fogva hite nem tanult, hanem megélt hit lett, amely végigkísérte későbbi éveit.
Az elismerést átadta Vörös Szilárd polgármester
„Nem kérek mást, csak hogy fogd a kezem – ahogy vezettél eddig az életemen.” /Szalonnás Viktórria
Családja központi szerepet töltött be életében. Három gyermek édesanyja volt: Ernő, Róbert és Marianna, valamint egyetlen unokája, Ronald, aki különleges helyet foglalt el a szívében. Verseiben gyakran név szerint szólítja meg gyermekeit; az anyaság, az elengedés és az összetartozás ereje meghatározó motívumai költészetének.
Szalonnás Viktória a családjával
Költészete az emberi törékenységből indul, és a remény felé tart. Verseiben megjelenik a társadalmi kiszolgáltatottság, a szeretethiány, az emberi csalódás, ugyanakkor mindig jelen van a hit és a szeretet megtartó ereje. Szalonnás Viktória verseiben újra és újra visszatér az a gondolat, hogy az élet nem birtok, hanem feladat. Nem a könnyűség teszi értékessé, hanem az, hogy mit kezdünk a fájdalommal.
Csavajda Dóra illusztrációja
Ahogy írta: „Tehát ami megtart, csupán a SZERETET, mely hatalmat arat a keserűség felett.” (Darabokra szedett élet c. verse)
Az élet számára kapcsolat volt: Istenhez, emberhez, gyermekhez, a szenvedőkhöz.
„Isten kezében mind biztosak lehetünk! Bármily erők húznak, el nem tévedhetünk.” (Isten kezében c. verse)
Megjelent kötetei:
- Csillagfiú (2015), puha kötés, Publió kiadó ISBN 978-963-397-965-5; e-könyv ISBN 978-963-397-966-2,
- Az igazságot a szívemben hoztam (2022, puha kötés, ISBN 978-615-013-894-7)),
- A lélek útján (2025, puha kötés, ISBN 978-615-024-233-0).
Az utolsó két kötet illusztrációit és kiadását Csavajda Dóra készítette. A család birtokában több kiadatlan kézirat is fennmaradt; a jogörökös tervei között szerepel egy új kötet összeállítása ezekből a versekből.
Könyvborító – A lélek útján
Szalonnás Viktória nem tanácsot osztott – jelen volt. Versei azoknak szólnak, akik elfáradtak, elestek, elbizonytalanodtak. Írásaiban az együttérzés nem sajnálat, hanem felelősség:
„Elsuttogom, ha kell, szászor újrakezdem, csak a szíveteket simogatom csendben” (Az anyagba szédült világhoz c. verse)
Sokan kapaszkodtak a szavaiba betegség, gyász, szegénység, kilátlanság idején. Ő maga így fogalmazta meg ezt a küldetést:
„Nem kérek mást, csak hogy ember maradhassak,
akkor is, ha minden darabokra hull.” (Nem kérek mást c. verse)
Szalonnás Viktória hite nem hangos volt, hanem megtartó. Nem tanított prédikálva, hanem élettel, szóval, figyelemmel. Verseiben és emberi kapcsolataiban egyetlen üzenet tér vissza újra és újra:
„Szeretet nélkül az ember mit sem ér.”
Szalonnás Viktória a második kiadott könyvével
Ez az örökség maradt utána.
Szalonnás Viktória 2025. október 17-én hunyt el. Öröksége pedagógiai munkájában, költészetében és emberi kapcsolataiban tovább él.
SZALONNÁS VIKTÓRIA VERSEIBŐL
VERSEK GYERMEKEIMHEZ
(Ernő, Róbert és Marianna)
Áldott volt a perc, mikor úgy döntöttetek,
hogy engem választotok, még odafenn,
és áldott volt a perc, hogy megszülettetek,
én boldog voltam, és Ti is, azt hiszem!
Az első hangotok most is fülembe cseng,
az első kis mosoly itt pihen szívemen,
az első érintés, az a csodás pillanat,
mikor adhattam első csókomat.
Az első ölelést sosem felejthetem,
mikor picinyke testetek megfogta kezem,
rózsás ajkatok édes mosolyát
s ragyogó kis szemetek öröm-sugarát.
Sok-sok áldott nap, mely összeköt minket,
bár volt sok nehéz perc, de töröltük könnyünket,
mert a szeretet, mely a szíveinkben él,
az átvitt mindenen, nem hagy el semmiképp.
Felnőttetek már és messze mentetek,
mégis azt érzem, hogy itt vagytok velem,
boldog vagyok én, ha Rátok gondolok,
bár fárad már szívem, de szeret nagyon!
Nehéz életút, bárha visszanézek én,
nem is volt nehéz, vettük könnyedén,
s azt kívánom, hogy tovább is így legyen,
utatokon, ha göröngyös is, a szeretet vigyen!
Keressétek rajta, hogy hol ragyog a fény,
mert szívetek szórja azt áldva szerteszét,
megköszönöm most, hogy vagytok énnekem,
hogy széppé tettétek s teszitek életem.
Megköszönöm azt, hogy gondoltok reám,
s már nem is magányos a hosszú éjszakám,
hálás a szívem minden mosolyért,
melyet nekem adtatok, és nekem adtok még.
Az ÚR felé is hálával rebegem:
köszönöm, hogy anyátok lehetek!
NEM KÉREK MÁST
Nem kérek mást, csak adj még időt!
Az időhöz kérek, Uram, erőt.
Add, hogy a fényed úgy hasson át,
hogy a szívem kinyíljon a végtelenen át.
Terítsd be az arcom lágy fényeddel,
szívem itasd át a szereteteddel,
hogy ragyogni tudjak én is másokra rá,
s a szeretet szálljon belőlem tovább.
Adj még, Istenem, adj még időt!
Van még itt dolgom, adj hozzá erőt.
Hálás a szívem, csak köszönni tudom,
hogy mellettem voltál eddigi utamon.
Nem kérek mást, csak fogd a kezem,
ahogyan vezettél egész életemen.
Kitárt karokkal szólítlak én Téged,
magamban érzem szent, szerető Lényed.
Adj még, Uram, adj még erőt,
hogy szeretni tudjak, adj még időt!
Nem számít más, csak fogd a kezem,
ahogy vezettél eddig át az életemen.
*Szalonnás Viktória, 2022
NE MONDD!
Ne mondd,hogy nincsenek csodák!
Nélkülük nem létezne a világ.
Gondolj csak az óceánra,
Ő is a Teremtés egyik csodája.
Apró kis erek, patakok, folyók
csendes folyással keresik egymást
S az ő vizük adódik látod össze,
Hogy belefollyon a nagy vizekbe.
Tengerek és az óceánok,
Hatalmas nagy vízzé válók.
A sok kis cseppből lesz oly erő,
Amely szinte nem mérhető.
Majd páraként a kis cseppek
Felszállnak a fellegekbe
S létrehoznak egy új csodát,
Melytől megtisztul a világ!
Vagy gondolj most a kis virágra!
Őt a nap is megcsodálja.
Sziklák résén bújik elő,
Mert él benne az ősi erő!
Vagy keresd, mi szíven talál,
Ha az ég alá kiálltál.
Naplementét vagy a hajnalt,
Mikor ébredsz madárdallal.
De ne menj messze, nézzed magad,
A Teremtés csodája vagy!
Viselkedjél, mint egy vízcsepp,
S erős leszel, mint a tenger!
Egyesítsen a Szent Erő,
Melyet a szeretet hozhat elő!
Fogd meg a kinyújtott kezet!
Nem könnyű, tudom, a kezdet.
Ha így teszel,erős leszel,
Nem mondom, hogy nem könnyezel!
De letörli a könnyedet,
Ha átölel a Szeretet!!
Szalonnás Viktória c.2016.10.23.
Minden jog fenntartva!
A MAGYAR ANGYAL
A Magyar Angyal csak egy nyelvet beszél,
Egy hősi néphez a Kárpátok ölén,
Szíve úgy fáj, „rendületlenül”
Ezer sebből vérzik legbelül.
Az az Angyal csak egy jelre vár.
Egyik vállán a Turulmadár.
Másik vállán a ragyogó ég
ránk teríti arany köntösét.
Mindig itt volt, el sosem hagyott,
sokszor éltünk szomorú napot,
Testét szúrta háborúk nyila,
Ezer sebből volt mit fájnia.
Az az Angyal csak egy jelre vár,
De az a jel már nem késhet soká!
Nem mozdul el még egy percre sem,
Így őriz Ő ezredéveken.
Figyel Ő, és csendben arra vár,
Hogy kinyitjuk a szívünk kapuját,
Akkor belép, úgy, mint SZERETET,
Így ment majd eltévedt lelkeket.
Az az Angyal nem tud nyelveket,
Csak egyet beszél, s az a szeretet,
Bárhol nyílik e nyelvre ajak,
Jelentése ugyanaz marad.
Az Őrangyalunk mindig arra vár,
Hogy jobbik természetünk ránk talál –
S felébredünk egyszer, végre már,
A Duna-Tisza mindkét oldalán!
Szalonnás Viktória c.
Minden jog fenntartva!
Suhajda Marianna, a szerző lánya
