Fél évszázada, 1969. június 12-én, nyolcvanesztendősen hunyt el Tersánszky Józsi Jenő prózaírónk. Monográfusa, Rónay László szerint: „Magában állt kortársai között is, akik becsülték ugyan egyéni írásművészete miatt, de kicsit lenézték, mert nem vette komolyan az irodalmat, mint ők, s hiányzott belőle a bölcseleti érdeklődésnek az árnyéka is.”

Valóban: a Kakuk Marci és egyéb ma is olvasható regény szerzőjének a gyakorlatában aligha találunk például nyelvbölcseleti fejtegetést. Még nyelvműveléssel sem foglalkozott behatóbban. Mégis akadt olykor mondandója, még ha furcsa, délibábos is. Két, Tersánszky öregkorában készült interjú meggyőzhet erről. Cseres Tibor szóba hozta az avarsípot, amelyről a régész László Gyula tudományosan értekezett.

Tersánszky „ikersíp”-ot emlegetett, és ezt fűzte hozzá: „Nyelvtudósaink szláv nyelvből származtatják. A nyelvészet utólagos jóváhagyásáért remegve a következő elmefuttatással vakmerősködöm. Az éber szónak régi magyar neve imet, azaz imecs. Az iker szó ma csakis a kettős gyermeket jelenti. De eredetileg bizonyára minden más kettős tárgyat is jelentett. Tehát ha egy sípra vonatkozik, illetve kettős sípra, akkor ez így hangzana: iker síp, és lerövidítve a kettős síp használását ikresnek hívhatták. Mármost, ahogy a Vereskői-szorosból Vereckei-szoros lett a magyar nyelvben, az ikresből is lehetett ikrec vagy ikréc, vagy ha tetszik: igric. Miért ne lehetne ez ennek a titokzatos fogalomnak a megfejtése?

A Galsai Pongrác készítette interjú a kedvenc írótárs, Krúdy Gyula körül forgott. Tersánszky elmondta: Krúdy nagyapja még bugil volt. S hogy mit is jelentett ez a ma már szinte ismeretlen bugil szó? Íme a magyarázat: „Hát bugilist. Bugrist. Latin szó. Régen, tudod, az urak nem egymással verekedtek, hanem mindegyik fogadott magának egy embert, aki megküzdött helyette. Ők voltak a bugilisták. A bérverekedőket azonban meg kellett ám fizetni. A fájdalomdíjukat. S ez elég drága mulatság volt. de emberéletbe legalább nem került. Persze, azért előfordult, hogy valamelyik bugil ott maradt a padlón. Ha az egyik legény nagyon erős volt, és leütötte a másikat… Hú, barátom! De egyébként mindig a legnagyobb barátságban váltak el. Megölelték egymást! Összecsókolóztak…”

Galsai megvallotta: „Érdekes, ilyen foglalkozásról még nem hallottam.” Mire Tersánszky: „Hát sok mindent nem hallott az ember, ugye? Pedig ezeket a dolgokat tudni kell. Nem műveletlen ember, aki nem tudja, de mégis egy írónak mindennel tisztában kell lennie… És ahogy Krúdy a bugilokat megírja! Barátom! Nem tudod letenni…”

Tegyük hozzá: Tersánszky Józsi Jenő könyveivel is épp így vagyunk! Ha ezen évfordulón kézbe vesszük egyik-másik művét, igazat fogunk adni Zelk Zoltánnak, aki megírta, sőt megjósolta:

Hol Tersánszky furulyál, /iszkol onnan a halál, / nem egy hétig, nem egy évig, / öröklétig áll a bál!

 

Holczer József

 

 

Hozzászólások