Palotás Józseffel és feleségével, Gittával beszélgettem otthonukban. Meséltek életpályájukról, példás családi életükről, a zene iránti elkötelezettségükről, életfilozófiájukról, nyugdíjas éveikről. Palotás József 40 évig volt az Állami Zeneiskola (ÁZI) igazgatója, és idén tavasszal Balog Zoltán miniszter úrtól átvehette a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést. Ez adta az ötletet ehhez a visszatekintő beszélgetéshez. Kérésemre Józsi így kezdte a bemutatkozását:

 

 

palotas17

 

Kiskunfélegyházán születtem 1944. március 16-án. Kicsi voltam még, amikor a szüleim Tiszakécskére költöztek, így kevés gyermekkori emlékem van a Kiskunfélegyházán töltött időszakról. Egyetlen esemény mélyen belém ivódott: Egyszer az óvó néni a fejemre suhintott a hegedűvonójával. Zárkózott, könnyen sírós kisgyerek voltam, ez nagyon érzékenyen érintett engem, és többé nem mentem óvodába.

Volt egy kedves nagypapám Kiskunfélegyházán, akit nagyon szerettem. Amikor már kicsit nagyobbacska lettem, akkor náluk töltöttem a nyarakat. Nagyon szeretett engem. Kivitt a szőlőbe, fára másztam, segítettem neki és a rokonoknak. Édesapám textilkereskedő volt. Sokáig a félegyházi Strasszer cégnél dolgozott, majd Tiszakécskén nyitott önálló üzletet. Anyukám háztartásbeli volt, harisnya-szemfelszedéssel foglalkozott otthon, csak később helyezkedett el a Földműves Szövetkezet Zöldség-Virág üzletében.
Egy testvérem volt, egy öcsém, akivel sokat játszottunk, aztán volt néhány barátom is.

Az általános iskolát Tiszakécskén végeztem. Ehhez az iskolához sok emlék fűz. Az első tanító nénim Batka Gyuláné volt, Csörike néninek szólítottuk, nagyon aranyos tanító néni volt. A lánya itt él Kecskeméten, vele szoktam is találkozni. Amikor hetedikes lettem, a tanító nénim sógoránál kezdtem hegedülni. Dr. Batka Lászlónak hívták, Lacó bácsinak szólítottuk. Nagyon kedves, szeretetreméltó ember volt. A prímás fiával együtt jártam iskolába, és az ő révén nagyon megtetszett nekem a hegedű, a hegedülés. Kállai Józsefnek hívták a prímást is, a fiát is. Úgy ismerték őket, hogy Mirci: Kismirci, Nagymirci. Anyukámtól kaptam egy szegedi gyári hegedűt, és azon kezdtem el tanulni. Tizenkét és fél éves voltam ekkor, és két évig tanultam Dr. Batka Lászlónál.

 

 

katona_gimi

Katona József Gimnázium, Kecskemét

Hol végezted középiskolai tanulmányaidat?

A nyolcadik osztály után Kecskemétre kerültem a Katona József Gimnáziumba. Kollégista lettem, négy évig a Táncsics Mihály Diákotthonban laktam. Bekerültem az Állami Zeneiskolába, és itt folytattam a zenei tanulmányaimat. A gimnáziumhoz és a kollégiumhoz rengeteg emlékem fűződik. Mi voltunk az első énekes osztály. Ez azt jelentette, hogy amikor az Ének-Zenei Általános Iskolában az első osztály végzett 1958-ban, akkor Nemesszeghyné Szentkirályi Márta igazgatónő kijárta, hogy az ének-zeneis tanulmányok folytatásaként a Katona Gimnáziumban induljon egy osztály azok számára, akik a továbbiakban is több énekórát, kórusfoglalkozást szerettek volna kapni.  Tehát a Katona Gimnáziumban nyílt egy énekes tagozat, és én is ide kerültem.  

A zeneiskolában Domján József volt a hegedűtanárom, eredményes, kitűnő tanár volt. A gimnáziumban az énekórákat először Nemesszeghy Lajos tanár úr tartotta. Vele is közeli, jó emberi kapcsolatban voltam. Mivel gyűjtöttem a régi témákat, és ismertem Lajos bácsi 1930-as, 40-es évekbeli tevékenységét, 2002-ben engem kértek fel egy emlékbeszéd megtartására Lajos bácsi születésének 100., halálának 20. évfordulóján. Később Zsiga László volt az énektanárom. A többi tanáromat is szerettem, szorgalmas, jó tanuló voltam.

 

palotas3

 

Érettségi után hová mentél továbbtanulni? Milyen pályát választottál?

Amikor leérettségiztem, fölvetődött a kérdés, hogy hol tanuljak tovább. Bizonytalan voltam magam is. Mivel a nyelveket szerettem, majdnem orosz-olasz szakra jelentkeztem. Ez végül is elmaradt, mert nem kértünk tanácselnöki javaslatot, tehát adminisztrációs okok miatt ebből nem lett semmi. Végül is Szegedre jelentkeztem a Zenekonzervatóriumba hegedű szakra. Egy év elteltével felvételiztem a Szaktanárképzőbe, és hegedű-szolfézstanár lettem.  

Tanulmányaim utolsó évében átjártam Szegedről Kecskemétre tanítani, mert a volt zeneiskolai tanárom már nem akart lejárni Pestről, és nekem akarta átadni a növendékeit. Fél állást vállaltam, majd a diplomám megszerzése után kinevezett az akkori igazgató, Ádám József. Itt is maradtam végleg, s bár a 2014/15-ös tanévben csak heti két órám volt, tanárként ötven, tanulóként négy évet töltöttem a zeneiskolában.

 

palotas10

A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar koncertmestereként 1984-ben. A karmester Kemény Endre, a szólista Kocsis Zoltán volt.

Melyek voltak a legfontosabb állomásai, eseményei ennek az 50 évnek?

Idekerültem fiatal tanárként, lelkesen dolgoztam. Kilencévi tanítás után 1974-ben engem bíztak meg az iskola vezetésével. Nem gondoltam, hogy negyven évig hivatalban maradok, de így alakult. A 2007. évi iskola-összevonások után intézményegység-vezető, majd tagintézmény-vezető lettem.

Nagyon fontos számomra, hogy mindvégig aktív zenész maradtam. Kollégáimmal 1968-ban megalakítottuk a Kecskemét Vonósnégyest, mely 15 évig működött. Régebben gyakran kísért zongorán a feleségem, aki kiváló kamarazenész. A zeneiskolában is sokáig ő volt több tanár tanszaki zongorakísérője. Ám ahogy telt az idő, a család is lekötötte, nem tudott olyan sokat gyakorolni, és ezért egy ideje már nem aktív zongorista. A Városi Szimfonikus Zenekarban 1969 óta játszom, koncertmester vagyok. Időszakosan tanári kamarazenekarunk – az M Bodon Pál Kamarazenekar – is ad hangversenyeket a kecskeméti iskolákban.

 

 

palotas14

Vásáry Tamás zongoraművész zeneiskolai koncertjén 2006-ban

Palotásné Gitta így mesél magáról:

Szegedi születésű vagyok, egy pedagóguscsalád negyedik gyermeke. Már pici koromban jó hallásom volt, így hamar a zene vonzásába kerültem. Akkor nagyon érdekes és egyszerű módon alakultak a pályaválasztások. Anyukám megkérdezte tőlem: – Kislányom, akkor zongoratanár vagy gyógyszerész szeretnél lenni? – Én azt mondtam, hogy zongoratanár. Ez a beszélgetés körülbelül kilencéves koromban zajlott, és utána valóban erre vettem az irányt. Zeneiskolába jártam, majd bekerültem a szakiskolába. Utána a Zenekonzervatórium Szaktanárképzőjébe jártam, ahol a zenetanulás mellett megismertem Jóskát is.

Aztán érdekesen fonódott össze az életünk, mert Szegeden nem lett volna állás egyikünknek sem, Jóskát viszont Kecskemétre visszavárták. Nekem itt sem lett volna állásom, de Ádám Jóska bácsi, az akkori igazgató azt mondta: – Gyere ide, kislányom, majd lesz valahogy! – Odavett adminisztrátornak (ez 1966-ban volt), és négy hónapig dolgoztam ebben a munkakörben, amikor is – nagy szerencsémre – az egyik zongoratanárnőt áthívták a Kodály Iskolába tanítani, és megüresedett a helye. Aztán már végig ott dolgoztam, 48 éven keresztül. Fokozatosan hagytam abba a tanítást, és ez nagyon jó volt: Haydn Búcsúszimfóniájához hasonlóan évről évre egyre kevesebb órám volt, ami a végére elfogyott.

 

palotas15

Feleségével, Gittával

Nagyon szerettem tanítani, jól éreztem magam a zeneiskolában. Sok pozitív visszajelzés jött a munkámról, és ez igen jólesett. De a családi élet szempontjából nem volt könnyű a helyzetem. Mióta minden iskolában délelőtti tanítás folyt, teljesen egyértelmű lett, hogy a zeneiskolában csak délután lehetett órákat tartani. Ezért a zenetanárok este 6-ig, 7-ig tanítottak, és utána foglalkozhattak otthon a saját gyermekeikkel. Ez nem volt ideális. Éppen ezért szorult háttérbe nálam a hangszeres gyakorlás, nem volt időm rá. Törődnöm kellett a három gyermekünkkel is.

Meséljetek a gyerekeitekről is!

Három fiunk van. A legidősebb, Gábor 1970-ben született. Vegyész, valamint minőségbiztosítási szakember lett, most már évek óta az Univer Produkt Zrt. stratégiai és fejlesztési igazgatója. A középső fiunk, József 1973-ban született, és van pedagógiai, felnőttképzési és humán menedzseri képesítése is. Korábban a Regionális Képző Központ vezetője volt, jelenleg a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal főigazgató-helyettese Budapesten.

Harmadik fiunk, Andor 1975-ben született. Gazdasági mérnök, mérnök-tanár, a Raiffeisen Bank egyik szegedi fiókjának a vezetője.
A két idősebb fiunknak 3-3 gyermeke van, a legkisebbnek pedig egy. Tehát hét unokánk van, ami számunkra nagyon nagy öröm. Ráadásul két idősebb fiunk és így hat unokánk is Kecskeméten lakik, tehát gyakran találkozhatunk velük. Középső fiunk és családja ugyanabban a lépcsőházban lakik, mint mi, csak a 4. emeleten, és így napi kapcsolatban vagyunk velük. Öt unokánk már iskolás, a hatodik húsz, a hetedik hét hónapos múlt.

 

palotas20

Gittával és az unokákkal a 2012. évi tanári hangverseny után

A zenész házaspár gyermekei örökölték a zenei vénát, vonzódnak a zenéhez?

Józsi: Bár nem lett egyikük sem zenész, a zene közel áll hozzájuk. Gábor fiunk a zeneiskolában trombitán és zongorán tanult, a Szent Család templomban gyakran orgonál a vasárnapi miséken, és fellépéseken kíséri a Szent Imre Iskola kórusát. A középső fiunk nálam tanult hegedülni, majd tenorkürtön folytatta a tanulmányait. Jó hangja van, és szeret énekelni. A legkisebbik fiunk vadászkürtön és gitáron tanult. Nagyon szeret zenét hallgatni. Érdekes, hogy Bartók az egyik kedvence, akinek a zenéjét sokan nem kedvelik, túl modernnek tartják. Amikor a kisbabát várták, megtanult furulyázni, hogy gyermekdalokat játsszon neki.

Gitta: Az unokáink is tanulnak zenét. Gáborék legnagyobb gyermekét én tanítom zongorázni. Már nem akar zeneiskolába járni, inkább engem választott tanárául. A középső gyermek zeneiskolás, a legkisebb előképzős lesz. A másik fiunk gyermekei is végeztek előképzőt a zeneiskolában, de ott a szülők inkább a sportot favorizálják. Lehet, hogy később a sport mellett zenével is foglalkoznak majd.

 

palotas11

A Máltai Szeretetszolgálat hangversenyén 2003-ban. A karmester Dömötör Zsuzsanna

Milyen hobbijaitok vannak?

Józsi: Valójában a munkám a hobbim is. Gittával együtt szeretünk koncertekre járni, zenét hallgatni. Érdekelnek a szép hangszerek, sokat foglalkozom a régi nagy mesterekkel, munkásságukkal. Közben belemélyedtem a családfakutatásba, ez is hobbim lett. A szülőktől megkaptam az őseimre vonatkozó dokumentumokat, amik alapján elindulhatott a kutatás. Az egyházi anyakönyvek, dokumentumok is segítenek, a nyáron tovább fogok nyomozni ez ügyben.

A nyelvtanulás is hobbim volt, de erre nem szántam elég időt. Annak idején a gimnáziumban szerettem az orosz és az olasz nyelvet is. Könnyedén letettem a középfokú nyelvvizsgát olasz nyelvből anélkül, hogy túl sokat foglalkoztam volna vele. De a későbbiekben nem volt időm továbbfejleszteni a nyelvtudásomat.

 

palotas12

Köszöntő a zeneiskola 110 éves jubileumán 2004-ben

Gitta: A zene annyira betöltötte az életünket, hogy az sok más rovására történt. Például az irodalom, az olvasás kissé háttérbe szorult az évek során. Amikor még udvarolt nekem Jóska, akkor könyvtárba jártunk, és verseket olvastunk együtt. Szegeden az Egyetemi Könyvtár egy csodálatos hely. Sok izgalmas szakirodalmat és szépirodalmat is olvashattunk ott.

Józsi: Most már egy picit háttérbe szorult életünkben az olvasás, idő hiányában. De színházba szeretünk járni. Igaz, sokáig voltam színházi zenész is, sokat szerepeltem a színház zenekarában. Régebben sok zenés darabot játszottak, ma már nem. Főleg amikor a színház felújítása megtörtént, és ide került igazgatónak Lendvai Ferenc, valamint karnagynak Kézdi Zoltán Pál, akkor ez egy kimondottan fénykor volt zenei szempontból. A színházban akkor 25 fős szimfonikus zenekar játszott. Később aztán csökkent a zenés műfaj jelentősége. Ma már nincs is önálló zenekara a színháznak, de van egy zenész gárda, akiket rendszeresen felkérnek együtt zenélésre, ha szükséges.  Én már jó pár éve nem játszom a színházban, legfeljebb akkor, ha alkalmanként megkérnek, hogy helyettesítsek valakit.

 

palotas16

A zeneiskolai növendékzenekar élén

Hogyan telnek a nyugdíjas éveitek?

Józsi: Nagyon jól. Nagy örömünkre szolgál, hogy sokat tudunk járni hangversenyekre nem csak Kecskeméten, Budapestre is följárunk. Az volt minden vágyunk, hogy a Zeneakadémián is hallgathassunk koncerteket, és most már ez is teljesül. Sok más zenei programon veszünk részt, ami fölér egy-egy szakmai továbbképzéssel. A Zeneiskolák Szövetségének tiszteletbeli elnökségi tagja maradtam, így most, hogy több időm van, próbálok segíteni a megyében is, ha tudok. Amíg az ember aktívan dolgozik, nem ér rá utazgatni és megismerni az ország szép városait, épületeit, rendezvényeken részt venni. De nagyon tudom ajánlani a nyugdíjas barátaimnak, ismerőseimnek, hogy élvezzék a kulturális csemegéket, programokat, mert páratlan élményt nyújtanak.

 

palotas7

Kecskeméti Szimfonikus Zenekar

Már most lélekben készülünk, hogy ősszel megyünk Pestre, lesznek csodálatos koncertek, hangszerkiállítások. Lehet a hangszereket kézbe venni, kipróbálni. Érdemes lenne gyerekeket is vinni, nagy élmény lenne nekik is. A nevezetes Kónya család hangszereit is bemutatja majd egy kiállítás a Hangszertörténeti Múzeumban. Ennek a családnak már három generációja foglalkozott, illetve foglalkozik hangszerkészítéssel. Öt Kónya, mind hangszerkészítő. Külföldön is híresek. Próbáljuk az ilyen programokat propagálni, hiszen az egész életünket áthatotta a zene, életünk része, és igyekszünk továbbadni annak szeretetét.

Külön szerencse nálunk, hogy mindketten a zene vonzásában élünk. A házastársaknál nagyon fontos, hogy hasonló legyen az érdeklődési körük. A mi esetünkben ez tökéletesen megvalósul.

 

palotas18

Alföldyné Dobozi Eszter köszöntése a 40 éves vezetői jubileum alkalmából 2014-ben

Józsi, mennyire becsülték meg a munkádat? Az 50 évnyi munka milyen sikert, elismerést hozott neked?

Megbecsülték a munkámat már a kezdet kezdetén is. Fiatalon bíztak meg az iskola vezetésével. Számos elismerést és díjat kaptam. Például „Kecskemét Város Oktatásáért”, Kodály-díj, Pilinszky-díj, Bács-Kiskun Megyei Príma Díj. A Magyar Zeneoktatásért plakettet is megkaptam a Magyar Zeneiskolák Szövetségétől. Ezt a díjat Szombathelyen adták át. Bár messzire kellett utazni érte, örömmel tettem. Annál is inkább, mivel szép emlékünk kapcsolódik ehhez a városhoz: 1974-ben az I. Koncz János Országos Zeneiskolai Hegedűversenyen egyik növendékem III. díjat kapott – I. díjat nem adtak ki az ő korcsoportjában – s a feleségem volt a zongorakísérője.

Akkoriban Gitta még sok fellépő hegedűsünket kísérte zongorán.
A zeneiskolai közösség nagyon jó volt, szerettünk ott dolgozni. Egy kisebb baráti közösségünk is van, ez is nagyon jó érzés. Aztán ott a zenekar. Nagyon kedvesek voltak, hogy első alkalommal én kaptam meg Az Év Zenekari Művésze címet, és legutóbb is részese lehettem ennek az elismerésnek, mivel ketten kaptuk meg egy fúvós tanárnővel. Szép gesztus volt a kollégáktól.

 

palotas13

Városházi ünnepségen 2003-ban dr. Sárközy István alpolgármesterrel

A legutóbbi kitüntetés a legértékesebb: Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesültem az idei pedagógus nap alkalmából. (Büszkék is voltunk rá! – jegyzi meg Gitta mosolyogva.) Nagy örömmel mentünk fel Budapestre a Vigadóba, ahol a díjátadás volt. A Vigadó egy csodálatos hely, mindenkinek látnia kellene! A kitüntetést Balog Zoltán miniszter úrtól vehettem át. Egy szép oklevelet és plakettet kaptam. Ha a kitüntetés szövege és indoklása így szól, hogy a közjóért végzett tevékenységemért kapom, az nekem külön öröm. Hiszen mi mindig szerettünk másokon segíteni, másokért tenni. Az iskolán belül a kollégákért, de bárhol, bárkinek, akinek szüksége volt rá.  

 

palotas9

Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés

Gitta, a te életedet is átszövi a segítségnyújtás, a rászorulók felé fordulás! Milyen karitatív tevékenységet végeztél, végzel?

25 éve a Máltai Szeretetszolgálat önkéntese vagyok. Fiatalabb korában az ember sok külön feladatot is el bír végezni a munkája mellett, ha van motivációja. A kecskeméti csoport tagja vagyok annak alakulása óta. Most már nem veszek részt napi szinten a programokban, de annak idején aktív közreműködője voltam a nyári táboroknak, az információs irodában szolgálatot vállaltam, mindent csináltam, amit kellett. Most inkább alkalmanként segítek, bizonyos eseményekhez kötődik a tevékenységem. A zenével kapcsolatos tennivalókat magamra vállaltam, a zeneiskolából diákokat vittünk a Máltai rendezvényekre.

Józsi: Megtisztelő volt az a Harmónia-díj, amit kapott a Rózsahölgyek Társaságától! Hiszen a feleségem egy harmonikus személyiség, és örültem, hogy ezt a díjat 2013-ban neki szánták.

Gitta: Nagyon örültem neki, mert szívesen dolgoztam ott, és egy kis családban találtam magam, kellemes légkörben. Csodálatos emberekből áll a csoport, nagyon szeretem őket.

 

palotas19

Szereplés a Rózsafesztiválon dr. Kökény Jánosnéval

Nagyon szépen játszott a zenekarotok nemrégiben a Hírös Agóra megnyitóján.

Igen, ez egy különleges esemény volt. Jó érzés volt ott újra fellépni. A zeneiskola mindig a Művelődési Központban tartotta az évnyitó és évzáró rendezvényeit, mióta igazgatója lettem (az 1974/75-ös tanévtől), ezért aztán szinte összenőttünk az intézménnyel. Nagy öröm számunkra, hogy felújították a színháztermet. Sokan mondják, hogy a leglátogatottabb komolyzenei esemény Kecskeméten a zeneiskolai évzáró. Még a lépcsőkön is ültek, álltak az emberek. Szívmelengető érzés volt. Most már kellemesebb lesz a júniusi évzáró a beépített klímaberendezés segítségével.

A Csík Zenekarral is többször szerepeltünk már együtt, nem ez volt az első alkalom. Vannak szerzők, akik szeretnek ilyen érdekes darabokat írni, hogy a népi együttes és a szimfonikus zenekar együtt muzsikáljon. Nem gyakori ez, de most is két ilyen zeneszám volt a műsorunkban.

 

palotas8

 

Ha távlatokban gondolkodunk, és kitekintünk a nagyvilág dolgai felé, milyen gondolatokat osztanátok meg az olvasókkal?

Józsi: Aggódunk az országért, a hazáért, a jövőért. A rendszerváltáskor azt hittem, hogy az egyetértésben fog zajlani. Nem így történt. A világban is rendkívüli szembenállásokat látok, ezt ellenérzéssel figyelem. Olyan dolgok történnek manapság szerte a világon, ami az embert elkeseríti. Különböző érdekek feszülnek egymásnak, nem jó felé haladnak a dolgok.

Gitta: Hit nélkül nem lehet élni, számomra az Istenhit életem központi témája. Ennek jegyében élek. Hál’ Istennek, még az ’50-es években sem akadályoztak meg a vallásom gyakorlásában, és később sem. Mi a zeneiskolában nyugalomban, békésen dolgoztunk, szinte búra alatt éltünk, – ahogy a fiaink mondták – ezt kívánjuk minden közösségnek, hazánknak.

 

palotas4

 

Józsi: Ha röviden kellene megfogalmaznunk ars poeticánkat, ez lenne: egymás szolgálata, segítése családon belül is, nagyobb közösségben is.

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások