Bocskai István kiemelkedő személyisége volt történelmünknek a 16-17. század fordulóján. Ő indította el a 17. századi Habsburg-ellenes függetlenségi harcok sorozatát. Az 1604 és 1606 közötti küzdelmét sok történész első szabadságharcunknak tartja.

1557-ben született Kolozsváron. Nem főnemesi családból származott, édesapja, Bocskai György bihari középbirtokos nemes volt. Sulyok Krisztinával kötött házasságából született gyermekei közül István a hatodik volt. Ferdinánd király híve volt, ezért Izabella, Szapolyai János özvegye bebörtönöztette. Szabadulása után Bécsbe távozott, ahol a Magyar Kancellária titkára lett. Így az ifjú Bocskai István a bécsi udvarban nevelkedett.

11 éves korától apródként szolgált, és megtanult latinul és németül. 17 éves volt, amikor Miksa császár testőrségébe került, és itt politikai és katonai ismeretekre tett szert. Apja 1570-ben az erdélyi fejedelem, János Zsigmond híve lett, és elhagyta Bécset. 1576-ban Bocskai is visszatért Erdélybe, ahol lehetősége nyílott komoly karrier kiépítéséhez.

Ebben az évben az erdélyi fejedelmet, Báthori Istvánt Lengyelország királyává választották. Ezért Erdélyt testvére, Báthori Kristóf kormányozta, akinek felesége Bocskai nővére, Erzsébet volt. A kormányzó ezért támogatta sógorát politikai pályafutása során. Birtokadományokban részesítette, és kincstartónak nevezte ki. 1583-ban Bocskai házasságot kötött Hagymássy Katával, egy gazdag özveggyel, és így a legnagyobb földbirtokosok közé emelkedett.

1588-ban Bocskai unokaöccse, Báthori Zsigmond lett Erdély fejedelme, aki mellett rendkívüli befolyásra tett szert. Ő lett a fejedelem fő politikai tanácsadója, és Várad főkapitányaként megkapta az egyik legfontosabb katonai méltóságot.

1591-ben kezdődött a 15 éves háború a törökök és a Habsburgok között. (A hivatalos hadüzenetre csak 1593-ban került sor.) Bocskai a Habsburgok híve volt, arra ösztönözte unokaöccsét, hogy kössön velük szövetséget, és csatlakozzon a törökellenes harchoz. Ez nem volt egyszerű feladat, mert az erdélyi főurak egy része a béke fenntartását támogatta. A tordai gyűlésen ilyen értelmű határozatot fogadtak el. Az ingatag jellemű Báthori Zsigmond ennek hatására lemondott, de Bocskai befolyására ezt a döntését visszavonta. Kolozsváron kivégeztette a törökbarát párt vezetőit, 1595-ben pedig szövetséget kötött Rudolf császárral.

Bocskai lett az erdélyi hadsereg parancsnoka, és Mihály vajdával, Havasalföld fejedelmével szövetségben sikeresen harcolt a törökök ellen. 1595-ben Gyurgyevónál nagy győzelmet aratott a Dunán átkelő török fősereg felett, amelyet maga a nagyvezír, Szinán pasa vezetett. Ezt a diadalt azonban egy sajnálatos epizód követte. Az erdélyi hadsereg jelentős részét a székelyek alkották, akik katonai szolgálatukért kiváltságokra tartottak számot. Miután ezeket a fejedelem megtagadta, felkelés tört ki, amit Bocskai vert le. (Ez volt a hírhedt székely farsang.) Mindez alaposan meggyengítette Erdély katonai erejét.

1596-ban fordulat következett be a háború menetében. Az egyesült császári-erdélyi sereg vereséget szenvedett a törököktől a mezőkeresztesi csatában. Ezután már egyik fél sem ért el tartós sikereket. Kiderült, hogy a két nagyhatalom között erőegyensúly van, így nem volt reális lehetőség sem a török kiűzésére, sem Erdély és a királyi Magyarország egyesítésére. Erdélynek az elhúzódó háború óriási károkat okozott, mert hadszíntérré vált. A hírhedt Basta vezetésével császári zsoldoscsapatok, valamint törökök garázdálkodtak az országban, óriási szenvedést okozva a lakosságnak.

Bocskai gondolkodásában is változás állt be. Nemcsak Erdély pusztulása, hanem Rudolf császár politikája miatt is. A császár üldözte a protestánsokat, felségárulási pereket indított magyar főurak ellen, hogy birtokaikat megszerezze. Bocskai kezdett kiábrándulni korábbi Habsburg hűségéből. A helyzetet tovább rontotta, hogy a szeszélyes, gyenge akaratú Báthori Zsigmond újra lemondott a fejedelemségről, ami belső harcokhoz vezetett Erdélyben. Az új fejedelem, Báthori András megfosztotta Bocskait erdélyi birtokaitól, aki ezután kapcsolatba lépett a Habsburg-ellenes párt vezetőjével, Bethlen Gáborral. Ezért 1602-ben pert indítottak ellene, és Prágába internálták, ahonnan csak két év után térhetett haza.

Közben a helyzet Erdélyben és Magyarországon nem javult, ezért Bethlen Habsburg-ellenes felkelésre biztatta Bocskait. Ez a kassai főkapitány, Belgiojoso tudomására jutott, aki árulással vádolta, és megtámadta Bocskai bihari várait (Kereki, Szentjób). Ebben a helyzetben Bocskai szövetséget kötött a hajdúk vezetőivel, Lippai Balázzsal és Németi Balázzsal.

A hajdúk eredetileg fegyveres marhapásztorok voltak, akik a nyugatra küldött óriási csordákat védelmezték a rablóktól és a vadállatoktól. Később egyre többen zsoldosok lettek, és a korabeli forrásokban vakmerő, kegyetlen harcosokként szerepelnek. Bocskaihoz való csatlakozásukban az is szerepet játszott, hogy a kálvinista hajdúk elítélték vallásuk üldözését.

1604-ben az Álmosd melletti csatában a hajdúk legyőzték a kassai kapitány seregét. Ezzel vette kezdetét Bocskai felkelése a Habsburg uralom ellen. A Tokaj melletti győzelem után Bocskai bevonult Kassára, ahol kiáltványban szólította fel a magyar nemességet a csatlakozásra. Hamarosan egyre többen csatlakoztak hozzá a társadalom minden rétegéből, így a felkelés szabadságharccá vált. Ennek fő okai az elhúzódó háború okozta pusztítások és az erőszakos ellenreformáció voltak. Bocskai hamarosan Észak-Magyarország nagy részét ellenőrizte.

Erdélyben sikerült visszanyerni a székelyek támogatását, így Bocskait 1605-ben fejedelemmé választották. Még ugyanabban az évben a Szerencsen összeült nemesi gyűlés Magyarország fejedelmévé nyilvánította. Bocskai tisztában volt azzal, hogy egyedül nem harcolhat a Habsburgok ellen. Arra kényszerült, hogy ősi ellenségével, a törökökkel kössön szövetséget. A szultán elismerte Magyarország királyának, és Lála Mohamed nagyvezírrel koronát küldött neki. Bocskai azonban nem tartott igényt a királyi címre.

Tisztában volt azzal, hogy a török szövetség természetellenes, ezért tárgyalásokat kezdett a császári udvarral. Erre jó lehetősége volt, mert Rudolf császár öccse, Mátyás főherceg meg akarta kaparintani bátyja trónját (ez később sikerült is neki), és így rugalmas tárgyalópartnernek bizonyult. Ezért jöhetett létre 1606-ban a bécsi béke, amelyben Bocskai kedvező feltételeket tudott elérni. Az udvar elismerte erdélyi fejedelemségét, garantálta Erdély függetlenségét, és hét észak-magyarországi vármegyét Erdélyhez csatoltak. Ígéretet tettek a felségárulási perek leállítására, a vallásszabadság és a nemesi rendi jogok biztosítására is.

Még ugyanebben az évben Bocskai közvetítésével tárgyalások kezdődtek a törökök és a Habsburgok között. Ennek eredményeként megkötötték a zsitvatoroki békét (a Zsitva folyó torkolatánál), amely lezárta a 15 éves háborút. A béke megerősítette a státus quo-t, mindkét fél megtarthatta az elfoglalt területeket.

Bocskai nem feledkezett meg az őt támogató hajdúkról. A Tiszántúlon telepítette le őket, innen származik a terület neve, a Hajdúság. Biztosította számukra a hajdúszabadságot, ami azt jelentette, hogy nem tartoztak földesúri függés alá, és a fejedelem hívására katonai szolgálatot kellett teljesíteniük. Bocskai ekkor már súlyos beteg volt, és 1606 végén meghalt. Hívei közül sokan mérgezésre gyanakodtak, és a gyilkossággal kancellárját, Káthay Mihályt vádolták, akit a hajdúk felkoncoltak.

Bocskai politikai végrendeletet hagyott hátra, amelyben hangsúlyozta, hogy Erdély függetlenségét addig meg kell őrizni, amíg magyar nemzeti királyt nem választanak. Ebben látta a magyar függetlenség fő biztosítékát. Kétségkívül történelmünk egy zűrzavaros szakaszának kiemelkedő alakja volt még akkor is, ha néhány cselekedete ellentmondásosnak tűnik.

A fejedelmet Gyulafehérváron temették el. Emlékét ma is őrzi a magyar honvédek által viselt Bocskai sapka és az országszerte emlegetett Bocskai viselet. Ezen kívül országszerte több intézmény és utca viseli a nevét. Több szobra is látható az országban, például a Hősök terén és Debrecenben. Szobor őrzi az emlékét a genfi Reformáció Emlékművénél is.

 

 Weninger Endre

 

Hozzászólások