385 évvel ezelőtt “született meg” Robinson Crusoe, Daniel Defoe hires regényalakja.

 

303 évvel ezelőtt, 1709. február elsején megmentették és hazatért skóciai otthonába  Alexander Selkirk matróz, aki 4 évet és 4 hónapot töltött száműzetésben egyedül egy lakatlan szigeten. Daniel Defoe róla mintázta meg Robinson Crusoe alakját híres és sokak által olvasott regényében.

Elgondolkodtatok már azon, mit tennétek, ha váratlanul egy lakatlan szigetre kerülnétek? Vajon az ember túlélési ösztöne erősebb lenne-e, mint a kétségbeesés, a reménytelenség? Hogy tetszene a kényszerű diéta, amely ficánkoló halból, gyökerekből és bogyókból állna? Ha tüzed lenne (ha lenne), megtanulnál-e főzni, elvégeznéd-e az összes házimunkát, amire édesanyád otthon soha nem tudott rávenni? Hiszen házad sem lenne, csak talán egy barlangod. Mindenesetre izgalmas túlélő kaland lenne.

A kalandvágyó matróz
Ez volt Alexander Selkirk matróz számára is az a 4 év és 4 hónapos időszak, amit 1704-től a Juan Fernandez szigeten töltött nagy magányosságban. Selkirk a skóciai Lower Largo nevű halászfaluban született 1676-ban. Fiatalkorában matróznak, jobban mondva kalóznak állt. Abban az időben ez legális tevékenység volt, mármint a spanyol hajók kifosztása a brit kalózhajók által, mivel a két ország úgyis hadban állt egymással.
Selkirk matróz azonban igen indulatos természetű ember volt. Többször összeszólalkozott a kapitányával, és amikor azt próbálta bizonygatni, hogy a hajójuk öreg, mint az országút, és el fog süllyedni, a kapitány kitette a szűrét az egyik lakatlan szigetre. Még így is jól járt, mert rövid úton ki is végeztethette volna lázadásért. Egy kis ennivalót is kapott útravalóul, meg pár szerszámot és egy puskát, lőport, no és egy Bibliát. Ez utóbbi tartotta benne a lelket a szó szoros értelmében. (Egyébként Selkirk-nek igaza volt, mert a hajó, amelyről a lakatlan szigetre került, nem sokkal később Peru partjainál elsüllyedt. Csak néhányan élték túl a katasztrófát, ők azután egy perui börtönben sínylődtek életük végéig.)

A sziget titkai
Az ismeretlen szigeten Selkirk rettegett a félelmetes hangoktól és a vadállatoktól. Később ez a félelme alaptalannak bizonyult, mert igazából csak patkányok zavarták meg az éjszakai nyugalmát, amikor éjszaka a barlangjában össze-vissza mászkáltak rajta. Úgy szabadult meg tőlük, hogy megszelídített néhány vadmacskát, és azok összefogdosták a patkányokat. Kecskéket is tenyésztett és növényeket termesztett. Ugye, ismerős ez a történet? Ki ne olvasta volna Robinson Crusoe izgalmas sztoriját arról, hogy milyen leleményesen rendezte be életét egy lakatlan szigeten, és a végén irigylésre méltó komfortot engedhetett meg magának? De honnan a két történet hasonlósága?
Nos, Selkirk-öt egy brit vitorlás megmentette, és 1709. február 1-jén hazavitte Nagy-Britanniába.

Megszületik Robinson Crusoe
Daniel Defoe író találkozót kért tőle, mert igen felkeltette az érdeklődését a története. Egy kocsmában találkoztak, ami még mindig megvan (ld. kép), és kettejük beszélgetése után megszületett a világhírű regény, amelynek hősét az író Robinson Crusoe-nak keresztelte. Jó szívvel ajánljuk elolvasásra kicsiknek és nagyoknak, magyarul vagy angol nyelven. Maguk a skótok örömmel emlékeznek kalandvágyó kalóz honfitársukra, még szobrokat is állítanak számára emlékül. Azt a szigetet, ahol Selkirk számkivetettségben élt Chile partjai közelében, a chilei kormány elnevezte Robinson Crusoe szigetnek, egy közelében lévő sziget pedig Alexander Selkirk nevét viseli.
Ha elolvassuk a regényt, egyszerre ismerjük meg Selkirk és Robinson izgalmas kalandjait.

Weninger Endréné

Hozzászólások