Bemutatom Ausztráliából Ráskövi Istvánt, az ottani magyar klub vezetőjét, irodalomkedvelő barátunkat

,,Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség.”
(Sajó Sándor)

István egy sokoldalú, színes, ambíciózus egyéniség, aki nyitott a világ dolgaira. Szereti a kihívásokat, és a dolgokat rendszerint nem oldalról szemléli, hanem elébe megy, belevág a közepébe. Tanár, aki kiváló sportoló, tevékeny újságíró. Ezen kívül Viktória állam tartományi képviselője, s e tevékenysége mellett még marad ideje arra, hogy magyar klubokat, szervezeteket alapítson. Elsősorban magyarságunk, nemzeti kultúránk ápolása motivál mindkettőnket.

Gyakran küldünk egymásnak újságot, fotókat, könyveket. Ő az Ausztráliában működő Magyar Házak működéséről tájékoztat, illetve az általuk szerkesztett Magyar Élet című folyóirat példányaiból küld. Én pedig a Baráti Kör rendezvényeiről, a folyóiratainkból és könyveinkből küldök számára. És persze a telefonbeszélgetések… Ezek mindkettőnk számára örömet jelentenek.

István, kérlek, mesélj magadról!

1936. november 25-én láttam meg a napvilágot egy kis falucskában, Bodrogkisfaludon. Gyermekkorom nagy részét a tanulás mellett a játék, a foci töltötte ki. Majd később Miskolcra kerültem, ahol kitanultam a villanyszerelő szakmát. 1954 őszétől a DVTK birkózó szakosztály aktív versenyzője lettem, és 1956-ban megnyertem első felnőtt bajnokságomat.

A forradalmi események ezután következtek?

Igen. 1956. december 13-án, Luca napján nem mindennapi izgalmak között, 30 órás bolyongás és rettegés közepette egy kis menekülő csapat élén léptem át a zöldhatárt, osztrák földre lépve. Egy lágerben helyeztek el minket. Miután alaposan ,,átvilágítottak”, egy évig ,,vendégeskedtem” náluk. Ezalatt német és angol nyelvet tanultam, és aktívan bekapcsolódtam a birkózóéletbe. Fizetség gyanánt 79 kg-os súlycsoportban Salzburg tartomány bajnoka lettem.

Mondd, sosem gondoltál arra, hogy haza kellene jönnöd? Nem gyötört a honvágy?

Hajjaj, dehogy nem! (Elcsukló hangját hallom a telefonban.) Mindjárt a megérkezésemkor. A szobámban az ágyra dőlve úgy sírtam, mint egy gyerek. Haza! Csak haza kellene mennem! Zakatolt agyamban az érzés, amit talán egy romantikus szerelmi bánat fájdalmaihoz tudnék hasonlítani. Aztán aludtam rá egyet, és az ottani magyarok meggyőztek: ha már nekivágtam a világnak, induljak tovább, hiszen a leghosszabb út is mindig az első lépés megtételével kezdődik.

Hát én léptem egy nagyot. Kontinenseket magam mögött hagyva 1958. december 1-jén érkeztem meg Ausztráliába. Bejártam a városait, sokféle tevékenységet gyakoroltam, mígnem Viktória államban telepedtem le. Először nyelvtanfolyamokon vettem részt, majd az idehaza megszerzett szakmunkás- bizonyítványomat kellett ,,megfejelni”. Tudom, mivel újságíró is vagyok, hogy a hely az mindig behatárolt, ezért csak annyit mondok, hogy huszonkét évig tanultam, és huszonkét évig álltam a katedrán.

Miután megkaptam az állampolgárságot, 1965-ben megnősültem. Négy gyönyörű lányom van, akik már férjezettek, unokákat szültek. Sajnos, két évtized után elváltam, most élem az agglegények szabad, de olykor magányos életét.

Mire vagy a legbüszkébb kalandos életedre visszatekintve?

Nehéz lenne – idő és hely hiányában – e riportban mindent felsorolni. A birkózás, a sport okán, a birkózás ,,varázsszőnyegén” bejártam szinte az egész világot. Alapítója vagyok az Ausztráliai Magyar Birkózószövetségnek. 2007-ben a FILA a sokoldalú és eredményes, a birkózó sportot népszerűsítő, a nemzetek közti békét és barátságot elmélyítő társadalmi tevékenységemért Elismerő diplomával jutalmazott.

Mit üzensz hazádba a mai fiataloknak és az olvasóknak?

– Mivel ez egy irodalmi rovat és a riporterem is költő, így hát engedd meg, hogy így válaszoljak:
•    Petőfi Sándort idézve: ,,Ha férfi vagy, légy férfi!”
•    Ady Endrét citálva: ,,Bár zord a harc, megéri a világ…”
•    Kölcsey szavaival: ,,Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel…”

Kedves István, ez bizony mostanság is nagyon ránk férne! Köszönöm, hogy mindezt közreadhatom.

Nagy L. Éva
(Megjelent az Üzen a homok hasábjain )

Hozzászólások