Kedvenc tárgya a történelem volt a zirci és a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban. Később jogot is hallgatott. Az egyetemi nyári szünidőket a család anyagi támogatásával utazásokkal töltötte. Bebarangolta Bécset és környékét, majd a felvidéki bányavárosokat látogatta meg. Útjairól részletes naplóbejegyzéseket is készített.

Az egyetem elvégzése után 1839-ben azonnal hosszú útra indult, ahonnan csak 8 év múlva tért haza. Főbb állomásai Svédország, Finnország és Szentpétervár voltak.  Megtanult finnül, értékes anyagot gyűjtött a lappokról is. A Finn Akadémia levelező tagjává választotta.

Keleti felfedezőút

A finnugor népek tanulmányozásához oroszul kezdett tanulni, de ismerkedett a finnugor nyelvcsalád keleti ágához tartozó nyelvekkel is.

Felbecsülhetetlen antropológiai, nyelvészeti és földrajzi kutatásokat végzett: megrajzolta az Északi-Urál földrajzi és néprajzi térképét, manysi szótárt állított össze, vogul hősi énekeket és osztják népénekeket jegyzett le, használati tárgyakat gyűjtött. A Középső-Volga vidékén a mordvinok, a csuvasok és a cseremiszek kultúrájának és életmódjának tanulmányozásával fejezte be hosszas kutatóútját.

Újra itthon

Utazásainak viszontagságai azonban kikezdték egészségét, és anyagi nehézségei is támadtak. Kezdetben orosz magánszemélyektől kapott segítséget, később a Magyar Tudományos Akadémia is támogatta csekély összeggel, részben az időközben kiadott Reguly-album bevételeiből.

Hazatérve megtanulta a fényképezést, és itthoni kisebb gyűjtőútjain (például 1857-ben a palócok körében) ő használta először tudományos céllal a technikát.

Hatalmas munkásságát életének utolsó éveiben és halála után Hunfalvy Pál segített rendszerezni, feldolgozni. Külföldi elismertségét jelzi többek között az a tény is, hogy az Urál egyik 1711 méteres hegycsúcsát róla nevezték el.

Weninger Nóra

2013. július 11.

Hozzászólások