Amikor elhatároztad, hogy nekifogsz az írásnak, mi volt a konkrét elképzelés? Milyen típusú könyvet szerettél volna létrehozni?

Először is fontos megjegyezni, hogy a Jaffa Kiadó kért fel ennek a könyvnek a megírására. Ez borzasztóan erős motiváció, mert óriási munka megírni egy könyvet. Ha ők nincsenek, és nem nyaggatnak visszatérően, akkor nem tudom, hogy lett volna-e bennem elég önfegyelem és erős elhatározás, hogy véghezvigyem a dolgot. A kezdeti inspiráció egy self-help könyv volt, amit San Francisco-ban olvastam, amikor teherbe estem. Mikor hazajöttünk, azt láttam, hogy nem igazán van olyan terhességgel kapcsolatos tanácsadó könyv, ami kimondottan a női szexualitásra fókuszálna. Elég széles a választék, sok fajta kismamakönyv van, de olyan nem nagyon, ami az egész témát kinyitná és észrevenné benne a nőt is. Ahogy elkezdtem dolgozni a könyvön, folyamatosan megtaláltak az ezzel kapcsolatos kérdések, és az volt az elképzelésem, hogy írok egy terhesség és szex guide bookot.

Hogy fogtál hozzá az íráshoz?

Ez volt az egyik fő kérdés, hogy oké, megírom, de hol kezdjem el. Rájöttem, hogy nem lehet a teherbeesésnél kezdeni, sokkal messzebbre kell visszamenni. A történet ott kezdődik, amikor mi, nők megszületünk, hiszen nagyon lényeges szerepet játszik az, hogy ki hogyan nő föl a családjában, mit tud az érzelmekről, a párkapcsolatról, a testéről. Ez mind befolyásolja majd, hogyan választ párt, hogy éli meg a terhességét, és hogyan fog anyukaként funkcionálni. Ebből alakult ki a könyv három nagy egysége. Az első arról szól, hogyan növünk fel, a középső az igazi, guide book típusú könyv, ami a terhesség és a szülés időszakára fókuszál, a harmadik rész pedig kifejezetten az anyaságról szól: azaz hogyan funkcionálunk egyszerre anyaként és nőként.

Tehát a célközönség tulajdonképpen kortól függetlenül minden nő, sőt, még a férfiak is, hiszen a könyvben velük foglalkozó részek is helyet kaptak.

Igen. A végén én is elgondolkodtam, hogy akkor most kinek is íródik ez a könyv, és melyik időszakra. De ez a történet valahogyan mindenkit érint, hiszen mindenki felnő valamilyen családban. Ez egy önismereti „kézikönyv” ha úgy tetszik. Fontos, hogy nem akartam egy szakértő válaszol típusú könyvet csinálni, ezért van az, hogy nagyon sok mélyinterjút felhasználtam hozzá. Nem lépek hátra, nem úgy írtam meg, hogy egyfajta tudást akartam adni. Önmagamon ugyanúgy végicsináltam ezt az önismereti procedúrát, amire meghívom az olvasóimat is. Éppen ezért nagyon személyes a könyv, számos történetben vagyok jelen, magamról is beszélek, mint nő, mint anya, mint szerető, nem csak mint szakember.

A könyvben található mélyinterjúkban különböző nemű és életkorú emberek mesélnek magukról. Volt valami olyan tendencia, hogy a nők vagy a fiatalabbak könnyebben megnyíltak volna, mint a férfiak, vagy az idősebbek?

Úgy interjúztam, hogy meghirdettem, hogy írom ezt a könyvet, és ehhez keresek interjúalanyokat. Mind eljöttek hozzám, és elmesélték a saját történetüket, mert volt valami, amit el akartak mondani. Nem akarnék semmi általánosítást levonni abból, hogy a nők-férfiak, vagy az idősebbek-fiatalabbak mennyire nyitottak. Engem kortól és nemtől függetlenül azok az emberek találtak meg, akik nyitottak, mert fontosnak érzik, hogy erről beszéljenek. Remélem, hogy nagy ereje lesz a kötetnek, és kérdés, hogy mennyire lesz határfeszegető, hiszen nagyon őszinte könyv, és fontos üzenete, hogy ezek az emberek mennyire őszintén nyilatkoznak benne.

Beszélgessünk kicsit a borítóról! Miért választottad ezt a képet?

Nagyon sok illusztrációt kerestem, és sajnálom, hogy végül nem sikerült a könyvbe annyi képet beletenni, amennyi tervbe volt véve. A munkámban eleve fontosnak tartom a vizualitást, mert egy nagyon erősen vizuális kultúrában élünk. Vizuálisan egy csomó minden jobban kifejezhető, mint szavakkal. Izgalmas volt képek után kutatni, főleg képzőművészeti képeket kerestem, amik valahogyan mindig az adott témára rezonálnak. Reflektálok arra a mediális környezetre, amiben vagyunk, amit a reklámokban, a magazinokban, az interneten látni. Ezt egy picit másképpen teszem, és egyben az olvasóimat vagy a nézőimet is önreflexióra késztetem ezáltal, akár anélkül, hogy tudnák, hogy ez történik.

A borítón látható nő borotválja a hónalját, ami szokatlan látvány egy olajfestményen. A kép erősen barokkos, miközben egy szürrealista festő munkája. A borítón a nő kicsit az anyaság ikonjával játszik, de benne van a szépségeszmény is, ahogy borotválja magát, kikacsint a képből és kacér. Közben ott ülnek a kis puttó gyerekei, és az egész hajaz a zsidó-keresztény kultúrkörre, és annak a szimbolikájára. Szóval ez a kép rengeteg mindent összesűrít, ezért tetszett meg nekem annyira.

Ha kinyitjuk a könyvet, az első oldalak egyikén ott az ajánlás. Miért a nagymamádnak ajánlottad?

Engem az apám nevelt, hármasban éltünk az öcsémmel. Foglalkoztat, hogy mit jelent a nőiség, és hogyan adódik át ez a családban a különböző nők között, a nagymamám pedig nagyon fontos személy volt a számomra. De ambivalens ez a viszony, mert nem az a helyzet, hogy a nagymamám mennyire szuper és nőcis nő volt, és tőle kaptam volna mindent. Sok mindenkinek ajánlhattam volna a könyvet, de ő nagyon közel állt hozzám, úgyhogy ennek egyszerű érzelmi okai voltak. És valószínűleg szerepet játszott benne az a gondolat is, amit az előbb említettem, hogy a családon belül hogyan tudják átadni egymásnak a nők ezt a tudást.

Most, hogy boltokba került a Nő, anya, szerető, mik a terveid Amszterdamban? Gondolkoztál már azon, hogy újra tollat ragadj?

Egyelőre nem, mert most nagyon sok betű kijött belőlem. Bár a párommal pont beszélgettünk erről, és ő azt mondta, hogy szerinte nem fogom tudni megállni, hogy ne írjak. Mindenesetre Amszterdamra más terveim vannak: kertészkedni szeretnék. Érzem, hogy az írás is nagyon jó, örülök, hogy sok minden megszületett és kiforrott, de most szívesen foglalkoznék valami mással.

Fotók: Bodó Márton és Lukács Dávid

Weninger Andrea

Hozzászólások