Az első kávéházak az 1550-es években nyíltak Isztambulban. Kezdettől fogva a társasági élet fontos színterei voltak, a férfiak jártak oda, hogy megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat és szórakozzanak. Többször is a bezárás réme fenyegette ezeket a helyeket, hiszen a szultánok nem nézték jó szemmel a „politikai gyűléseknek” is helyet adó kávéházakat. A kávéra kivetett vám-bevétel azonban végül többet nyomott a latban, így megkegyelmeztek a kávézóknak.
Európában a 17. századra nyúlik vissza a kávézás eredete. Először Velencében élvezhették a fekete italt a város polgárai, itt ugyanis 1624-ben nyitotta meg kapuit a La Bottega del Caffé.

Néhány évtizeddel később Londonban, Párizsban is nyílt kávézó, és a szokás hamarosan elterjedt Hollandiában, Németországban és Magyarországon is.
Hazánkban 1714-ből már írásos feljegyzés említi egy pesti kávés nevét, hamarosan pedig egymás ellen panaszt tevő, versengő üzletemberekről is olvashatunk a hivatalos iratokban.

A 19. századból több nevezetes asztaltársaság is ismert (Petőfi Társaság, Tízek Társasága), a 20. század elején pedig már majdnem 500-ra tehető a működő kávéházak száma. A legismertebbek között meg kell említenünk a teljesség igénye nélkül az Abbázia (Andrássy út 49.), az Anker (Király utca 15.), az Astor (Erzsébet krt. 41.), a Baross (József krt. 45.), az EMKE (Erzsébet krt. 2.), a Fiume (Múzeum krt. 13.), a Gresham-Venezia (Ferenc József tér 5-6.) és a Gellért kávéházakat (Fehérvári út 1.)
A 19. és 20. században a kávéházak Európa-szerte az írók és művészek találkozóhelyei voltak.

Érdekességek az európai kávéházak születéséről:

  • Egy 17. századi francia utazó szemléletes képet fest egy perzsa kávéházi jelenetről:  az emberek társalognak, megosztják egymással a híreket, “társasjátékokkal” múlatják az időt (például egy sakkra emlékeztető játékkal), a politika iránt érdeklődők pedig szabadon kritizálják a kormányzatot. Költők és dervisek állnak ki középre, gyakran egyszerre beszélve ostorozzák a társaságot a világi hiúságok és javak hajszolása miatt vagy mesélnek épületes történeteket. Senkitől sem várják el azonban, hogy miattuk abbahagyja a játékot vagy a beszélgetést.
  • Egy 1686-ban, Párizsban alapított kávéház volt a francia felvilágosodás jeles képviselőinek találkozóhelye: Voltaire, Rousseau vagy Diderot gyakran megfordult falai között, itt “született” az Enciklopédia több szócikke.
  • A nőket Angliában és Franciaországban kezdetben nem engedték be a kávéházakba.
  • Angliában II. Károly király a 17. században nem nézte jó szemmel a kávéházak működését, mivel azokat az elégedetlenkedők fellegvárának tekintette, ahol botrányos híreket terjesztettek a király és minisztereinek cselekedeteiről. Ennek ellenére –vagy épp emiatt- a közönség elárasztotta ezeket a helyeket. A kávéházak egyébként minden rendű és rangú ember előtt nyitva álltak, így az egyenlőség jelképeinek számítottak. Üzleteket is kötöttek itt, híreket cseréltek és újságot olvastak az emberek.
  • A hagyomány szerint az első bécsi kávéházat azokra a kávés zsákokra alapozva hozták létre, melyeket  az 1683-ban legyőzött török sereg hagyott hátra. A győztesek egyik fővezére, a lengyel király hűséges tisztjének adta a zsákmányt, aki ezt követően kávéházat nyitott. A történet valószerűsége erősen vitatott, közelebb áll az igazsághoz, hogy egy görög kereskedő nevéhez fűződik a kávézás szokásának meghonosítása.
  • Angliában Viktória királynő korában a munkások számára is nyitottak kávéházakat. Ellensúlyozni kívánták ezzel a kocsmák népszerűségét, lehetőséget adva az embereknek, hogy pihenőidejük alatt alkoholmentes italokat is fogyaszthassanak.
  • Ma a fejenkénti kávéfogyasztás tekintetében az észak-európai országok vezetnek: Finnországban évi 10 kg jut egy főre, a finneket Norvégia, Svédország és Dánia lakói követik  a sorban. Az utóbbi években a hagyományosan teaközpontú Egyesült Királyság fogyasztása is tetemesen megnövekedett, de még így is 5 kg alatt maradt.
  • A kávészünet mint fogalom állítólag a késő 19. századra vezethető vissza, méghozzá a Wisconsin állambeli norvég emigránsok feleségei honosították meg a szokást. Azóta is minden évben egy fesztivál keretei között emlékeznek erre. 1952-ben reklámkampány is népszerűsítette a szokást, az alábbi szlogennel biztatva a fogyasztókat: “Engedd meg magadnak a kávészünetet – és élvezd, amit a kávé nyújt neked”.

Weninger Nóra

Hozzászólások