Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik” – tartja a mondás. A Márton-napi ludas étel fogyasztása egy legendában gyökerezik, mely szerint a 4. században élt szent ember, Márton a libaólban rejtőzött el püspökké választása elől, az állatok gágogása azonban elárulta búvóhelyét, így vállalnia kellett a tisztséget.

A Márton püspökről elnevezett nap a gazdasági évnek is fontos állomása, az őszi munkák befejezésének, a szüret végének időszaka, melyhez számtalan babonát, szokást köt a néphagyomány. Márton-nap időjósló, rámutató és dologtiltó nap is, nem utolsósorban pedig – az adventi, elcsendesülő időszak előtt – az utolsó alkalom egy remek mulatságra!

Nincs ez másképp a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban sem, ahol a hagyományt követve énekkel és tánccal, élő zenével, bőséges libalakomával, finom újborral, hagyományőrző játszóházzal, kézműves műhellyel, libatollfosztóval, töklámpás-faragással, libasimogatóval és Márton-napi totóval készülnek Szent Márton napjára és az újbor ünnepére. A programot a Színek, ízek, illatok… új időszaki kiállításhoz kapcsolódva idén színes előadások, illatos termékbemutatók és ínycsiklandó kóstolók is színesítik.

A jeles napra rendhagyó tárlatvezetésekkel és játékos kvízzel is készülnek, sőt, megnyitják a látogatók előtt a Hunyad pince borászati gyűjteményét és az Apostolok tornya kapuit is, hogy az érdeklődők az óránként induló vártörténeti séta keretében a magasból is megcsodálhassák a Városliget lenyűgöző panorámáját.

Mesés Vajdahunyadvár címmel ezen a napon kerül megrendezésre a VII. Gyermekszínjátszók találkozója is, melyen drámapedagógiai tevékenységgel foglalkozó iskolák, alkotóközösségek és színjátszó csoportok mérik össze kreativitásukat. A sokszínű mulatságot töklámpások esti, dalos felvonulása zárja a Vajdahunyadvárban.

Szöveg és képek: Magyar Mezőgazdasági Múzeum

A programról bővebben

2013. november 1.

Hozzászólások