Csavaros és fordulatos időutazós mozi, akciójelenetekkel és jól összeválogatott színészekkel.

 

Időutazós filmeket nézve mindig felmerül az emberben egy-két kérdés, és elgondolkozik, vajon nem csúszott-e a történetbe néhány logikai bukfenc. Itt már a forgatókönyvírók is elgondolkozhattak ezen a problematikán, hiszen magát a maffiavezért alakító Jeff Daniels szájából is elhangzik valami olyasmi, hogy ne menjenek bele ebbe az időutazós baromságba, mert nincs értelme. A nézőknek is ugyanezt tanácsolom, ne kezdjenek el filozofálni a logikai kérdéseken és a különböző paradoxonokon, hanem élvezzék a filmet.


A történet a jövőben játszódik, ahol már felfedezték az időutazást, de kizárólag a feketepiacon élnek vele. Ha valakit el akarnak tenni láb alól, visszaküldik harminc évvel korábbra, 2044-be, ahol a jövő gyilkosai,  az úgynevezett looperek, másodpercek alatt elintézik. Így nincs vele több gond, nincs gyilkosság sem, hiszen a holttestet a múltban megsemmisítik.

A főhős, Joe is egy ilyen looper, aki jól megszedte magát a gyilkosságokért kapott pénzből, szabadidejében pedig franciául tanul, hogy nyugdíjas éveit majd Franciaországban tölthesse el. Csakhogy egy nap váratlanul saját jövőbeli énjével találja szemben magát, de képtelen meghúzni a ravaszt, így 30 évvel idősebb énje kereket old, ő pedig futhat utána, hogy saját életét mentse. Ez az alapkonfliktus, de a csavarok valójában csak ezután kezdődnek.


Bruce Willis vs. Joseph Gordon-Levitt

A főszerepben a fantasztikus Joseph Gordon Levitt-et láthatjuk, aki szokásához híven, minden erőfeszítés nélkül egyszerre elegáns és sármos. Igazából nincs olyan műfaj, amiben a fiatal színész ne bizonyulna telitalálatnak. Filmválasztásai soha nem unalmasak, ha komédiákban szerepel, azok is egyedi darabok, mint mondjuk a 500 Days of Summer, vagy a rákos betegségről szóló 50/50.  De ha nagyköltségvetésű produkciókban szerepel, akkor sem a sablonos forgatókönyvekre esik a választása, hanem az olyan különleges sztorikra, mint ez, vagy épp az Eredet című film. Itt is tökéletesen hozza a figurát, az egyetlen probléma csak annyi vele, hogy nem kimondottan hasonlít a jövőbeli énjét alakító Bruce Willis-re. Willis is hozza a kötelezőt, lelő mindent és mindenkit, aki az útjába áll, mindezt igen elszántan, a nézőnek mosolyt csalva az arcára: de jó, itt van a jó öreg Bruce, akire mindig lehet számítani!
A történetbe természetesen kellett egy női főszereplő is, őt a csinos angol színésznő, Emily Blunt testesíti meg. A szőke haj mondjuk nem áll neki túl jól, de ez legyen a legnagyobb problémánk.

A film folyamatosan pörög, végig izgalomban tartva a nézőt. És bár a vége kissé kiszámítható, az a helyzet vele, mint a Poirot történeteknél: ha a néző odakoncentrál, megfejti, mi lesz a vége. Ha elengedi magát, akkor csak hátradől és hagyja, hadd jöjjön az elkerülhetetlen végkifejlet, amit ugyan nem látott előre, de óriási meglepetést sem okoz neki.
Ha nem is forradalmi alkotást látunk, és megdöbbenni sem fogunk, de mikor legördül a stáblista, semmiképpen sem érzünk majd csalódást. Az időutazás kérdésébe pedig még egyszer mondanám, ne gondoljunk bele! Fölösleges fejtöréstől kíméljük meg magunkat.

 

Weninger Andrea

Hozzászólások