Tiszakécskén 3 ovis csoportnak tartottunk bemutatót. A nagy melegben kitűnő helyszín volt ehhez a tiszakécskei könyvtár melletti árnyas kis park. 5 kutyával játszottunk a gyerekkel, nagyon nagy sikerünk volt. A szervezést De Jonge Norbi intézte, hiszen ő Tiszakécskén lakik, és ott vezeti a Doghouse Kutyaiskolát. 

A résztvevők megtekinthettek egy érdekes bemutatót, melynek során a kutyusok igen látványos feladatokat hajtottak végre. Ezek után a gyerekeké lett a főszerep, akik kipróbálhatták a kutyavezetést, megtanulhatták, hogyan kell viselkedni az állatokkal, kúszó-bújó játékokon vehettek részt, illetve simogathatták, dögönyözhették a kedves, játékos állatokat.

Kiskőrösre 2-3 hetente látogatunk el, hogy meglátogassuk a táborozó daganatos gyerekeket. Az ottani, Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvánnyal együttműködve dolgozunk.

A Kisfái Kutyakiképző Sportegyesület iskolájában készítjük fel és tartjuk formában a kutyáinkat Csikai Gyula bácsi segítségével. Az ő bemutatóikon is részt veszünk pl. Tőserdőben vagy Felsőlajoson, itt alkalmunk van egy külön kis rövid bemutatkozásra terápiás kutyákkal is.


Nagyon sokat dolgoztok ezeken a programokon. Mindegyikőtöknek van foglalkozása, nem is akármilyen, te például orvos vagy. Hogy tudtok időt szakítani a kutyás terápiás foglalkozásokra a munka mellett?

Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, és mi nagyon akarjuk és szeretjük ezt csinálni.

A betegeimnek is mindig azt tanácsolom, hogy csak azzal foglalkozzanak, ami jólesik, ami örömet okoz nekik, mert akkor tudnak gyógyulni, hiszen szinte minden betegség hátterében fellelhető a stressz.  Így aztán egy-egy közös, jó hangulatú próba vagy bemutató után – ha el is fáradunk -, nyugodtabban, elégedettebben zárjuk a napot. Van közöttünk egészségügyben dolgozó asszisztens, pedagógus, vállalkozó, de egyetemi hallgató és gimnáziumi tanuló is. A közös pont a kutyákkal való foglalkozás öröme és felelőssége. A kutyával való foglalkozás pedig nem csak a gyerekekre jó hatású, de a gazdikra is.

Rengeteg egyéb költség is felmerül az alapítványotok munkája során. Sokat utaztok is a gyerekekhez, de a kutyusok tartása és idomítása is pénzbe kerül. Gondolom, önmagatoktól fizetést sem kaptok ezért. Ki finanszírozza a munkátokat? Honnan vártok anyagi, szponzori segítséget? 

Egy éve az unokahúgommal, Juharos Rékával határoztuk el, hogy megpróbáljuk a kutyás terápiázást. Fiatal kezdőként ő vállalta az adminisztrációs terhek egy részét, én pedig biztosítottam az anyagi hátteret.  Bejelentkeztünk a speciális iskolák igazgatóinál és felajánlottuk , hogy egy évig térítés nélkül járunk a gyerekekhez. Mindenütt nagy örömmel fogadtak és biztosítottak róla: mindent megpróbálnak, hogy megteremtsék az anyagi feltételeket a további munkánkhoz. Ennek megfelelően pályázatokat nyújtottak be, amik közül sikeres, nyertes pályázatok is kerültek ki. Egy városi támogatásra a saját alapítványunk is nyújtott be pályázatot. Folyamatban van a kiskőrösi Együtt a Daganatos Gyerekekért Alapítvány pályázata a kutyás terápiára. Ezekkel a jövő évi tevékenységünkhöz már nagy segítséget kapunk. Most ismerkedünk a lehetőségekkel, de örömmel tapasztalom, hogy sok segítőnk és támogatónk van, ha ez nem is mindig feltétlenül közvetlen anyagiakat jelent.

Konkrét anyagi támogatást is kaptunk már egy kedves kecskeméti polgártól, aztán a dabasi „Reménysugár” Fogyatékosok Napközi Otthonában tartott foglalkozásunkért és a tiszakécskei ovis bemutatóért. Az egyik legmeghatóbb és legkedvesebb adományunk a kecskeméti Piarista Iskola 5.b osztályának a felajánlása, de nagyon örültünk a Bocskai utcai óvodától kapott ugróakadályoknak is, amit azóta is nagyon sokat használunk a foglalkozásokon. Támogatónknak tudhatjuk a Kisfái Kutyakiképző Sportegyesület trénerét, Csikai Gyula bácsit, akinek iskolájában tanulnak a gazdák és a kutyusok.

Várjuk, hogy fogadhassuk az adó 1%-át, reményeink szerint ez már a következő évtől lehetséges lesz.

Milyen nyári programok várnak még rátok? Mit vállaltok föl a szabadidőtök terhére?

Gyerektáborokba van meghívásunk, és a Csiperó rendezvényén spontán simogatós, ismerkedős délutánra lesz lehetőségünk. Az igazi munkát, a fejlesztő terápiás órákat szeptembertől kezdjük illetve folytatjuk. Addig kellene egy kis pihenés és lazítás nekünk is meg a kutyáknak is.

Vannak-e újabb kutyusaitok, várnak-e vizsgára mostanában ebek és felvezetőik?

4 kutya-gazda páros készül vizsgára, ők már tanulókutyaként részt vesznek a bemutatókon. Nagyon ügyesek, de még rengeteget kell dolgozniuk a vizsgáig. Szeptember 1-jére tervezzük a vizsga első részét, a temperamentum vizsgát, amit az alapítványunk szeretne megszervezni itt, Kecskeméten. A legújabb kutyusunk pedig még csak 7 hetes, őt már „ tudományosan” tesztelve választottuk kimondottan a terápiás munkára. Csórián Zsuzsi kutyája lesz, aki eddig is, kutya nélkül is rengeteget segítette az alapítvány munkáját.

Milyen terveitek vannak a közeli jövőre nézve? Lesznek-e rendszeres programjaitok, vagy alkalomszerűen látogattok el gyerekekhez?

Szeptembertől, az új tanévben folytatjuk a már tavaly megkezdett és sikeres fejlesztő órákon való részvételt a Nyíri úti és a Juhar utcai Speciális Iskolákban a hét szinte minden napján. Lehetőségünk lesz elindítani a nagyon izgalmas és újdonságnak számító un. iskolaprogramot, amelyben első osztályosoknál a hét egy napján a tanítási órákon veszünk részt kutyával. Ezzel közelebb hozzuk a természetet, érdekesebbé tesszük az órákat, legyen az matematika, olvasás vagy testnevelés óra. Ennek a pontosítása, az óratervek megbeszélése a pedagógusokkal az augusztusi feladatunk.

Az országban sokan csinálják-e ezt a fantasztikusan érdekes, de kutya nehéz munkát? Van-e kapcsolatotok más hasonló alapítványokkal? Sikerül-e tapasztalatcserét folytatnotok másokkal, vagy teljesen a saját ötleteitek alapján végzitek a munkátokat? 

Amikor 2011-ben levizsgáztunk, egy hónappal később volt Székesfehérváron egy kutyás terápiás országos kongresszus, ahol az országban működő ilyen szervezetek beszámoltak a gyógypedagógia terén végzett munkájukról. Ez nagy segítség volt számunkra a kezdéshez. Azóta a pedagógusokkal együtt működve saját tapasztalataink alapján, a gyerekek igénye szerint tudjuk alakítani a feladatokat. Az Internetnek köszönhetően akár a világ minden tájáról lehet információt, ötletet szerezni a munkánkhoz. Hazai szakirodalom ezen a téren nagyon kevés van, hiszen hazánkban most kezd igazán elterjedni ez a módszer.

Weninger Endréné

Hozzászólások