Afrika belső területei a 19. században még nagyrészt ismeretlenek voltak. Az európai és arab hajósok és rabszolgakereskedők inkább a partvidéket derítették fel, és az ehhez közel élő törzsekkel kerültek kapcsolatba. A század második felében kezdték meg híres utazók Fekete Afrika egyenlítői vidékének feltérképezését. Ezen utazók sorába tartozik a magyar gróf Teleki Sámuel is.

telekisamu2

Rudolf trónörökös

Teleki Sámuel 1845-ben született Sáromberkén, a nagyhírű erdélyi család sarjaként. Nevét dédapjáról kapta, aki Erdély kancellárja volt, és Marosvásárhelyen megalapította az első magyar közkönyvtárat, a Teleki Tékát. (Kb. 50.000 kötetből álló családi könyvtárat ajánlott fel erre a célra.) A dédunoka a középiskolát magánúton végezte el, majd érettségi vizsgát tett a debreceni református kollégiumban. Ezután természettudományi tanulmányokat folytatott a göttingeni és a berlini egyetemen. Ásványtant, geológiát, földrajzot és csillagászatot tanult.

telekisamu10

Teleki Sámuel

Apjától nagy vagyont örökölt, kb. 35-40 ezer holdas birtoka volt Erdélyben. A lovasságnál teljesített katonai szolgálatot, majd az 1880-as években bekapcsolódott a politikai életbe. 1881-ben tagja lett a magyar országgyűlés felsőházának. Ez az időszak meghatározó volt későbbi pályájára. Szenvedélyes vadász volt, és gyakran rendezett nagyszabású medvevadászatokat a görgényi havasokban. Ezeken a vadászatokon olyan híres vendégei voltak, mint Rudolf trónörökös (Ferenc József fia), a bajor herceg vagy az angol trónörökös. Rudolffal életre szóló barátságot kötött. A trónörökös több látogatást is tett Teleki birtokán, Görgényszentimrén feleségével, Stefánia hercegnővel.

telekisamu7

Stefánia hercegnő és Rudolf trónörökös

Teleki és Rudolf együtt szerveztek kirándulást Észak-Afrikába a beduinokhoz, de ez még csak turisztikai jellegű volt. A trónörökös ekkor a Földrajzi Társaság tiszteletbeli elnöke volt, és valószínűleg ő ösztönözte Telekit egy afrikai expedíció megszervezésére. Eredetileg ez egy vadászkirándulás lett volna, de később Rudolf felhívta Teleki figyelmét a Barringo-tótól északra fekvő ismeretlen területekre, melyekről érdekes legendák keringtek.

Teleki Sámuel 1886-ban kezdte meg az expedíció megszervezését. Londonban az Afrikával kapcsolatos orvosi ismereteket és a szuahéli nyelvet (a legismertebb afrikai törzsi nyelvjárást) tanulmányozta. Társnak egy osztrák tengerészkapitányt, Ludwig von Höhnelt választotta, akinek tapasztalatai voltak a tájékozódást segítő műszerek használatában. Hallottak a felkutatandó területeken fekvő fehér emberek számára ismeretlen nagy tavakról. Több száz főből álló karavánt szerveztek, amely teherhordókból és fegyveres kísérőkből állott, mert fel kellett készülniük a bennszülöttekkel történő összecsapásokra, annak ellenére, hogy barátságos viszony kialakítását tervezték. Ezt jelezte az, hogy sok ajándéknak és cseretárgynak szánt holmit vittek magukkal.

telekisamu1

Az expedíció 1887 januárjában indult Zanzibárból. Történetét elsősorban Höhnel útinaplójából és Telekinek Rudolfhoz írott leveleiből ismerjük. Eleinte sok probléma merült fel, a teherhordók közül többen megszöktek, és fegyveres összecsapásokra is sor került. Ezekben Teleki, mint azt leveleiben írta, szomáli legényére támaszkodott, mert önmagán kívül csak Höhnel volt fehér ember az expedícióban.

Az egyik fő cél a Kilimandzsáró hegyvonulat és egyben Afrika legmagasabb csúcsának, a Kibo-nak (5892 m) megmászása volt. Höhnel viszonylag hamar feladta, de a robusztus testalkatú Teleki 5310 méter magasságig jutott. Így ő volt az első európai, aki elérte a hegy hóhatárát. Ugyancsak ő volt az első európai, aki megpróbált feljutni Afrika egy másik óriási hegyére, a Kenya csúcsra (5199 m). Itt sem járt teljes sikerrel, csak 4300 méteres magasságra jutott fel (más források szerint 4600 méterig). A sikertelenség oka valószínűleg az volt, hogy az alaptábort túlságosan kis magasságban állította fel.

telekisamu8

Kilimandzsáró

A Barringo-tó elérése után északnak indultak, hogy eljussanak a bennszülöttek által említett nagy tavakhoz. Fehér ember számára szinte teljesen ismeretlen terepre érkeztek. Teleki társa, Höhnel súlyosan megbetegedett, és hordágyon kellett vinni. Telekire hárult az a feladat, hogy a 300 fős expedíciót friss hússal lássa el, így kedvére hódolhatott vadászszenvedélyének. Sok nagy vadat ejtett el, mert akkor ezekben még bővelkedett Afrika. A harciasságáról ismert maszai törzs területére értek, de kellemes meglepetés volt az expedíció számára, hogy a velük való kapcsolat mindvégig barátságos maradt. Teleki az esőcsináló nevet kapta tőlük, mert állítólag a felhők közé lőtt rakétával esőt idézett elő. Más volt a helyzet a kikaják törzsével, akikkel szemben fegyveresen kellett fellépniük, és a harcnak sok bennszülött áldozata volt. Telekit később sok vád érte ezért, de Rudolfhoz írott leveléből tudjuk, hogy sohasem ő kezdeményezte az erőszakot.

telekisamu9

Rudolf-tó, ma Turkána-tó

Az expedíció 1888-ban érte el a legfontosabb eredményeit. Felfedeztek egy óriási tavat, a „fekete vizet”, amelyet Teleki a barátjáról és támogatójáról Rudolf-tónak nevezett el. Sokáig ezen a néven szerepelt a térképeken, de ma már Turkána-tónak nevezik az egyik ott élő bennszülött törzs után. Ezt követően Etiópia déli részén Teleki egy kisebb tóra bukkant (csak afrikai méretekben kicsi, egyébként a Balatonnál nagyobb), aminek a Stefánia nevet adta a trónörökös felesége után. (Mai neve Chew Bahir.) A bennszülöttek itt barátságosak voltak, de a nagy szárazság miatt az expedíció kénytelen volt visszafordulni.

A Rudolf-tótól délre egy működő vulkánt fedeztek fel, amit Höhnel Telekiről nevezett el. Ez ma az egyetlen földrajzi pont Afrikában, amely magyar utazó nevét viseli (a vulkán még mindig aktív, utolsó kitörését 1922-ben jegyezték fel).

telekisamu5

Teleki-vulkán

Ezután az expedíció sok nehézség után visszajutott Mombasába. Mintegy 3000 kilométert tettek meg. A veszteségek összehasonlítva a többi nagy utazóéval (pl. Stanley) viszonylag alacsonyak voltak. Teleki ezután az etiópiai Harar városába ment, és egy etióp utat tervezett. Itt értesült a mayerlingi tragédiáról, barátjának, Rudolf trónörökösnek öngyilkosságáról. Ekkor a hazatérés mellett döntött.

Útja során Teleki nem csak ismeretlen vidékeket járt be, hanem komoly tudományos kutató munkát is végzett. Feltérképezte a terület növény- és állatvilágát, valamint néprajzi tárgyakat gyűjtött, amivel megalapozta a Néprajzi Múzeum Kelet-Afrika gyűjteményét. Az útról Höhnel részletes beszámolót írt német nyelven. Ennek egyetlen magyar nyelvű kiadása 1891-ben jelent meg a következő címen: Teleki Sámuel gróf felfedező útja 1887-88-ban Kelet-Afrika egyenlítői vidékén.

telekisamu3

1894-ben Teleki a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Tervezett egy újabb felfedező utat az Etióp Magasföldre, és nem mondott le a Kibo csúcs megmászásáról sem. Visszatért Afrikába, ahol vadászbaleset érte, egy orrszarvú megsebesítette. 1895-ben újabb sikertelen kísérletet tett a Kilimandzsáró megmászására.

Hazatért, és élete további részében már nem vezetett új expedíciót. 69 éves volt, amikor kitört az I. világháború. Tartalékos huszártisztként felajánlotta szolgálatait, de ezt korára való tekintettel nem fogadták el. 1916-ban hunyt el Budapesten. Sáromberkén, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Sajnos, ez a nyugalom nem valósult meg, mert a II. világháború alatt a kripta megsérült, és többször is kirabolták. Az 1960-as években a kriptát műemlékké nyilvánították, jelenleg a sáromberki református egyházközség gondozza.

telekisamu6

Sáromberke, Teleki-kripta

Teleki Sámuel a nagy Afrika-kutatók utolsó nemzedékéhez tartozik. Olyan felfedezők közé, mint Livingstone, Stanley, Burton vagy Speke. Csaknem teljesen ismeretlen területet járt be, és új felfedezésekkel gazdagította ismereteinket a fekete kontinensről. Bár voltak véres összecsapásai a bennszülöttekkel, alapvetően barátsággal próbált közeledni hozzájuk.

telekisamu4

1989-ben kapott szobrot a magyar utazók érdi pantheonjában, a Magyar Földrajzi Múzeum parkjában.

 

 

Weninger Endre

 

 

 

Hozzászólások