Egy kedves szerkesztőnk, Törőcsik Kati barátnőm emlékére írom ezeket a sorokat… Búcsúzunk tőle, de szívünkben örökké élni fog, emlékezni fogunk rá. Hálásak vagyunk kedves, segítőkész lényéért, a Montázsmagazinnál végzett nagyszerű szerkesztői munkájáért. Nyugodj békében, kedves Kati!

Egy kedves szerkesztőnk, Törőcsik Kati emlékére…

… Amikor önkéntes újságíróvá lettem a Montázsmagzinnál, kiderült, hogy Törőcsik Katinak is vannak szabad vegyértékei ebbe az irányba. Így belevontam az újság szerkesztésébe, ami nagy segítség volt a magazin számára. Jó volt ez a fajta együttmunkálkodás is, nap-nap után látni az általa feltett és szerkesztett cikkeket…

“…volt egyszer egy híres francia kriminoló­gus, Emile Locard, aki ötven évvel ezelőtt felállította a Lo­card-féle cseretörvényt. Ebben azt állítja, hogy mindenki, aki egy szobán keresztülmegy, öntudatlanul hátrahagy, és magával is visz valamit.

A modern tudomány bebizo­nyította állítását, Fulghum cseretörvénye pedig kiterjesz­tette:
…mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magá­val is visz valamit. Ezek legtöbbje nem látható, nem hall­ható, nem megszámlálható. Népszámlálások nem mutat­ják ki őket. Nélkülük azonban mit sem ér az egész.” (Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes)

A fenti idézet egy olyan könyvből származik, ami Kati hangján hallható a Vakok Bodor Tibor Hangoskönyvtárában. Az elmúlt években önkéntes felolvasója volt a könyvtárnak egészen a betegsége súlyosbodásáig. Akkortájt párhuzamos interjú is készült Vele és a férjemmel a Montázsmagazin számára. Ugyanis közel egy időben fogtak bele ebbe a nemes “nyugdíjas projektbe”. (A teljes interjú ITT olvasható)

Nem csak ott volt lelkes önténtes, hanem hét éve a Montázsmagazin szerkesztőségében is.

Egy kedves szerkesztőnk, Törőcsik Kati emlékére…

Törőcsik Kati (szerkesztő)

Budapesten született, és azóta itt is él. Gyógypedagógiai asszisztensi végzettsége van. A nagyothallókat oktató általános iskola iskolatitkára, majd a Neumann János Digitális Könyvtár titkárnője volt. Szabadidejében önkéntes felolvasója a Bodor Tibor által vakok számára alapított hangoskönyvtárnak. A Montázsmagazin számára 2018 őszétől végez szerkesztői munkát. (A Montázsmagazin Rólunk című rovatából)

Törőcsik Kati volt az egyik legjelentősebb felnőttkori barátságom. Az ezredforduló tájékán ismertem meg, amikor – éppen az ún. életközepünkön – kerestük azokat a szellemi és lelki utakat, amin aztán együtt is, és külön-külön is jártunk. A művészetek és az irodalom volt a közös érdeklődésünk alapja, amiből közös kísérletezések sora bontakozott ki ez alatt a negyed évszázad alatt.

Mandala Mesélő Igazgyöngyhalász körömben végigjárta velem Hermann Hesse: Esőcsináló című könyvének alkotó, meditációs gyakorlatait, amiből aztán egy szakdolgozat is kerekedett… később lett belőle haiku-kalligráfia, Az eső, avagy eljön a megtisztulás ideje címmel.

Én pedig az ő általa szervezett “Tengerszem Föstőtáborokban” voltam lelkes résztvevő…

Egy kedves szerkesztőnk, Törőcsik Kati emlékére…

Ez a portrém Katiról – a Föstőtábor után készült

A lényeg, hogy nagyon egy húron pendültünk…
Azt mondják, az igaz barátok elkezdenek hasonlítani egymásra.
Egyszer egy összejövetelen valaki rákérdezett valahol, hogy netán testvérek vagyunk-e. Mire egyszerre vágtuk rá, hogy IGEN!!!

Amikor önkéntes újságíróvá lettem a Montázsmagzinnál, kiderült, hogy őt is érdekelné ez. Így belevontam az újság szerkesztésébe, ami nagy segítség volt – élete utolsó pillanatáig. Jó volt ez a fajta együttmunkálkodás is, nap-nap után látni az általa feltett és szerkesztett cikkeket.

“…mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy, és magá­val is visz valamit. Ezek legtöbbje nem látható, nem hall­ható, nem megszámlálható. Népszámlálások nem mutat­ják ki őket. Nélkülük azonban mit sem ér az egész.”

Kati is így hagyott nyomot az on-line térben, amelyhez – amikor csak akarunk – csatlakozhatunk, és találkozhatunk vele, a vakok és gyengénlátók pedig még a kedves hangját is élvezhetik.

Kati távozása a férjemet, Vass Istvánt versre is ihlette…

Törőcsik Kati halálára

Selyemszárnyú pillangó,
Szálldostál könyvről könyvre.

Csobogó csermelyhangod
Megmarad mindörökre.

(Vass István – Budapest 2025.07.14.)

 

Antalffy Yvette