,,Fura az élet, bár gyakran elvesz,
jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz.
Csillogó gyémántod köddé fakul,
majd öledbe hullik váratlanul.”
(Vörös István)

Megkérlek, hogy mutatkozz be az olvasóknak. Hol és mikor születtél, és milyen útravalót kaptál a szüleidtől?

tara0

Szolnokon születtem 1957. május 23-án, és jelenleg is itt élek. Apám előbb katonai, majd mezőgazdasági pilóta, anyám bölcsődei gondozónő volt. Útravalóul mindkettőtől egy-egy mondatot kaptam, mely meghatározta egész életemet. Anyámtól: “A rest mindig kétszer fárad.” Apámtól: “Mindenkinek megvan a feladata. Ha te nem végzed el, másoknak kell helyetted elvégeznie.” E két mondatnak köszönhetően lettem maximalista.

Mesélj a gyermek- és ifjúkorodról! Talán a szerelemről is, ha találkoztál vele már fiatalon.

Hatodik osztály után új környékre költöztünk, így iskolát kellett váltanom. Ennek köszönhetem, hogy megismertem a későbbi, egyben jelenlegi férjemet. Ők szintén abban az időben költöztek a szomszéd házba. Talán a sors keze volt.

tara9

Szolnoki házunk kertje – Madaraink

Milyen iskolát végeztél, mi a polgári foglalkozásod?

1975-ben érettségiztem Törökszentmiklóson a Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Szerencsés választás volt, mert tanárainktól olyan szilárd erkölcsi alapot és értékrendet kaptunk, ami végigkísér minket utunkon a mai napig. 2000 óta leszázalékolt nyugdíjas vagyok.

Hogyan és mikor érezted azt, hogy te képes vagy egy regény megírására? Hány éves korodban írtad első könyvedet? Hogyan találtál kiadót?

Soha nem éreztem, hogy meg tudnék írni egy regényt, még egy novellát sem. Az első regényem – miután a témája megszületett a fejemben – egy hihetetlenül erős késztetés hatására íródott. Ennek köszönhetően tagja lettem irodalmi portáloknak, ahol már novelláim is olvashatóak. Az egyik ilyen portál a Holnap Magazin, ahol többször jelentek meg írásaim zsűrinyertesként antológiás kötetekben, magazinokban. Így természetes volt, hogy a két kisregényem is a Holnap Magazin gondozásában jelent meg egy kötetben 2012-ben. A “Melyik élet?” és a “Pusztító szerelem”.

tara7

Ki javasolta számodra a Tara Scott művésznév felvételét és miért? Szerinted jobban megvesznek külföldi íróktól könyvet a magyar olvasók?

A kiadó javaslata volt, hogy angol álnevet válasszak, mivel a regényeim Angliában, Amerikában játszódnak. Ezekhez a témákhoz inkább illik egy azon a nyelvterületen használatos írói név.
Mikor jelent meg ez a köteted, és van-e még más is a tarsolyodban?
A Melyik élet?, Pusztító szerelem egy kötetben 2012 júniusában jelent meg. Ugyanez a két regény, valamint a Kinek a szíve? és az Arcmás elektronikus kiadásban 2014-ben a NETLÍRÁN.

tara10

Honnan merítkezel? Az életedben előforduló eseményeket dogoztad fel, vagy minden a képzelet szüleménye?

Mindig úgy gondolom, hogy a regényeim a képzelet szüleményei. Később többszöri átolvasás után jövök rá, hogy akaratlanul is beleszövök az életemből eseményeket. A novelláim között akad egy kevés, ami kifejezetten az életemből vett történet. A “Kinek a szíve?” érdekes módon egy félperces hír nyomán született. Kanadában szakadékba zuhant egy nő a lovával, és csodával határos módon túlélte. Ma sem tudom, miért épp ez a hír fogott akkor meg.

Melyik a kedvenc könyved?

Természetesen mindegyiket szeretem, mert mindegyikben benne vagyok valahol. Mégis: A Pusztító szerelem a kedvencem. Talán azért is, mert David Scott RAF pilóta főszereplőm megformázásakor észrevétlenül Apám karakterét sikerült olyan tökéletesen ráruháznom, hogy magam is megdöbbentem, mikor felfedeztem. Ezért is lett a választott nevem a Scott.

tara5

Melyik a legsikeresebb? Melyikből fogyott el a legtöbb?

Erre nehéz válaszolni, mivel a nyomtatott verzió a Líra könyvesboltok polcain található, ahol évente egyszer van elszámolás, az e-kiadás meg még nagyon friss ahhoz, hogy bármilyen következtetést le tudnánk vonni.

Hogyan ajánlanád részemre könyveidet? Milyen élményben lesz részem, ha elolvasom őket?

A “Melyik élet?”-ben Erica egy autóbaleset utáni kómából ébred. Nem emlékszik semmire, ami előtte történt vele, de tisztán emlékszik egy olyan életre, ami nem történhetett meg vele. Mire emlékszik Erica?
A “Pusztító szerelem” a II. világháborúban játszódik Angliában. Egy angol pilóta, egy angol lány, egy német pilóta, egy francia lány szerelme a háború idején. Bár nem találkoznak, sorsuk mégis összefonódik.
Az “Arcmás” helyszíne Florida, Miami. Kim Parker egy nagyvállalat jogásza egy nyertes pert és egy szerelmi csalódást követően jutalomüdülésre Maimiba utazik. Bár szereti a munkáját, és szülei is New Yorkhoz kötik, a vele történő események hatására mégis Miamiba költözik.

tara3

A “Kinek a szíve?” egy amerikai kisvárosban játszódik. Martin Russo a felesége halála után egyedül neveli lányukat, Nicolt. Egy nyári napon egy nő lovasbalesetet szenved a házuk közelében. Martin megmenti és szerelem szövődik közöttük. Azonban egy másik kapocs is összeköti őket, mely a férfit félelemmel tölti el.

Milyen írónak tartod magadat?

Abszolút amatőrnek. Olyan irodalmi portálbeli írótársak mellett, akik irodalmat tanítottak vagy tanítanak különböző szinteken, nekem behozhatatlan hátrányom van velük szemben. Úgy szoktam fogalmazni, hogy én ösztönből írok. Mindenféle előképzettség nélkül, bár mentségemre szolgáljon, hogy soha nem is volt szándékomban írni.

tara01

A Parlamentben – Életmesék című antológia átvétele

Milyen álmaid, vágyaid vannak még az életben? Ha én lennék a jó tündér, és azt mondanám, hogy kívánhatsz három dolgot, mi lenne a három kívánságod?

Mivel álomról van szó, bátor lehetek hármat kívánni:
1.    Szeretném a Melyik élet?-et
2.    a Pusztító szerelmet
3.    és az Arcmást egyszer filmvásznon látni úgy, ahogy magamban láttam, ameddig írtam őket, és azóta is, ha rágondolok valamelyikre. De hát ez tényleg csak álom.

tara4

Kívánom, hogy vágyaid és álmaid váljanak valóra! A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked jó egészséget, töretlen alkotókedvet és sok-sok olvasót!

Köszönöm szépen a bemutatkozás lehetőségét és a jókívánságokat, melyeket viszont kívánok neked és a szerkesztőség minden tagjának!

Tara Scott
Melyik élet? (Regény részlet)

Egy 32 éves nő, autóbaleset utáni kómából ébred. Nem emlékszik semmire az addigi életéből. Úgy tudja, hogy RAF pilótaként lelőtte egy német Me 109-es repülőgép pilótája. Mire emlékszik Erica?
Erica nem nézett semerre, csak előre. A gép előtt letaposott sáv húzódott, szinte kínálta magát. Neki nem kellett a beton, mint a modern harci gépeknek.
Lassan szabadon engedte a lóerőket, a gép elindult, s ahogy egyre több üzemanyaghoz jutott, úgy gyorsult, majd szépen simán felemelkedett.
Rebecca és Robert Tommal egyszerre indult a gép felé, de nem tudtak futni a baba miatt. Mikor Tom eltávolodott, Robert megállította Rebeccát egy pillanatra.
– Mondd Reb! Lehet, hogy emlékszik rá, hogy kell repülni?
– Nem tudom. Remélem, hogy nem csak próbálkozik. Menjünk!
Ahogy továbbindultak, egy autó húzott el mellettük. Megállt Tom és a másik férfi mellett, valaki a nyitott ablakon keresztül beszélt velük valamit. Aztán gyorsan elrobogott a középen felállított tribün felé, ahonnan közvetítették a bemutatót. A hangosbemondó azonnal közölte a nézőkkel, hogy elszabadult egy repülőgép egy látogató hölggyel. Felkérte a nézőket, hogy hagyják el az emelvényt és környékét, felszólította a tűzoltókat és mentőket, hogy készüljenek fel egy esetleges balesetre. Addig természetesen a bemutatót leállították, nem kapott egyelőre újabb gép felszállási engedélyt. A nézők felálltak a helyükön, úgy nézték a Spitfire-t. Voltak, akik elindultak, de ők is csak lassan haladtak, a kíváncsiság legyőzte a félelmet, és ők is a kis fürge repülőt nézték.
Erica, miután felemelte a gépet a földről, elindult felfelé és csinált egy óriás bukfencet. Majd az alsó holtpontot elérve előbb bal, majd jobb vízszintes orsóba vitte, s folytatta egyénileg improvizált bemutatóját.
Az emberek lassan visszaültek a helyükre és arról beszéltek, hogy ez is benne lehet a programban, és csak tréfa volt a gép elszabadulása. Így megnyugodva tapssal, integetéssel, füttyel fejezték ki tetszésüket Erica felé.
A köpcös megkönnyebbülve fújt egy nagyot.
– Még hogy nem tud repülni! Ahhoz képest… És egy Spitfire-rel! – s barátságosan megveregette Tom vállát.
– Öregem! A maga felesége nem lehet egy akármilyen nő! Jó vicc volt!
Tom már tajtékzott:
– De hát… Értse már meg! Még sohasem repült.
– Akkor én vagyok odafönt?
Tom idegesen megragadta a karját.
– Még sosem…
Robert és Rebecca megálltak, mikor Erica a második orsót csinálta. Robert Rebeccára nézett hitetlenkedve.
– Tényleg emlékszik, a repülésre is.
Az asszony a gépet nézte, és átölelte Robert derekát.
– Nézd, milyen biztos kézzel irányítja a gépet! Gyönyörűen repül és látszik, hogy élvezi, amit csinál. Most sem bánod, hogy nem emlékszel? Bár ez olyan furcsán hangzik!
– Nem szeretnék emlékezni, így azt sem tudom, mit veszítek.
Tom Rebeccáékra nézett, és annyira megdöbbent azon a nyugalmon, ami sugárzott róluk, hogy elfelejtette befejezni a mondatot.
Rebecca Tomra pillantott, s megfogta Robert kezét.
– Gyere, nyugtassuk meg Tomot!
Csak egy percre álltak meg, de most Robert hirtelen úgy érezte, mintha időtlen idők óta ott állnának. Meghúzták lépteiket, s hamar Tomhoz és a pilótához értek. Erica zuhanásba vitte a gépet olyan mélyre, hogy a közönség felhördült. Tom fehér lett, mint a fal, várta a robbanást. De a gép jóval távolabb, mint ahol eltűnt, hirtelen újra az ég felé tört bőgő motorral.
– Ti hogy lehettek ilyen nyugodtak? – dörrent rá Tom a házaspárra, ahogy odaértek.
– Tom! Nyugodj meg! Nézd a gépet! Gyönyörűen repül. Erica tudja, mit csinál.
– Tudjátok, hogy sosem repült még.
A köpcös terpeszállásban karba tett kézzel nézte a Spitfire-t, s nem tudta türtőztetni magát.
– Hát, ha nem tanult a felesége repülni, akkor az anyatejjel szívhatta magába, mert nő létére elég kemény dolgokat csinál! Ráadásul egy Sptifire-rel!
Tom mérgesen legyintett, s elfordult.
Erica alacsonyan elrepült a közönség előtt a beton fölött, majd újra felhúzta a gépet s újabb figurákkal bizonyította ügyességét.
Időközben a hangosbemondó – miután a háttérben az ott lévő szakértővel egyeztettek – , aki szerint így csak gyakorlott pilóta repülhet, közölte a nézőkkel, hogy a rendezőknek is meglepetés volt a bemutató. Ezért elnézést kértek és emlékeztették a nézőket, hogy a kis sötétzöld Spitfire-rel egy hölgy repül.
Rebecca elővette táskájából a képet, s Tom elé tartotta. Tom futólag rápillantott, de idegesen eltolta az asszony kezét.
– Ne most, Reb! Ne most! – s szemével a hangja után a gépet kereste. Erica egy óriási bal fordulóval, ismét a beton fölé fordult. Rebecca nem tágított, újra Tom elé tolta a képet:
– Tom! Nézd meg! Erica tudja, mit csinál.
Tom türelmetlenül ránézett a képre, majd újra a gépet akarta figyelni, de csak egy pillanatra nézett oda, s mielőtt megtalálta volna, visszakapta tekintetét. Először csak a fotón látható gép maradt meg a fejében, mert a két gép egyforma volt. De rájött, hogy nem ez ragadta meg. A Spitfire mellett középtájon ott állt Robert és Erica. Rövid barna hajjal és vagy tíz évvel fiatalabban, de a felesége volt kissé bő pilóta overallban.
Tom Robertre nézett és leforrázva kérdezte:
– Mikor? Hol készült ez?
A gép motorja újra feldörgött, s Erica egy győzelmi orsóval elrepült a beton fölött, majd ráfordult a kitaposott sávra, ahonnan felszállt, hogy letegye a gépet.
Mindannyian újra őt nézték. Szépen, egyenletesen süllyedt. Levéve a gázt, a motor hangja szelíden surrogóvá vált.
Tom ki akarta venni Rebecca kezéből a képet, de az asszony gyorsan eltette, s a száját összeszorítva jelezte, hogy ne szóljon egy szót se! A gép tulajdonosa ott állt mellettük.
Tom úgy érezte, kimegy a lábából az erő. Halálosan kimerültnek érezte magát. Azon gondolkodott, hogy mikor repülhetett Erica és hol Roberttel? Sok minden kavargott a fejében.
Közben Erica finoman letette a gépet a földre, s teljesen lelassítva visszagurult a helyére, ahonnan elindult.
(Szerzői jog bejegyzés: 061114002T/Artisjus)

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások