Gradara vára Közép-Olaszország Marche tartományában található Riminitől 25 kilométerre délre. A Rimini és Ravenna környékén nyaralóknak mindenképpen érdemes egy fél napos kirándulást beiktatni és meglátogatni ezt a páratlan épületegyüttest, hiszen akik – hozzám hasonlóan – a várak szerelmesei, nem fognak csalódni a festői látványban. A régió egyik leggyakrabban látogatott műemléke, kiállítások, kulturális és művészeti rendezvények helyszíne.

A várak mindig átadnak magukból valamit, egy sajátos hangulatot, a történelem viharos évszázadainak lüktetését, ízelítőt tulajdonosainak életmódjából. Gradara ízig-vérig középkori városka. A parkolóból rövid kaptató vezet fel a város kapujához, ám amint a falakon belül kerülünk, varázsa azonnal magával ragad. A modern turizmus elmaradhatatlan velejáróit, az ajándékboltokat itt is lépten-nyomon felfedezhetjük, a turisták kényelmét szolgáló vendéglátóhelyek azonban kitűnően illenek a városka hangulatához: a vadszőlővel befutott falú étterem és a barátságos kávézó néhány évszázad messzeségébe repítenek vissza.

Az impozáns külső várfalának hossza csaknem 800 méter. Külön jeggyel körbejárhatjuk az erődöt a várfalak mentén, és megcsodálhatjuk a város látképe mellett a dimbes-dombos környék panorámáját is. Kószálhatunk a szűk középkori utcákat követve, betérhetünk egy-egy kis templomba, a fő utca pedig egyenesen a belső vár bejáratához vezet, ahonnan a Malatesta család ősi fészke, a várkastély is megközelíthető.

Gradara erődje – földrajzi helyzete folytán – az ókortól kezdve fontos kereskedelmi kereszteződés volt. A középkorban itt csaptak össze a pápához és a közép-itáliai zabolátlan családokhoz hű csapatok. 1150-ben a De Griffo család kezdte el az erőd építését. Később a Rimini és környékének uraiként egyre nagyobb hatalmat megszerző Malatesták uralma alá került, akik a 13. század folyamán kettős várfallal erősítették meg. A következő évszázadokban még viharosabb időszak köszöntött a városra: egymást váltották urai, a Sforzák után a Della Rovere, a Borgia és a Medici család birtokolta, majd közvetlenül a pápa fennhatósága alá került.  Az 1920-as években kezdték meg az erőd restaurálását.

A legenda szerint tragikus szerelemi történet helyszíne is volt a várkastély. Paolo és Francesca neve a középiskolai irodalomórákról lehet ismerős: a házasságtörő viszonyt folytató párral Francesca férje, Gianciotto végzett. Dante az Isteni Színjátékban örökítette meg a középkori legendát az utókor számára: érzékletesen ábrázolja a Pokolban sínylődő szerelmespár sorsát, utalva rá, hogy a férj a gyilkosságért a Pokol egy mélyebben fekvő körében bűnhődik.

A véres hódítások, vetélkedések és a gyilkossággal végződő féltékenységi jelenet már a múlté, a jelenben sokkal békésebb epizódok tanúja lehet a zömök falakkal körülvett pompás nemesi várkastély: kíváncsi, minden élményt megörökíteni vágyó turisták kóborolnak ódon falai között.

Weninger Nóra

2013. szeptember 20.

Hozzászólások