Új színrevitelben kezdi játszani a Magyar Állami Operaház a világirodalom egyik legnépszerűbb Verdi-remekét. A Nabucco 1968-tól egészen az elmúlt évadig szinte folyamatosan műsoron volt a dalszínházban; az utolsó, Mikó András rendezte változatot csaknem harminc éve, 1987-ben mutatták be és összesen 236 alkalommal láthatta a budapesti közönség.

Nabucco
Február 13-án a Kesselyák Gergely által színpadra állított előadást mutatják be az Erkel Színházban. A karmester-rendező Szegeden szabadtéri produkcióként hozta létre első Nabucco-rendezését tizenegy évvel ezelőtt. 2013-as alkotása a Miskolci Nemzeti Színházban debütált, majd a debreceni Csokonai Nemzeti Színház hívta meg a színrevitelt, amely most Budapesten is bemutatkozik.

Kesselyák Gergely az Opera magazinnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a Verdi-darab második rendezésére készülve sokat olvasott egymást követő nagy világtörténelmi korszakok váltakozásáról. „Akkoriban a levegőben volt egyfajta világvégevárás, amolyan metafizikus várakozás valamire, ami mindannyiunk életét hamarosan befolyásolja és megváltoztatja majd”. A régi bölcsek szerint ugyanis úgy 2500 évente másfajta kozmikus sugárzásnak van kitéve a Föld, így egy-egy váltás után az emberi nemnek is újabb és újabb megoldásra váró feladatai kerülnek előtérbe.

Kesselyák Gergely, Fotó: Nagy Attila

Kesselyák Gergely, Fotó: Nagy Attila

 

A díszleteket Zeke Edit alkotta, a jelmezeket Papp Janó tervezte.
A hat előadásból álló sorozatot Kovács János dirigálja, a főbb szerepekben pedig az Opera vezető énekesei lépnek színpadra. A címszerepben Kálmándi Mihály, a 2013/2014-es évad Kamaraénekese és Alexandru Agache, Izmael szerepében Horváth István és Nyári Zoltán, Abigélként mindkét szereposztásban Rálik Szilvia, a 2014/2015-ös évad Kamaraénekese látható, Fenéna szólamát Gál Erika, az idei évad Kamaraénekese és Vörös Szilvia, a főpapét Rácz István és Palerdi András énekli.

 

Rálik Szilvia, Fotó: Gács Tamás

Rálik Szilvia, Fotó: Gács Tamás

 

Az előadássorozat kísérőrendezvénye február 13-tól március 2-ig Papp Janó jelmeztervező Álomdívák című kiállítása az Erkel Színház Kodály-termében. A klasszikus operajátszás hősnőit, legszebb hagyományait idézik meg a ruhakölteményekbe öltöztetett, különleges szépségű babák. A Sztancsik János szobrászművész által faragott, gazdagon díszített, a viselettörténeti hűség igényével készített, nagy méretű babákon sajátos művészi látomásként többek között Puccini, Mozart, Erkel nőalakjai öltenek testet színpompás kosztümökben, különleges formákban.

Verdi huszonhét esztendősen elhatározta: soha többé nem ír operát. Szakmai és magánéleti mélyponton volt: A pünkösdi királyság című vígoperája megbukott, közben eltemette két kisgyermekét és végül feleségét is. Csak ügynöke rábeszélésére olvasta el Solera librettóját, a Nabuccót. 1842 tavaszán már egész Milánó a „Va, pensiero…”-t dúdolta. Az opera középpontjában egy történelmi korszakváltás áll: megváltoznak az értékrendek, más összefüggések irányítják az életet, mint korábban. Leigázók és leigázottak konfliktusának kereszttüzében egy családi dráma bontakozik ki, melyben az olasz mester zenéje a legszélesebb érzelmi skálán vezeti végig a nézőt. A történetet az előadás kiemeli a bibliai korból, és kozmikusabb térbe és időbe helyezi.

 

Mikor 1842. március 9-én a milánói Scalában a Nabuccót bemutatták, tombolóan lelkes fogadtatása nem csak újszerű, megragadó hatásokban gazdag zenéjének szólt.
Az idegen hódító, a zsarnoki Nabukodonozor asszír király erejével szembeszálló, majd a rabságban sínylődő és elveszett hazájuk után sóvárgó, kétségbeesés és bizakodás között ingadozó zsidók vergődésében a milánóiak saját lelkiállapotukat élték át. A némaságra kárhoztatott nemzeti érzések elfojthatatlanul törtek elő, mikor az első felvonásban a fenyegetett zsidók Istenükhöz fordulnak és kérik, ne engedje meg, hogy idegen vesse meg lábát földjükön, vagy mikor a harmadik felvonásban Zakariás főpap, hogy rabszolgaságba hurcolt népébe reményt öntsön, megjósolja szabadulását és a hódító Babilon pusztulását. De mindennél jobban magával ragadta a közönséget a 3. felvonás híres kórusa.
Ez a kórus, amely a hagyomány szerint Verdinek ösztönzést adott az opera megalkotásához, hamarosan felhangzott a milánói utcákon is, és a nép ajkán továbbterjedt városról városra, megelőzve az opera diadalútját Itália színházaiban. Az emberek olyan átérzéssel énekelték, amely kifejezője volt visszafojtott vágyaiknak, lázadásuknak és titkon táplált reményeiknek.

Bővebb információ az előadásról

Forrás: Magyar Állami Operaház sajtóközleménye

 

Hozzászólások