A magyar törzsszövetség első, névvel ismert fejedelme Levedi volt, aki még Levédiában vette kezébe a magyarság irányítását, és valószínűleg Etelközben távozott a hatalomból, feltehetően azért, hogy a magyarság kikerüljön a Kazár Birodalom függéséből. A 890 körüli években vette át a törzsszövetség irányítását Álmos vagy Árpád, és utódaik 400 éven át vezették a magyarságot.

Az idegen politikai függés felszámolásával és az új dinasztia felemelkedésével egyidejűleg a magyarság a kazár politikai élet egy szokását, a kettős fejedelemválasztást is bevezette. A szakrális fejedelem, a künde félistenként emelkedett a nép fölé, a tényleges irányítás pedig a katonai feladatokat irányító gyula hatáskörébe került. Árpád családja az előbbi címet szerezte meg. Az egyetlen ismert gyula, Kusál 895-ben már a magyar csapatok élén állt, és 907-ig vezette is azokat, ekkor azonban a honfoglalást követő magyar-bajor harcok során egy békelakomán tőrbe csalták és megölték. Legkésőbb 907-ben Árpád is meghalt.

Árpád nagyfejedelem emlékműve Ópusztaszeren

Talán a vezetők szinte egyidejű halála vezetett oda, hogy a magyar törzsszövetségben a központ súlya minimálisra csökkent. Árpád leszármazottai idővel a szakrális funkciók mellé a katonai irányítást is magukhoz ragadták, erre utal, hogy 947-ben már Taksony, a későbbi nagyfejedelem vezette Itáliába a hadjáratot.

A gyula tisztség is fennmaradt, a Szamos partján lakó törzs törzsfője viselte, és bírói funkciót látott el. Az utolsó gyula Szent István államalapító munkájának ellenfele volt, a harcokban vereséget szenvedett és elveszítette államát. Anonymus úgy tudja, hogy a bukott törzsfőt István élete végéig fogságban tartotta, más, megbízhatóbb német források szerint Gyula a vereség után Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemhez menekült. A Gyula szó ezt követően nyelvünkben kizárólag keresztnévként használatos.

Schramek László

2013. szeptember 16.

Hozzászólások