Vergilius Aeneis című eposza elmeséli, hogy Trója elfoglalása után az életben maradt városlakók Aeneas vezetésével tízévnyi bolyongást követően Itáliába menekültek, és ott hosszú harcok után a közép-itáliai Alba Longa város környékén telepedtek le. Leszármazottaik alapították Rómát 2770 évvel ezelőtt.

(Forrás: Wikipédia)

A másik hagyomány szerint a Tiberis torkolata körüli mocsarakban bujkáló kétes elemek és vezéreik, az ikerpár Romulus és Remus alapította a várost. Az alapítók a vallási szabályokat szigorúan betartották, ami Remus halálához vezetett. A városalapító ikrek ifjabbika ugyanis nem egyszerűen egy épülő derékmagasságú falat ugrott át, hanem egy olyan vonalat (pomerium), ahol az istenek rendelése szerint senki emberfiának nem volt szabad keresztüljutnia. Róma alapításának első lépéseként ugyanis egy ekével barázdát húztak a földön, mellyel kijelölték a város határát, és az istenek védelmét kérték. A vonalat senki nem léphette át büntetlenül. A kapuk tervezett helyén az ekét megemelték, hogy az emberek városba jutását biztosítsák.

Aeneas menekülése Trójából (Federico Barocci festménye 1598-ból) (Forrás: Wikipédia)

Természetesen már az ókoriak is összekötötték a két hagyományt, miszerint Romulus és Remus Aeneas leszármazottja volt.

A modern kutatók úgy vélik, hogy a mai Róma területe három nép etnikai határterületének számított (szabin, etruszk és latin). A különböző népek fokozatosan összenövő településeiből származik Róma.

Kérdéses a város neve is. Az alapítók ugyanis akár két nevet is adtak egy településnek. Egy közhasználatban állót és egy misztikust. Előbbit mindenki ismerhette, az utóbbit azonban titkolták, legfeljebb az aktuális főpap tudta, nehogy egy ellenséges sereg megismerje, elátkozza, és ezzel a pokol legmélyebb bugyrába taszítsa a várost.  E misztikus – egyébként valódinak tekintett – név mindmáig titokban maradt. A kései ókor és a mai kutatók is legfeljebb félénk találgatások között említenek néhány elnevezést (Amor, Quirium, Palatium vagy Valentia).

A legkorábbi római városfal maradványa (Forrás: Wikipédia)

A névhez hasonlóan Róma igazi védőistenét is titokban tartották az alapítók, nehogy azt az ellenség egy ostrom során a saját oldalára tudja állítani, miként azt hitük szerint a rómaiak megtették Veii (Róma közelében Kr.e. 397-ben elpusztított etruszk város), vagy Karthágo esetében.
A titok megőrzése tökéletesen sikerült, és a város – nem feltétlen ennek köszönhetően – ma is él, virágzik és gyarapszik. Ha az örök városról hallunk, jusson eszünkbe, hogy Róma mindmáig számos titkot rejt, sőt még az alapítói szándéka szerinti valódi nevét sem ismerjük.

A város alapítási mítoszait könnyed, olvasmányos családregény formában dolgozta fel Steven Saylor “Róma” című kötetében. A témával kapcsolatos tudományos igényű munka Thomas Köves – Zulauf “Bevezetés a római vallás és monda történetébe” című munkája.

Schramek László

 

Hozzászólások