A tintatartó

Luthert gyermekkorától kezdve ördögök, rossz szellemek és démonok zaklatták, a későbbiekben legalábbis ezzel magyarázza depresszióját. Wartburgi tartózkodása alatt félelmei az ördögi behatásoktól egyre erősödtek.
Imádkozással, énekléssel vagy nagyon drasztikus módszerrel: a tintatartó elhajításával védekezett az ördöggel szemben. Egyik éjjel felébresztette az ördög, mire Luther egy merész dobással hozzávágta a tintatartót.
Luther maga mesélte, hogy Wartburgban az ördög gyakran zaklatta. Viszont az a kijelentés, miszerint az ördögöt egy tintatartóval kergette el, nem az “éjszakai harcokra”, hanem a Biblia- fordításra utal.

Az a tintafolt, ami még a múlt században Luther wartburgi szobájában látható volt, valószínűleg hamisítvány, ugyanis a foltot többször “kijavították”, újrarajzolták, illetve kiszínezték.

Luther szobája a wartburgi várban, itt fordította le németre az Újszövetséget

Kathe Úr

Az elszegényedett lippendorfi nemesi családba született Katharina 1504-től egy bencés kolostor iskolájában tanult, 9 évesen pedig belépett a nimbscheni zárdába. A fiatal lány 16 esztendős korában tette le fogadalmi esküjét. Miután az ifjú apáca értesült Luther új tanairól, 11 apácával együtt úgy határozott, hogy megszökik a zárdából. Ehhez egy torgaui polgár, bizonyos Leonhard Koppe segítsége kellett. Koppe heringekkel teli hordókat szállított a kolostorba, és az üres hordókban feltűnés nélkül kicsempészte az apácákat.

Katharina von Bora, Luther felesége (id. Lucas Cranach, 1528)

Luther a hajadonokat Wittenbergben szállásolta el, és tisztességes polgárokhoz adta őket nőül. Katharina von Bora azonban nem ment férjhez, hanem az idősebb Cranachnál, a híres festőnél vállalt házvezetőnői állást. Noha akadtak kérői, a lány úgy nyilatkozott, hogy csak Luther Mártonhoz menne feleségül. A híres evangélikus prédikátor – környezetének megrökönyödésére és heves tiltakozása ellenére – 1525-ben végül feleségül is vette a nála majdnem húsz évvel fiatalabb lányt. A háztartást Katharina határozott kézzel irányította: népes családját (hat gyermekük született), sörfőzésből, állattartásból és kosztoltatásból tartotta fenn, és a legtöbb fontos családi kérdésben az ő szava volt a döntő. Ezért Luther nejét sokszor viccesen csak „Käthe úr”-nak nevezte.

A rossz nyelvek szerint szegény Katalin nem véletlenül nem ment hamarabb férjhez, mint többi apácatársa. Szerintük erre a kérők elutasítgatása helyett a lány csúnyácska külseje adta a magyarázatot, akit aztán később Luther megsajnált. Mások úgy magyarázták a képeken szereplő előnytelen megjelenését, hogy “a festő nem akarta, hogy a feleség szépsége elhomályosítsa ura nagyságát, ezért festette direkt csúnyára”. Nos, lehet, hogy soha sem tudjuk meg az igazságot..

A wittenbergi Mindenszentek templom kapuja, ahová a tételek a legenda szerint kikerültek. Az eredeti kapu egy tűzvészben elpusztult.

A 95 tétel kihirdetése

1517. október 31.: Luther hangos kalapácsütésekkel- melyeket egész Európában hallani lehetett- kiszegezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. Ezt a pillanatot sok művész megörökítette. A kiszegezést és ennek ábrázolásait a XX. századig tényként kezelték. Nagy megrázkódtatást keltett az a kijelentés, amelyet 1961-ben Erwin Iserloh katolikus Luther- kutató tett. Azt állította, hogy a tételek kiszegezése csupán legenda, valóságalapja nincs.

Az első írásos említése az esetnek Melanchton Fülöp tollából származik, aki nem lehetett jelen az eseményen, hiszen csak 1518-ban lett Wittenbergben professzor. Luther maga sosem ír erről a “szegezésről”.

Luther Márton a wormsi birodalmi gyűlés előtt. “Itt állok, mást nem tehetek” – valószínűleg ez sem hangzott el.

1517. október 31-én Luther levelet írt feletteseinek, melyben a búcsúcédulák ellen szólt és ezen visszaélések megszüntetésére szólította fel őket. E levélhez csatolta a 95 tételt, melyet a disputa alapiratának szánt. Ezek végül sosem váltak tudományos vita tárgyává, de a tételek nagy port kavartak. A 95 pont eredetije azonban nem került elő sem kézirat, sem ősnyomtatvány formájában. A tételek azonban csak latinul jelentek meg, így nem is lett volna értelme kiszögezni őket az olvasni nem tudó német lakosság számára. Luther még élt, amikor ezt a legendás tettet és dátumot meghatározták.

A Luther Biblia 1534-ből

Tény azonban, hogy téziseit szinte azonnal németre fordították, és így a nyomdai sokszorosítás segítségével igen rövid idő alatt elterjedt, követőkre talált, és megrengette az addig biztosnak hitt alapokat.

A 16. század elején azonban súlyos következményei lettek Luther tanainak: X. Leó pápa 1520-ban kiközösítette őt, és életét is csupán III. Frigyes szász választófejedelemnek köszönhette, aki pártfogásába vette, és menedéket adott neki wartburgi várában. Luther a kényszerű száműzetés alatt németre fordította a Bibliát, amelyet az egyik legjobban sikerült fordításnak tartanak, és ezzel megvetette a mai irodalmi német alapjait.

A reformáció kiindulópontjáról eredetileg Luther születésnapján (november 10.) majd halálának napján (február 18.) emlékeztek meg, csak a 17. század második felében jelent meg, majd vált hagyománnyá az október 31-i dátum.

Forrás: Evangélikus Fiatalok Oldala

Weninger Nóra

2013. október 31.

Hozzászólások