KÖNYVESPOLC: Kiss László: Mindig, ha jön az este – Nagyon sok írás témája a második világháború. Több oldalról megvilágítva olvashatunk róla tényeken alapuló, történelmi fókuszú munkákat, és napvilágot láttak fikciót vagy saját élményeket is feltáró művek is. A most bemutatott – Mindig, ha jön az este (Athenaeum, 2025) Kiss László munkája.

Kiss László: Mindig, ha jön az este - KÖNYVESPOLC

A könyv fedőlapja – Fidelio.hu

A történet főszereplője Lotti, egy 11 éves, rokonszenves kislány, aki testileg fogyatékkal él, sánta. Egy kisvárosban, Gyulán lakik. A történetben „Németvárosként” említett városnegyedben lakik a családjával. (300 éve telepedtek meg Gyulán a németek.) A második világháború alatt játszódik a regény… Mi a jellemző ezekre az évekre? Ugyanazok a háborús hétköznapok, például légiriadók, menekültek, élelmiszerhiány, napi gondokkal teli felnőttek, mint bárhol az országban.. Csendes háborús atmoszféra.

Egy kis remény is felcsillan: Egy különösen szimbolikus jelenetben gólyákat mentenek meg a templomtornyon – ez a remény és az együttérzés metaforájaként jelenik meg. Az elbeszélés egy idősebb nő visszaemlékezése alapján bontakozik ki. Lotti felnőttként meséli el, mi történt vele gyermekként, megőrizve a gyermekkori naivitást, a gyermeki lélek tisztaságát. Érzékeny és értelmes kislány, aki hallott a város híres zeneszerzőjéről, Erkelről, s büszke rá, hogy ő is itt élt.

Gyermeki szemszögből és kislányos rácsodálkozással beszél a háború brutalitásáról és bizonytalanságáról. Nagyon hiszékeny, ezért esik meg vele az az epizód, hogy amikor az édesanyja a húgával együtt elküldi a közkútra vízért, az ott állomásozó német autóba kíváncsiságból mindketten beülnek, s egy órán át még a szomszéd településre is eljutva, élvezik a kiruccanást.Vidáman. önfeledten kocsikáznak az ismeretlen német katonákkal. Egyetlen aggodalmuk, hogy a kút mellett hagyott üres kannák vajon nem tűnnek-e el,- mivel azt ottfelejtették…

Kiss László: Mindig, ha jön az este - KÖNYVESPOLC

Erkel szülőháza – Gyula, Emlékház

Szerencsére semmi tragikus nem történik. Az oroszokról így mesél: „Utcáról utcára vonultak az oroszok, és ha üres lakásra vagy tetszetős hajlékra leltek, nyomban rátették hideg, tajgai kezüket. Kitárták a széles sváb kapukat, betolattak a tankokkal az udvarokra, lovukat az istállóba vezették, dugig rakták menetfelszereléssel a fásszínt, a fészereket, és a kijelölt őrszemek kivételével, akik négyórás váltásban felügyelték a porták környékét, elfoglalták alkalmi szállásaikat.

Ruhástul dőltek a tisztaszobában felpúpozott nagyágyakba, odabent szívták a rossz szagú dohányt, és csizmában költötték el vacsorájukat a konyhákban, szalonnát, kolbászt, kenyeret, vizes uborkát, bármit, amit a füstölőben és a kamrában összekapartak.” (részlet)

Folytonos ismétlődéssel előjön az elbeszélő fogyatékosságának és kirekesztettségének megélése, s a titkos vágy: hátha egyszer felfedeznek valamit, amitől Lotti lába, csípője meggyógyul… Titokban orvos vagy legalábbis ápoló szeretne lenni. De meglát egy szükségkórháznak berendezett termet az iskolában, amputált végtagokat, sok nem neki való részletet, s elborzadva mond le orvosi terveiről. A család szétesése és összetartása / az apa a fronton van,/ nehéz helyzet elé állítja a családfővé előlépett anyát: próbálja fenntartani a rendet.

Kiss László: Mindig, ha jön az este - KÖNYVESPOLC

Gyulai vár (Nemzeti Archívum)

Kiderül, a krízisek, próbák idején is az anya, a nagynéni, és más női figurák tartják egyben a családot és a közösséget, mindenben segítik egymást. A fronttávolság, a háború sokszor csendes, hétköznapi következményei, valamint az otthoni hiány – ezek formálják Lotti érzelmi világát. Rácsodálkozik, hogy az utca végén lassan vánszorgó, piszkos, ápolatlan, sovány csavargóban az édesanyja rögtön felismeri a hosszú gyaloglás után holtfáradtan hazatérő apját.

Ezek a „leckék”: hadi kórház, oroszok viselkedése, hazatérő apa: érzelmi és erkölcsi fejlődést eredményeznek. Lotti a gyermeki naivitásból fokozatosan egy fájdalmasan érett világképet alkot magának. Nagyon örül az édesapjának, saját verssel lepi meg, aminek nem sokáig örülhet, mert a férfiakat ismét behívják munkaszolgálatra. A kisbíró szerint nagyon messze utaznak, s tanácsos vattakabátot és sok meleg holmit vinni… A család ismét férfi nélkül marad, minden munkára képest elvittek…

Kiss László: Mindig, ha jön az este - KÖNYVESPOLC

Sváb porta – Bátaszék, tájház

A háborúban széthulló család tagjainak visszatérése vagy hiánya domináns motívum. Lotti megtapasztalja az ártatlan gyermekkor végét, és felismeri a kor gyermekeire nehezedő kérdéseket (család, haza, önazonosság). A regény nem csupán átélt traumákat ábrázol, hanem a mindennapok apró helyzeteit, hangulatait is – pl. egy este megélése, vagy a front után az újrakezdés dilemmája, a politikai nézeteket könnyen váltó emberek sorsa.

Félúton van a történelmi regény, a családregény között. Lotti életét nagynénjének elbeszélései is gazdagítják – a családi emlékek, generációs történetek szerves részei a cselekménynek. Ettől plasztikusabb, életszerűbb minden szereplő alakja. A „Mindig, ha jön az este” egy érzékeny mű, családi dráma keretében mutat rá a gyermekkor és a háborús élet összefonódására. Lotti karaktere mély, belső utazás: a testi és lelki sérülékenység, a haza és összetartozás megélésének mozgatórugója. Lírai hangvételű, gazdagon megírt, érzelmek és hangulatok megismertetésére fókuszáló prózai mű.

Kiss László: Mindig, ha jön az este - KÖNYVESPOLC

A szerző, Kiss László – Irodalmi Jelen

Kiss László, az író bemutatása:

Született: 1976. július 21-én Gyulán. Foglalkozása: középiskolai magyar–történelem szakos tanár az Erkel Ferenc Gimnáziumban Gyulán, emellett a Bárka irodalmi folyóirat szerkesztője 2002 óta, aktív szerkesztőként 2006-tól dolgozik. Kritikus, recenzióíró – számos interjút készített, és antológia szerkesztője is.

Kiss László művei a kisvárosi hangulatról, emlékezésről, emberi kapcsolatok mélységéről szólnak. Műfajilag sokoldalú – novellák, regények, kritikák és életrajzi írások szerzője –, és több irodalmi díjjal, ösztöndíjjal rendelkezik. Írásait többségében angolra, németre, olaszra, románra, szerbre és szlovákra is fordították.

Szeretettel ajánlom olvasóink figyelmébe Kiss László könyvét.

Riport a szerzővel

 

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkeink a szerzőtől