A Lengyel Menyhért forgatókönyvéből írt színdarabot a Vígszínház is műsorára tűzte és nagy sikerrel játssza 2011. október 7. óta. Címe Shakespeare Hamletjét idézi, hiszen ez a sor különböző kontextusban többször is elhangzik a darab során. A Hamlet próbái és előadása visszatérő elemek a cselekményben, mely a vígjátéki elemek ellenére a tragédia lehetőségét is végig magában hordozza.

Lengyel Menyhért egyike azon magyar szerzőknek, akik külföldön is sikeresek lettek. Hollywoodban több világhírű film forgatókönyve is az ő nevéhez fűződik. A Greta Garbo főszereplésével forgatott Ninocska még Oscar-díjat is kapott.

A „Lenni vagy nem lenni” „keserű komédia”; a komikus helyzetek és párbeszédek nagyon is vészterhes időszakban játszódnak.

 

A történet dióhéjban

1939 augusztusa, Varsó. A háború szele már megérintette Lengyelországot. Egy maroknyi társulat németellenes darabot próbál, melyet rövidesen, még a megszállás előtt betiltanak. Marad a klasszikus tragédia, a Hamlet előadása. A háború kitörése azonban felforgatja a színtársulat életét is. A színpad immár maga az élet: a lengyel ellenállók megmentése érdekében a színészek felveszik mások öltözetét, a színház rövid időre a Gestapo ál-főhadiszállásává alakul. A szereplők borotvaélen táncolnak látszat és valóság határán, egy időre még maga Hitler is feltűnik a színen. Vagy a hasonmása?

A letartóztatások és kivégzések árnyékában némi szerelmi  szál is kibontakozik: a kissé hiú művész féltékenysége felesége fiatal udvarlója iránt (aki egyébként a légierő hadnagya), mely komikus helyzetekhez vezet ugyan, a közös cél érdekében azonban alárendelődik az összefogásnak és a megszálló németek elleni küzdelemnek.

A fordulatos cselekmény háttere

A történet nyilvánvaló képtelensége ellenére az emberi helytállás, találékonyság és értékek mellett való kiállás jelképe, a tehetség diadala: elhitetni a hihetetlent. Éppen ezzel mutatja fel a reményt, hogy a háború, a kegyetlenség és az embertelenség legyőzhető. A társulat tagjai a végén elmenekülnek, maguk mögött hagyva a reménytelen harcot, a süllyedő hajót. Ez azonban a helyzet megoldhatatlanságát sugallja: saját országukban és életükben csak ideig-óráig járhatnak túl a hatalom eszén és győzhetik le saját korlátaikat.

Igazi kikapcsolódást ígér a darab, bár gondolkodni valót is ad. A Vígszínház művészei (főszerepben Hegyi Barbarát és Lukács Sándort láthatjuk) kitűnően tolmácsolják az eredeti színmű hangulatát, csakúgy, mint a díszlet és a zenei aláfestés is.

 

Weninger Nóra

Hozzászólások