Ro Corradin: A könyvek tudják – Könyvespolc

Írta: Farkas Ferencné Pásztor Ilona | 2026. júl 9. | Irodalom | 0 |

KÖNYVESPOLC: Ro Corradin: A könyvek tudják – A történet középpontjában Gene Petrov – híres matematikus – hatalmas, ritkaságokkal teli könyvgyűjteménye áll. Amikor Gene meghal, a lánya, Alienor el akarja adni az egész hagyatékot, mert számára ezek a könyvek csak porfogók és fájdalmas emlékek. Több mint 20 000 kötetről van szó, ami megtölt egy egész lakást.

A könyv borítója – Líra

„A jó könyvek elviselhetővé teszik a fájdalmakat, és megvigasztalnak a balsorsban.” (Krisztina svéd királynő/

Renée, — Gene egykori szerelme — és Gene több régi barátnője úgy érzik, hogy a könyvek nem kerülhetnek szétszórva, idegen kezekbe. A gyűjtemény Gene életének lenyomata, és mindannyian kötődnek hozzá. A kulcsfigura Reneé, aki az olasz származású, Franciaországban élő elismert, de magányos egyetemi tanár. Bár sikeres szerző, élete egyhangú, társasága leginkább az ókori költők műveire korlátozódik. Kollégáit nem szereti, a férfiakban nem bízik.

Egy nap azonban mindent megváltoztat egy e-mail: meghalt Gene Petrov, Renée egykori nagy szerelme a Harvardról – zseniális matematikus és megszállott könyvmoly. Renée Cambridge-be utazik Gene temetésére, majd ellátogat abba a házba, ahol egykor együtt éltek a több ezer kötetes könyvgyűjtemény között. Maga is nagyra becsüli a könyveket. Mikor együtt élt Genével, sokszor kapott tőle olvasni egy-egy kötetet. Mindig találót. A könyvek gyönyörködtetnek, oldják a feszültséget, elrepítenek távoli, egzotikus helyekre. Más sorok megvigasztalnak, elgondolkodtatnak, felébresztik a szunnyadó fantáziát, válaszolnak kimondott vagy meg sem fogalmazott kérdéseinkre. Gené egyáltalán nem volt monogám. Számos nővel tartott fenn laza kapcsolatot. Egy közös volt valamennyiben: mindig köze volt a könyvekhez.

Renée és Gene számos egykori barátnője összefognak, és kalandos tervet eszelnek ki, hogy megmentsék a könyvgyűjteményt. A történet így a női szolidaritás, a barátság, a gyász feldolgozása és a könyvek sorsformáló ereje köré szerveződik. A regény hangvétele könnyed, humoros, mégis érzelmes. Gene lánya, Alienor divattervezőnek készül, intézetben nőtt fel, s apja is csak kiskamasz korától látogatta. Míg egy pályázaton párizsi szakmai képzésen vesz részt, (3 hónap) az idő alatt kell a könyveket titokban megmenteni. Emlékházat akarnak létrehozni a „semmiből”.

„Mert egy könyvgyűjtemény legyen az egyetlen polc vagy egy egész ház mindent elmond összeállítója életéről és identitásáról. Mesél arról, hogy kicsoda az illető, de arról is, hogy ki akar lenni, mert minden megvásárolt könyv az önmagán végzett munka tükre, azé a gyakran visszafordíthatatlan változásé, amelyet a könyvekben fellelt gondolatok idéznek elő a tulajdonos életszemléletében.” (részlet)

Fotó: Wikipédia

A The Matematician ’s House megépül, az eredeti ház is megmarad, és Alienor divatstúdiója lesz. Nagy összefogás gyümölcse ez: Reneé, Alienor, Ailin, Ágnes, Josefine, Alfio, Alegra olyan helyet hoztak létre, ahol a könyvek, könyvritkaságok tovább élnek, és rendelkezésére állnak mindazoknak, akik szeretnék tanulmányozni őket. Anyagilag 10 millió dollár előteremtése kellett hozzá, s sok latba vetett egyéni képesség, kitartás. A „mentőakció” sikeresnek bizonyult. A tervet szinte „bűnügyi akcióként” valósították meg egyszer-egyszer, szívmelengető módon.

Néha „csínyeket követnek el,” hogy időt nyerjenek, mindig építenek a női szolidaritás erejére, ugyanakkor minden szereplő hozzáteszi a maga „különcségét.” Máskor pedig váratlan szereplők bukkannak fel, félreértések lassítják a folyamatot, majd titkokra derül fény. Egyszer-egyszer merész húzásokra „vetemednek,”- és a könyvek — Gene kedvenc idézetei, jegyzetei, rejtvényei — mintha tényleg vezetnék őket. Minden szereplő másképp kötődik Genéhez, van, akinek gyászmunkában segítenek a Gene könyvei, van, akit az újrakezdésben támogatnak, van, akit elvezetnek a megbocsájtáshoz.

A regény sok finom humorral, helyzetkomikummal és szerethető emberi hibákkal ismertet meg. Olvasás közben az ember egyszerre mosolyog és nosztalgiázik. A történet úgy halad előre, mintha egy könnyed, kellemes filmet néznénk. Jól tagolják a rövid, lendületes párbeszédek, a szereplőváltások. A stílus meleg, emberközeli, bensőséges. Sokszor irodalmi utalásokkal találkozunk. Nem nehéz, nem tudálékos, minden utalás érthető, könnyen befogadható, a könyvek inkább hangulatot teremtenek, mintsem „tanítanak”. Ennek milyen a hatása? A művelt olvasó örül, a kevésbé irodalmias olvasó sem érzi magát kívülállónak.

A regény befejezéseként néhány ételrecepttel lepi meg a Szerző az olvasót. Ezek említés szintjén szerepelnek korábban a mű oldalain. Vállalkozó kedvű olvasók ki is próbálhatják például Alienor csokoládés eclairjét.

Fotó: Wikipédia

Kinek ajánlom a regényt?

Azoknak, akik szeretnek olyan könyvet olvasni, amely megnyugtat, mosolyt csal az arcra, de közben van lelke és mondanivalója. A női történetek kedvelőinek, különösen azoknak, akik szeretik a női barátságokat, a generációk közti feszültségeket, a női szövetségekről szóló, humoros, szerethető történeteket.

Aki könyvek fölé görnyed, lélekben fölegyenesül. (Horváth Imre)

Ro Corradin olasz származású írónő, aki Franciaországban él és alkot. Műveiben gyakran ötvözi az olasz családi hagyományok melegségét a francia könnyedséggel és humorral. Regényei többnyire női sorsokra, barátságokra, veszteségekre és újrakezdésekre épülnek, miközben fontos szerepet kapnak a könyvek, az irodalom és a kulturális utalások.