December 29-én immáron negyedszer láttuk-hallottuk férjemmel Omar Bashir úd (arab lant) muzsikáját, most szimfonikus kísérettel a Vigadóban.

Igazi, szenvedélyes mediterrán zene, tele feszültségekkel, drámával és érzelmekkel. Minden zeneszám szavak nélkül egy-egy történetet mesél el, hol szomorút, hol vidámat, de mindenképpen életigenlőt.

Omar Bashir iraki-magyar úd (arab lant) zenész.

Omar Bashir 1970-ben született Magyarországon. Édesanyja magyar. Édesapja révén pedig úd zenészek leszármazottja . Édesapja a Kodály- és Bartók díjas Munir Bashir, a “lant királya” volt, a nagybátyja pedig a ma is neves oud-mester, Jamil Bashir.

Omar ötéves volt, amikor családja elhagyta Magyarországot, és szüleivel Irakban élt tovább, ahol maga is elkezdett tanulni a hangszeren. Hétévesen a bagdadi Zene-és Balettiskolában tanult, de tizenévesen már ugyanott iskolatársainak lantórákat adott.
A közel-keleti háborúk elől 1991-ben Omar szüleivel visszaköltözött Magyarországra, és a Liszt Ferenc Egyetemen zongorát, karvezetést tanult és továbbra is együtt zenélt apjával.
1997-ben apja halála fordulópontot jelentett Omar Bashir zenei karrierjében.
A kreatív keresés-kísérletezés időszaka következett, miközben spanyol cigányokkal együtt élve fedezte fel a flamenco zenében az arabbal közös gyökereket.
Bejárta a világot és minden népzene inspirálóan hatott rá. Így nem csoda, ha saját szerzeményeibe belecsempészte még a magyar népzene motívumait is.

Sebestyén Mártától idézve:

“Omar, szeretek veled dolgozni, mert a te improvizációd olyan, mintha magyar népzene lenne”.

Íme egy – a mostani koncerten is elhangzott -, az édesanyjának írt zeneszáma:

 

Az úd – arab lant története

A hangszer eredetmítosza szerint azt a bibliai Káin leszármazottja, Lámech találta fel.

A 10. századi arab szerzők a hangszert egy barbat nevű perzsa hangszerből származtatják, sőt azonosítják vele. Kelet felé a Selyemutat követve terjedt el, az 5– 6. században már Kínában bukkant fel, és hozta létre a pi-pá nevű lantféleség egy új változatát. Az Arab-félszigeten viszonylag későn, először a 9. században említik az údot írásos források.

 

A hangszer nyugat felé Andalúzián keresztül terjedt el, és ebben fontos szerep jutott a kurd származású Zirjábnak (786 – 857), e félig mitikus, félig valóságos figurának, aki Bagdadból száműzetvén Córdobában óriási kulturális kisugárzású konzervatóriumot alapított. Lehetséges, hogy a nyugati lant megjelenését nagyrészt neki köszönhetjük. (Forrás: wikipédia)

S egy tánccal kísért zeneszáma:

 

Antalffy Yvette

Hozzászólások