Valaha ő volt Hollywood egyik legnagyobb sztárja, az utóbbi időben viszont inkább a botrányairól hallani. 

A Halálos fegyver sorozat és A rettenthetetlen sikere után kevés Mel Gibson-nál sikeresebb színész volt Hollywoodban. De aztán egyszer részegen vezetett és olyanokat mondott, amiket nem kellett volna. Végül elvált a feleségétől, összejött egy másik nővel, akitől kislánya is született, és a viharos kapcsolatnak még viharosabban lett vége. A színész azóta sem talált vissza a kasszasikerek világába, aminek az az oka, hogy alig kap szerepeket. Ennek viszont az az oka, hogy a közvélemény ellene fordult, így a stúdiók  nem mernek kockáztatni, mert úgy gondolják, hogy Gibson filmjeire a kutya sem lenne kíváncsi. De miért is?

Ha angol nyelvű weboldalakat és filmes fórumokat olvasgatok, sokszor felmérgesedem. Mikor látom, hogy a sok amerikai olvasó egymásra kontrázva kommentel, hogy bojkottáljuk Mel Gibson (vagy épp valaki más, aki elvált, nem szimpatikusat mondott, vagy tett egy rossz lépést) filmjeit, olyankor legszívesebben mindnek azt válaszolnám, hogy maradjon csöndben és élvezze a filmeket. Európában ez nem akkora probléma, itt az emberek többsége képes rá, hogy különválassza a színészt és az embert. Hiszen egy postástól, bolti eladótól, vagy ügyintézőtől sem kérdezzük meg, hogy milyen a családi állapota, a vallása, vagy a politikai beállítottsága. Ha elégedettek vagyunk a munkájával, az bőven elég. Engem személy szerint csak az érdekel, hogy egy színész milyen produkciókat tesz le az asztalra. 

Kevés olyan színész van, aki annyi jó pillanatot szerzett a közönségnek, mint Mel Gibson. Végignevettem mind a négy Halálos fegyver filmet, fejből mondtam a Maverick összes sorát, beleborzongtam A rettenthetetlen egyes jeleneteibe, megkönnyeztem A hazafi-t, rágtam a körmöm a Jelek-en, kedves, popcornozós estéket töltöttem a Mi kell a nőnek-kel, és csak bámultam, hogy mennyire jól játssza Hamletet.

Nem kell szeretni Mel Gibsont, mint embert, mert tény és való, voltak nagyon meredek húzásai. De attól még nem tilos szeretni a filmjeit. Ha valaki olyan tehetséges, mint ő, az nem felejti el, hogyan kell színészkedni. Remélhetőleg erre előbb-utóbb a producerek is rájönnek. 

Mindenesetre boldog születésnapot kívánok neki! Ma hatvanhárom éves.

 

Weninger Andrea

 

 

Hozzászólások