1974. február 1-jén, 73 éves korában hunyt el Győry Dezső. Neve inkább az 1950-es, 60-as években vált némiképp ismertebbé: ekkor ajándékozta meg az olvasóközönséget történelmi „-virág” trilógiájával. A Vihar-, a Sors-, végül a Tűzvirág című vastag regényköteteit élvezettel olvasták diákok és felnőttek egyaránt.

Az újságíróként, irodalmi lektorként is igényes Győry 1949-től haláláig élt Magyarországon, a fővárosban. Ezt megelőzően azonban hányatott, kalandos élete volt, amely változó helyeken, többnyire Szlovákiában zajlott. Jelentős publicista, lapszerkesztő volt. Költészetének java része e korszakára esik.

Ő is "Európa volt - magyarul"... - 50 éve halt meg Győry Dezső

Győry Dezső – Fotó: Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet

Mint elkötelezett kisebbségi költő, költeményeiben – érthetően – elsősorban népben-nemzetben-hazában, kitágítva pedig a kört: Európában, világban gondolkodott. Bár munkái között nem találunk kifejezetten anyanyelvet dicsőítő ódát, a nyelv, a szó, a beszéd mint kulcsfogalom mégis jelen van az ő lírájában is. Eszköz, fegyver, társul szegődő kifejezőeszköz őnála is mindegyike. Gazdag költészete megismerésre, újrafelismerésre vár. Most csupán töredéket tudunk nyújtani belőle.

Íme például a „Két ember”, alcíme: „Széplaki emlék”. A vers 2/3-át idézzük:

1
„Az én nyelvemen politizálók szidják azokat, akik az ő nyelvén politizálnak,
az ő népe nem ösmeri az én népemet, az enyém az övét, és különben is: a
nép és nép csak szép szavak, legfeljebb ember találkozhatik emberrel,
így találkozhattunk a Tátra alatt.

2
Egy harmadik nyelven beszélgettünk, vitatkoztunk,
nem hazudtunk és nem udvaroltunk egymásnak, mert komolyan érdeklődtünk,
ő azt szerette volna tudni, milyen mélyen vannak életemben a véraláfutások,
én azt, tudna-e rájuk gyógyírt,
erről is, mindenről is alaposan kibeszélgettük magunkat röviden és jósokára,
férfi a férfival, idegen az idegennel.
Két ember.
…”

Kifejező, önmagát is beleértő költeménye az „Írástudók a Dunamentén„:

„Nincs dolga fent, mint szennynek árban,
nem szálldos pilleként a fénynek,
lent zúg az ár törvénye s ő is
ügye, sorsa: dolga a mélynek.

Csak úgy boldog, ha szólvást, írvást,
az igazság sodrát hasítja,
a szegényeknek szájaképpen
nép s népek hangját szárnyasítva.”

Figyelmet érdemlő, mivel még nyelvek említése is előfordul benne, a „Kis népekért” című Győry Dezső-vers:

„Magyar glóbusz – nem a világunk.
Mi sokat láttunk, s messze láttunk.

S ha van Isten, nincs német Isten,
nincs szláv, nincs bőr s nincs magyar Isten.

De vannak: egysors-árva népek
mind: sok ember, s főképp szegények.

Kedvnél jobban tudják a sóhajt.
S mind, mind, mint mi – csak élni óhajt.

S bízzunk: mindenütt akad látnok
a népet unszoló zarándok.

S hisszük, túl átkán vad jelennek
mind, mind hiszik: egymásra lelnek!

Minden győzelmem s tévedésem,
agyam- és lelkem-tépdesésem

s minden sírásom a tiétek:
egysorsú, kicsi, árva népek.”

Ő is "Európa volt - magyarul"... - 50 éve halt meg Győry Dezső

Fotó: Bookline

Természetesen a hazatelepült Győry Dezső, bár elsődlegesen prózát alkotott, nem lett hűtlen a költészethez sem.

A 70 éves fegyvertárs„-nak a többnyire „stószi remete”-ként emlegetett Fábry Zoltánnak dedikálta „Európa voltál magyarul” című költeményét.

Határtalan határon át
köszönt egy sorstárs és barát,
s egy új csodát a rég-hívő:
zászló lett a zászlóvivő,
ki szenvedély, hit, viadal,
s ha porban, mégis diadal:
magyar író, ki voltaképp
az örök Ember-példakép.

Ady-világod gyökerén
lettél lomb magyar földtekén
s nőttél, hol a lég nem soké:
csak szellemóriásoké.
Élted csúccsá ezüstözött
egy földrész nagyjai között,
s példád soha meg nem fakul:
Európa voltál – magyarul.”

… És valahogy ilyesféle zászló, fáklya avagy világítótorony szerepet betöltő européer volt maga Győry Dezső is. Irodalmunkat és nyelvünket egyaránt gazdagította akár a Felvidéken alkotott, akár később Magyarországon írt műveivel. Érdemes lenne kézbe vennünk az itt-ott remélhetőleg föllelhető köteteit. Halála ötvenedik évfordulóján érezzük olvasói „kötelesség”-ünknek!

 

Holczer József

Korábbi cikkünk a szerzőtől