Sikerült a bakancslistámon lévő lengyelországi utazást megvalósítani. Csordultig tele szívvel jöttem haza a lenyűgöző élmények hatása alatt. A Z(s)eppelin Utazási Iroda szervezte az utat nagyon körültekintően, mindenre és mindenkire figyelve, nagy tudású idegenvezetővel és odaadó személyzettel.

Parassapusztánál mentünk át – a csodaszép Börzsönyön keresztül – Szlovákiába, és végigutaztuk a Kis-Fátra aljának gyönyörű tájait. Megálltunk a Donovaly síparadicsomban, ahová a magyarok is szívesen mennek síelni, hiszen a Népligetből napi járattal lehet oda-vissza közlekedni. Donovalyból származik a Malamut kutya, melynek bájos szobra a főtéren található.

Egy csillag Lódz sétáló utcáján

Katowicén át Czestochowába érkeztünk, ahol a Jasna Gora-i kolostorban megnéztük a híres Fekete Madonnát, melyet évente 4-5 millió zarándok keres fel. Az első szállásunk Lódzban volt, a divat, a szecesszió és a filmek fővárosában, az új városrészben, a New York-i mintára készült felhőkarcolók szomszédságában. Második nap reggeli után gyalogos séta keretében megismerkedtünk a várossal. A 4 km hosszú, hangulatos bevásárló utcáján Hollywood-i mintára neves színészek, rendezők és tudósok csillagai díszítik a járdát. Megnéztük az egykori textil manufaktúrát, ahol a gyapot feldolgozásától a kelmék megszövéséig mindent elvégeztek. Belehallgattunk a szövőgépek zakatolásába a múzeumban, és megtudtuk, hogy a többi épület kulturális és szórakozóhelyként funkcionál a szép parkosított környezetben.

Innen a Visztula folyó által kettészelt lengyel fővárosba, Varsóba utaztunk. Megcsodáltuk az óvárost, melyet a háború után eredeti állapotában építettek újjá. Itt találtuk a Marie Curie Múzeumot – születési nevén Marie Skodlowska, mivel Varsóban született és élt 24 évig -, aki első nőként kapott kétszer is Nobel-díjat a Polónium és Radium felfedezésért, a másodikat megosztva férjével, Pierre Curie-vel. Gyönyörködtünk a királyi palota kincseiben és pompájában, a szépséges panorámában, és nem tudtunk betelni az országon átfolyó Visztula látványával.

Varsó, Királyi palota

A harmadik napon Gdanskba utaztunk, át Pomeránia sík, de nagyon szép, tavakkal tűzdelt vidékén. Gdansk a legnagyobb hanza kereskedőváros, mivel hatalmas kikötője van a Visztula és a Balti-tenger találkozásánál. Láttuk a hajógyárat, a bejárata előtti emlékművet, melyet a hajógyári munkások 1970. évi megmozdulása halottainak emlékére emeltek. A kikötő melletti Királyi útnak nevezett városrész két remek városkapu között található, ahol a kereskedők szebbnél szebb házai sorakoznak. Ide emelte be a daruház csörlője a kikötőből az árut.

Hajókirándulást tettünk a Visztulán a Fekete Gyöngy nevű kalózhajóval (ami filmekben is szerepelt), amíg a Balti-tenger mélye el nem nyelte a folyó lelassuló hullámait. Örök élmény marad!

A Balti-tenger és a Visztula találkozása

A negyedik napon visszaindultunk Gdanskból dél felé. Útközben megnéztük Marlbork várát. A német lovagok kastélya a világ legnagyobb téglából épült vára, a világörökség része. Itt található a Borostyánmúzeum, ahol nemcsak a kész ékszerek és tárgyak láthatóak, hanem a még meg nem munkált borostyán tömbök is. Csodálatos!

Követve a Visztulát, Torunban megnéztük a városházát, a sok szép barokk és gótikus épületet, köztük Kopernikusz házát, benne a csillagászattal kapcsolatos eszközeit, könyveit és a mai modern technika segítségével a bolygórendszer illusztrációját. Érdekes volt! Torun nevezetessége – a toruni béke emléke mellett – a mézeskalácskészítés. Megszámlálhatatlan variációban készítik nagyon finomra.

Gdansk – A kereskedők utcája

Innen Gnieznoba érkeztünk, ahol a főtéren végigsétálva láttuk, hogy minden vendéglátóhelyen nézik a foci VB-t. Az egyik helyen megnéztük az ominózus 3:3-as portugál-magyar meccs végét, ahol velünk örültek a lengyelek is a végeredménynek, majd a poznani szálláshelyünkre mentünk.

Poznan legfőbb műemléke a városháza és a régi piactér épülete. A piactéren ma is a kereskedők kínálják portékájukat. Én is kiegészítettem a borostyánszettemet egy pár fülbevalóval. Meghatározza a város hangulatát a „császári negyed” temploma, kastélya, palotái.

Továbbutazva megnéztük a korniki várkastélyt. A fényűzően berendezett főúri lakhely gazdag bútor-, festmény-, könyvgyűjteményt őriz, körülötte pedig nagy kiterjedésű park terül el csodás panorámával a tájban.

Egy csodálatos épület Poznanban

Az Odera-parti Wroclawban szálltunk meg. Wroclaw 2016-ban az Európa Kulturális Fővárosa címet viselte. Szintén újjáépítettek a háború előtti eredeti állapotára. Így megcsodálhattuk barokk épületeit, egyetemét és a Tumski-szigeten lévő Keresztelő Szent János Székesegyházat. Wroclawban is hatalmas kivetítőkön nézték a foci VB-t az emberek. Ottjártunkkor éppen lengyel mérkőzés volt, minden piros-fehérben pompázott.

A hatodik napon a Morava folyó mentén épült csehországi Olomutz városába érkeztünk. A kellemes hangulatú Felső téren megnéztük a városházát és az óratornyot, melynek az az érdekessége, hogy külön számlapokon mutatja az órát, a percet és a másodpercet. A Szent Vencel dómban kiáltották ki királlyá Mátyást 1460-ban.

Olomutz Orloj – Az olmützi óratorony

Morvaországon áthaladva megnéztük a Vöröskő várat, mely a Pálfy grófok egykori épen maradt családi fészke volt. A csehországi táj is nagyon szép volt. Mellettünk a Szudéták hegyei, Gloskónál a Neice folyó.

Rajkánál érkeztünk magyar földre, mely a sok külföldi gyönyörűség után mégis megható, boldog érzés volt. Azért jó elmenni, hogy még jobb legyen visszatérni! Áthaladtunk a kivilágított fővárosunkon, és mint a dal is mondja: “Gyönyörű így este Budapest…, mikor a sok villany szórja sugarát, ember szebbet álmában sem lát.”

 

 

Gyenes Márta

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások