A kecskeméti székhelyű Pótszék Társulat vezetője Nyitrai Brigitta. Több éve életük középpontjában van a színjátszás, hatalmas lelkesedéssel és sok-sok energiával hoznak létre évadonként több bemutatót is. Az ország számtalan településén ismerik őket, és már várják az új produkciójukat, a Karády sanzonestet. Karády-év van, ennek kapcsán emlékeznek a népszerű énekesnőre. Interjúnk Nyitrai Brigitta társulatvezetővel készült. 

karady katalin

Kedves Brigitta! Míg sok társulat talán fel sem tud lépni az ismert helyzet miatt, addig ti egyelőre szárnyaltok.

Egyelőre. És itt ezen van a hangsúly. Mi sem tudjuk, mit hoznak az elkövetkezendő hetek, de addig is nagy örömmel igyekszünk a felkéréseknek eleget tenni. Ameddig lehet, csináljuk.

Ma Hódmezővásárhely, utána pedig Kecskemét és Kunszentmiklós. Lehet, hogy elkaptatok egy jó irányvonalat a Karády sanzonesttel?

Nem tudom, hogy így van-e. Pillanatnyilag az látszik, hogy az emberek nagyon ki vannak éhezve a minőségi kulturális programokra. Az előadások után odajönnek hozzánk, megköszönik, hogy elmentünk. Jólesik.

Mit fognak látni a kecskemétiek szeptember 26-án a Ruszt Stúdiószínházban? Hogyan kell elképzelnünk ezt a dalestet?

A dalest egy izgalmas, élő zongoraszóval teli kávéházban csendül fel, ahol Kanczler Katalin, azaz Karády a pályafutását kezdte. Zongorán Pápai Béla kísér. Képszerűen megjelenik Karády életének két fontos szereplője: Újszászi István (Gulyás László), Karády egyik szerelme és Frank Irma (Barbara Ferrini), Karády másik szerelme. Igen. Sokan nem értették szabados és öntörvényű életét, de ő ilyen volt. Ez ma már tény és nem fantázia. Kétségtelenül az akkori időszak egyik legünnepeltebb sztárja, majd nem sokkal később legnagyobb vesztese lett.

Lesz valami újszerű ebben az estben, vagy egy szokványos, (ha nem haragszol, hogy így mondom) már „lerágott” imázst láthatunk?

Jogos a kérdés. Karádyt egyszerűen az elmúlt 30 évben már annyi megformálásban, imitációban, sőt méltatlan paródiában is láthattuk, hogy nevének varázsa lassan kiég a köztudatból. Bizton merem állítani, hogy sem a mostani sanzonest, sem a folyamatban levő kosztümös történelmi darab (a bemutató decemberben várható) nem a jólismert búgó hangú, cigarettafüstös „elcsépelés” lesz. Meghökkentő és valódi előadást ígérhetek mind a dalest, mind pedig a történelmi színmű tekintetében. Kelecsényi László, a KaráDY-VArázs írója nagyon hiteles jellemábrázolást nyújt a díváról.

 

karady katalin

Pápai Béla, Barbara Ferrini, Nyitrai Brigitta, Gulyás László

Sok helyre mentek mindkét műsorral. Hogyan jönnek a meghívások?

Egyfelől Karády Katalin év van, hiszen 110 éve született, és 30 éve hagyott itt bennünket. Másfelől úgy hiszem, hogy az elmúlt években nyújtott munkánk alapján szívesen hívnak vissza bennünket a művelődési házak.

Az idei évadban játszotok Niel Simont, Woody Allent, Téli mesejátékot, Karády történelmi darabot. Hogy lehet ennyi darabot repertoáron tartani a ti esetetekben, hiszen nem hivatásos kőszínház vagytok?

Nem egyszerű. Nem titok, hogy sok nehézséggel küzdünk, de úgy tűnik, akadt egy maroknyi, nagyon erősen akaró csapat, aki az életében teljesen előtérbe helyezi a Pótszék Társulatot.

Ezt csak így lehet csinálni? Félgőzzel tehát nem….

Félgőzzel nem. Aki úgy csinálta, már nincs köztünk. Én csak és kizárólag az elhivatottságban látom a Pótszék sikerét, fennmaradását.

Mennyire követed, követitek a színház-szakmai közéletet?

Követem. De nem szeretnék róla beszélni. Nekünk amatőröknek az a feladatunk, hogy legjobb tudásunk szerint vigyünk színre olyan darabokat, amelyek szereplőiről a közönség azt hiheti, hogy „Nahát…, ez akár én is lehetnék”! A „játszani-azonosulás” öröme az, amit az amatőrök mindig is nyújtani tudtak. És ha ez jó színvonalon működik, akkor mindenki nyert. Egy nagyon pici, szinte láthatatlan „piaci” résünk van a „színházcsinálásban”, és saját örömünkön kívül ezt vagyunk hivatottak betölteni.

Mi lesz, ha nem lehet majd ősszel, télen játszani?

A „Mi lesz, ha…” kezdetű, nagy horderejű kérdésekre anyukám mindig azt mondta, hogy: Semmi. Nem lesz semmi. És valóban. Sajnálni fogjuk az évadot, a befektetett munkát, a közönséget, az alkotótársainkat, de alapvetően nincs ráhatásunk az egészre. Nézője, közönsége vagyunk a mostani világhelyzetnek. Kivárjuk az időnket, amikor már tudjuk folytatni az előadásokat. Ennyi. Jómagam addig is folytatom a drámaírást, olvasni fogok és dolgozni. A hivatásos alkotókkal, művészekkel pedig végtelenül együtt fogok érezni, hiszen ez számukra létkérdés.

Azért bizakodsz?

Éppen Madách életét olvasom. Gyönyörű mondatra bukkantam benne: „Elfogadom, ami jön megnyugodva a nálamnál döntőbb akaratok rendjében”.

 

A magazin korábbi cikke a Pótszék Társulatról:

Woody Allen: Central Park West – Vígjáték a Pótszék Társulat előadásában

 

 

Hozzászólások