Vámos Miklós neve nem cseng ismeretlenül Magyarországon. Találkozhattak vele a színházi plakátokon, mivel írt is színpadra szánt műveket, és maga is színes előadója a pódiumoknak. Ha kell, gitáron játszik. Munkássága szerteágazó, mivel 35 kötete jelent meg, írt regényeket, színműveket, novellákat, filmforgatókönyveket is. Legismertebb regényei: Zenga zének, A New York–Budapest metró, Anya csak egy van, Apák könyve.
Vámos Miklós – Fotó: Wikipédia
Magyarországon négy drámáját mutatták be (például Asztalosinduló, Világszezon). Műveiben elsősorban a család és a történelem összefüggéseit ábrázolja a legszívesebben. 2008. október 31-én az Apák könyve terjesztési jogait megvásárolták az amerikaiak az Amerikai Egyesült Államok területén.
Vámos Miklós József Attila-díjas magyar író, forgatókönyvíró, dramaturg, kiadóigazgató és műsorvezető. Televíziós műsorok öregbítették hírnevét. Pl.: Rögtön jövök. Műveit számos nyelvre lefordították, francia, szlovák, lengyel, német , angol, holland, spanyol, cseh nyelvű olvasók kedvence.
1969-ben publikált először az Új Írásban, akkor még Vámos Tibor néven. Azóta is rendszeresen ír napi- és hetilapokba. Novelláit rangos külföldi lapok közölték Németországban, Franciaországban, Skandináviában, a volt szocialista országokban, és 1986-tól főleg az Egyesült Államokban (The New York Times, The Nation, The Harpers Magazine, The Atlantic Monthly és a The New Haven Register). 1990 és 2005 között a The Nation amerikai hetilap tudósítója. Az Élet és Irodalomban 1993-tól jelennek meg írásai. A Népszabadságban rendszeresen jelentek meg cikkei. A Washington PostGlobál európai tudósítójaként havonta publikál. Az ELLE Magazin havonta közöl riportokat tőle.
Vámos Miklós korábban ezt nyilatkozta egy riportban: „Talán már anyám hasában is írni akartam, s azért rúgkapáltam, hogy dobjanak be papírt, írószert, lámpát. Anyám ezt a kérésem sem teljesítette. Azt, hogy ÍRÓ volnék, mint mondjuk, García Márquez, még most sem hiszem, de tizennyolc éves koromtól írásból élek, ami azért nagy teljesítmény. A hazai irodalomból Móricz, bár ez nem látszik a munkáimon, és a nyugat valamennyi írója. Kortársaim közül Örkény, Déry meg a sajnálatosan feledésbe merült Mándy Iván. Őket volt szerencsém ismerhetni, sokat tanultam abból, amit mondtak.”
Könyvborító – Libri
Vámos Miklós: Ki vinné haza…
Ez a könyv a „Karcsú könyvek” sorozatának egyike. Mindössze 135 oldal. Kisalakú, könnyű, praktikusan magunkkal vihető utazásra, sétára, elfér nagyobb zsebben, de kézitáskában is.
A karcsú könyvek páros novella és kisregény – trauma-feldolgozás céllal. Mélyen önéletrajzi elemeket felvonultató szöveg – az egyik legemlékezetesebb Vámos tollából –, érdekes irodalmi kísérlet a Jaj, marhavagonokban Budapestre érkező rokonságával és a zsidó gyökerek kérdésének feszegetésével. A Múmiákban szinte ugyanerről olvashatunk, egy tíz éves kisfiú, majd egy ötvennyolc éves férfi szemszögéből. Megrendítő ez a kapcsolódás.. Az íróval még csak most ismerkedők számára is remek alkalom lehet ez a darab, legfőképpen a tragikomédiába hajló Jaj miatt.
Ezt írja Vámos Miklós magáról:
„Én úgy nőttem föl, hogy a mi családunkban soha el nem hangzott, hogy voltak zsidó felmenők, számosan, elsősorban atyai ágon. Alsós iskolás koromban vígan zsidóztam osztálytársaimmal a Köröndön és a Városligetben, azt hittük, ez épp olyan gorombaság, mint a többi.
Atyai nagyapám eredeti neve Weiszberger Mendel. Apám munkaszolgálatosként megjárta a Don-kanyart. Amikor az oroszok áttörték a frontvonalat, őt elkapták, s ugyanabba a hadifogolytáborba zárták, ahová az életben maradt horthysta tiszteket és legénységet. Megszökött és fél év alatt hazagyalogolt. Egyik bátyja szintén ott kínlódott Voronyezsnél, ő eltűnt a káoszban. A népes családból szinte mindenki elpusztult a holocaustban, kivéve apja legidősebb testvérét, akinek sikerült még a háború előtt külföldre menekülni.
Egész fiatalkoromban sajnáltam magamat azért, mert a kortárs kapcsolatoktól megfosztott e vészkorszak. Akit megöltek a vészkorszakban, azoknak leszármazottai sincsenek. Nemcsak a nagynénik, nagybácsik hiányoznak a családi láncolatból, hanem az unokahúgok és -nővérek, az unokaöccsök és -bátyok is, szóval, gyakorlatilag mindenki, akivel távolabbi rokonként – kortársként? – tarthatnám a kapcsolatot. A Jaj az égető hiány első földolgozási – talán elfogadási? – kísérlete volt. A Múmiák egy másik megközelítés.
Egy élet kevés, hogy az ilyesmit elrendezze magában az ember. Leghűbb társad már saját múltad, egyszersmind leghűbb ellenséged: kísért nappal és éjszaka, emlékek zsivajkórusa, hús-vér barát kevés maradt.”
A mű fikciója: mi volna, ha a Nyugati pályaudvarra befutna a marhavagonokból álló vonat, s lekászálódnának róla közeli-távoli rokonaim, – akik különféle haláltáborban végezték? Mi volna, ha az így nyert népes családdal, – amire mindig vágytam – együtt élnék? Hogyan illeszkednének ne az életünkbe? Hogyan illeszteném be az életünkbe? Megjeleníti a 40 éve halott nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat, amelyben érte őket a halál.
Elegáns, csábos nagynénik, életerős, nagyképű nagybácsik népesítik be a lakást rövidesen. rengeteg gond van velük, – elvégre köztudomású, hogy a nagy család sok bajjal jár. (Különös szokások, egyedi igények, kötekedő természet, zsúfoltság.) Kettesben a feleséggel: csak a Gellérthegy lankáin. A házigazda átmenetileg a munkahelyén húzza meg magát. A hontalan rokonoknak nincsenek okmányaik, nincs semmijük. Egy nap visszatértek oda, ahonnan jöttek… Azóta nincs nagycsalád… – mondja egy helyen a műről. Gondolatai közül a múlt nem tágít, árnyéka szüntelen látható.
Részlet a Ki vinné haza című művől:
Nem is vagy meglepve (Palikám), hogy itt a Lina néni?
Vera apja a legépelt sorokra függesztette a tekintetét, miért kérded? Hogyhogy miért, hát ő az a Lina néni, tudod, meséltem már, az apám nővére! Vera apja óvatos mozdulatot tett a kezével, igen-igen, örülni kell, hogy ezt is megértük! – eltűnődött, mit gondolsz, Palikám, megjönnek akkor az én… az enyémek is? Hát… reménykedjünk.
Mire visszatértek a hallba, a dohányzóasztalon már ott gőzölgött a kávé, abban a vékony falú üvegedénykében, melyet Palikám szeretett a két tenyere közé szorítani, amikor már kiürült, de őrizte még a forró fekete emlékét. Vera apja fészkelődött a kanapén, a kávét egyhajtóra kortyolta föl, Lina nénihez fordult: hallom, most tetszett megérkezni! Az asszony kelletlenül bólintott, igen, a nagynénje vagyok ennek a gyereknek. Tudom, tudom, de azt akarnám kérdezni, hogy annak idején nem tetszett-e véletlenül találkozni az én szüleimmel, mert bár ez nem egészen biztos, de a hírek szerint ők is… őket is oda vitték, doktor Szűcs Oszkár és doktor Szűcs Oszkárné, Veszprémből.
Melyik táborban voltak (Lina néni)? Hát Auschwitzban! – Vera apja tompított hangon ejtette ki a rémes nevet, akár egy obszcén vicc csattanóját. Több tábor volt Auschwitzban, mondta az asszony elutasítón. Sajnos (Vera apja) bővebbet nem tudok, ez is csak kézen-közön jutott el hozzám, évekkel később… mindenkit elvittek rajtam kívül, engemet bújtattak Pesten a sportköri társaim, tudniillik atlétizáltam, avégett kerültem a fővárosba, akartam jelentkezni a jogi karra, de akkor már volt a numerusz klauzusz, csak a háború után lehetett… negyvenhatban jöttem vissza Oroszországból, a vicc kedvéért éppen negyvenhat kilósan, képzelheti… – rágyújtott. No, de hagyjuk ezeket a témákat, remélem, amúgy jól tetszik lenni, értve ezalatt az egészséget!”
Athenaeum, Budapest, 2024
Fotó: Dolgozószoba 24.hu
Vámos Miklósról:
Észrevehető a finom, pontosan elhelyezett irónia. Bölcs, érthető közbevetések. Nagy műveltség.
Az író számos elismerés birtokosa. Legnagyobbak ezek közül:
József Attila-díj (1984)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004)
Prima Primissima díj (2016)
Szuverenitás jellemzi az írót. Vámos Miklós nem hajlandó múló irodalmi divatokról, irányzatokról, külső elvárásokról tudomást venni. Az 1976 óta sorjázó regényeivel és novellásköteteivel nem alkalmazkodik senkihez. A saját belső hangjaira, mércéjére, a tehetség sugallataira hagyatkozik. Ebből következik a felismerhetően karakteres stílus, az elbeszélésmód, a történetszövés könyvről könyvre mindig kínál valami meglepetést, valami váratlant, valami újat is.
Kedvenc sportja a tenisz. A Teniszezz velem! Én se tudok még! című könyvét is e sportág szeretete ihlette. Nagy állatbarát, kedvenc állata a kutya. Szereti a papagájokat is.
Lebilincselő, élvezetes olvasmány lesz! Vámos Miklós könyvét keressék a könyvesboltokban vagy a könyvtárakban!
Farkas Ferencné Pásztor Ilona
