Egy kissé meglepődtem, amikor felfedeztem a neved – Kanizsai József – az interneten, hiszen csaknem ugyanaz, mint a Krúdy Kör elnökének, Kanizsa József barátunknak a neve. Csupán egy „i” betű a különbség a két név között. Hogy is van ez? Nem szoktak titeket összetéveszteni?

Hogy összetéveszteni? De, sokszor! Ezért találta ki Józsi bátyám, hogy toldjuk már meg a nevem egy „K” betűvel. Így ha egy újságban vagy könyvben szerepel valamilyen írásom, akkor én Kanizsai K. József írói néven szerepelek. Természetesen vannak olyan hivatalos intézmények, jogvédelem, vagy esetleg külföldön megjelent /megjelenő/ írás, ahol a valódi nevemet használom, hiszen ez nekem családi, ősi nevem, több száz évre visszamenőleg is. Nem fogok senkiért és semmiért lemondani róla.

Milyen volt a gyermekkorod? Van a tarsolyodban valami kedves gyermekkori élmény, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Bár lenne olyan kedves élmény, amit megoszthatnék, de sajnos nincs. Arra emlékszem, hogy apám politikai elítélt volt (103 hónap a Gulágon). Ez megbélyegzett engem is. Hiába tanultam, készültem az órára, csak kettes volt az eredménye. Hiszen 32 fős osztályban 10-12 fő volt a fizikai foglalkozású szülők gyereke, elítélt gyerek, a többiek pártkatonák, igazgatók, orvosok gyerekei voltak. Természetesen azt sem nézték jó szemmel, hogy vallásos családból származtam, hogy jártam templomba, és még ministráltam is évekig. Kéthetente be is hívták az anyámat vagy a nagyanyámat, hogy miért jár a gyerek templomba.

Mi az eredeti foglalkozásod?

A felsorolt osztályzatok miatt én csak szakmunkásképzőbe jelentkezhettem. Szerettem volna szobafestő vagy autószerelő lenni, de ilyen háttérrel csak villanyszerelő lehettem. Nem bántam meg, bár befejeztem az emeltszintű osztályt, de az iskola „fura” osztályfőnöke miatt otthagytam. Később, felnőtt fejjel leérettségiztem (esti iskolán). Itt ismertem meg a város egyik legjobb magyar író-, költőtanárát, Pék Pált, később baráti viszony alakult ki közöttünk. 32 évet az építőiparban dolgoztam mint betanított villanyszerelő. Majd gépkezelőként tevékenykedtem (toronydaru, autódaru, számtalan gépet kezeltem).

Mikor kezdtél el az irodalommal foglalkozni?

1983-tól. Barátommal, (Isten nyugosztalja) Enyedi János Tiborral kezdtünk írogatni. Neki volt írógépe, és filmek, könyvek hatására, valamint a magunk szórakoztatására vetettünk papírra egy-két kitalált történetet.

Ki figyelt fel rád? Ki biztatott, hogy írjál?

2014 körül Vízvári József, (akinek az öccse osztálytársam volt az „átkosban”, mellesleg dolgoztunk is együtt az építőiparban), tudta, hogy vannak írásaim az asztalfiókban. Rábeszélt, hogy küldjem be a kanizsai antológiába, hátha megjelenik. Tényleg megjelent. Ennek egy nagy hozadéka volt, hogy ott megismerhettem azt a személyt, akivel évek óta összekevernek, de én is kíváncsi voltam rá: Lovag Kanizsa Józseffel, a Krúdy Kör titkárával, íróval, költővel, kritikussal, meseíróval, Kőbánya Díszpolgárával. Hát bemutatkoztam neki: ”Engedje meg, Józsi bátyám, hogy bemutatkozzam. Kanizsai József vagyok, egy „i”-vel több” és átbeszélgettük az estét. Józsi bátyám kérte, küldjek neki írásokat (mert én inkább novellákat írok, mint verseket). Meg is történt, átnézte és érdemesnek tartotta, hogy akár könyv formájában meg is jelenjen. Neki köszönhetek mindent, a mai napig őt tartom mentoromnak, tanáromnak, és az Isten éltesse az idén 75. születésnapját ünneplő barátomat. Ő biztatott, hogy írjak, ne hanyagoljam el, és bátorított a továbbiakban.

Hogyan kerültél a Krúdy Kör vonzásába?

Ezt két embernek köszönhetem: nem nehéz kitalálni mentoromnak, Kanizsa Józsefnek a nevét, és a Krúdy Kör elnökének, Király Lajosnak, mindketten kanizsai kötődésűek.

Mióta vagy a Kör tagja?

2015-től. Azért ide nem könnyű bekerülni, hiszen nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében 120-130–an vagyunk, ebből 25-30 festő.

Hány könyved jelent meg eddig?

2015-ben két könyvem jelent meg, Az igazság a múltban van, és A csontok szigete. Majd 2016-ban Vizvári Józseffel kiadtuk „Üdvözlet Nagykanizsáról” című könyvünket, ezzel akartunk a városban élő, alkotó, itt katonáskodó, tanuló személyeknek kedveskedni. Ez a könyv A/4-es méretű, 120 oldalas, 220 kép, fotó van benne Nagykanizsáról az 1856-2016 januárjáig terjedő időszakból. Ezen kívül antológiákban jelentem meg, mint a Mese antológia, a Garbo kiadótól, a Kláris Irodalmi újság több számában, Kanizsai Antológiában. 2017-re megjelent A sárkány meséi, aminek most bemutatója 2017. május 18-án a Zila Kávéház és Cukrászdában a Krúdy kör keretében. Szeptemberben kerül a (2018-as könyv) a „Levelek” címmel nyomdába. Most van lektorálás és javítás alatt, Rajnai Miklós bölcsész barátom végzi, de már készül a 2019-es is, „A semmi peremén” címmel egy novelláskötet. Ha az Isten is úgy akarja.

Milyen elismeréseket kaptál írói tevékenységedért?

Mivel megkeresésekre indultam pár pályázaton, az ott elért oklevél díszítik a szobámat, sőt már a hétvégi házba is került. Ez mellett az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam a Krúdy Irodalmi kör Díszoklevelét. Aztán Kanadából, írói elismerésem gyanánt egy kedves olvasóm megajándékozott egy értékes Mont Blanc golyóstollal.

Láttam, hogy már megzenésített versed is jelent meg.

Igen, a Krúdy Kör keretén belül nagyon sok értékes barátra, ismerősre tettem szert, így megismertem – Isten nyugosztalja – Keres Emilt, akit szerintem nem kell senkinek bemutatnom. Éppen három darabon dolgoztunk, amikor utolérte a halál. Sok szép tanácsot kaptam tőle. Itt kerültem kapcsolatba Németh Nyiba Sándorral is (akinek innen is gratulálok 2017. március 31-én született kislányához!). Ő beszélt rá, én nem vagyok nagy költő, de vannak sokan a határon túliak, akik kedvelik az „urbánus stílusomat”, Nyiba mester meg eléggé meggyőző tud lenni, így jött létre ez a CD, ami négy novellát és három verset tartalmaz. Kanizsán Deregi László barátom folyamatosan, ahogy az ideje engedi, készítik a You Tube felvételeket.

A környezetedben tudják rólad, hogy írsz? Milyen fogadtatása van a hírnek?

Igen, akit érdekel az irodalom, az tudja. Sőt, Kanizsán hamarosan megjelenik a Deregi László nevéhez köthető „Kanizsai írók-költők” címmel egy könyv, amiben közel 60 fő szerepel, rövid önéletrajzzal, képpel, egy-egy írással, verssel. Az internetnek hála sokan tudnak rólam, még ha én nem is ismerem őket, határon belül és határon túl is. Hiszen a könyveim eljutottak Kanadától Párizsig, Horvátországtól Törökországig. Hallomásból tudom, hogy le akarják az első könyvemet horvát nyelvre fordítani. Nem tudom, mi lesz belőle.

A család nagyon fontos minden ember életében. Ők hogyan viszonyulnak a te hobbidhoz? Büszkék rád?

Számomra a család, a Haza sokat jelent. Nőtlen vagyok, van egy öcsém és neki három gyermeke meg egy gyönyörű unokája, Levente. Most volt négy éves, és nagy szónok őkelme! Készült is róla egy verskép. Anyám 81 éves, sajnos egy éve súlyos beteg, és állandó ápolásra szorul.(Alzheimer, Parkinson) Ő nagyon sokat olvasott, és az első két kötetemet el is olvasta. Mikor kérdeztem tőle, hogy mi a véleménye, azt mondta: ”Olvastam már jobbat is, de sokszor rosszabbat is!” Apám 91 éves volt március 16-án. Nem lát, epilepsziás, oxigénpalackhoz van kötve. Hiába, az öregségnek is megvannak a hátulütői.

Mit szeretnél még valóra váltani véges életünkben?

Hogy van-e, amit el szeretnék érni? Nem hiszem, a világot már nem tudom megváltani, de ha egy picit jobbá tudom tenni, és van, akinek egy perc örömet tudok okozni, akkor már mindent elértem.

Kívánok neked nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet! Kérlek, add át baráti ölelésem a Krúdy Kör vezetőségének és valamennyi tagjának!

 
Kanizsai K. József:

A VERS SZÜLETÉSE

Szavakat egymás mellé teszed,
Majd azokat sorba,
Rálehelsz kis érzelmet,
Mint Isten a porra,
Így születnek a versek
A magyar honban.

 

ANYA

Kezem a kezedben
Úgy, mint régen,
Csak most én tartalak
Fenn az égen.

A kezem vezet
Lépésről lépésre,
Öregség miatt
Támaszkodsz kezemre.

Rohanás már a múlté
Araszol a jelen,
Csúszik-mászik
Az elmúlás felénk.

Sajnos, mint minden
Ez is elmúlik egyszer,
Csak egy kérges kéz
Idézi fel nékem.

 

Hej, Magyar!

Hej, magyar, magyar,
Ki egymásnak farkasa.
Marakodásod miatt oda
Minden magyar otthona.

Hej, magyar, magyar
Hol vannak az ősök?
István királynak
Intelmét hol őrzöd?

Hej, magyar, magyar,
Lesz-e még feltámadás?
Akartok-e, mondd,
Istent és új hazát?

Hej, magyar, magyar,
Ki egymásnak farkasa!
Visszatér a lelketek
Az ősök honába.

 

KARÁCSONY TÁJÁN

Így karácsony táján
Elnézem mások fáját,
Alatta a kalácsot,
Családban a jószívű szakácsot.

Mosolygós öregek
Körülöttük gyerekek,
Várják Jézus jöttét,
Karácsony ünnepét.

Akad azért olyan,
Kinek fára se telik,
A köszönet, a jó szó
Igen csak ritka vendég.

Ez a vers köszöntse
Minden magányos embert,
Hozzon számukra örömet
Az újesztendő!

 

NŐVÉR

Nővér, mit jelent e szó?
Testvért vagy apácát?
Talán a kórházi szobák
Elmaradhatatlan tartozékát.

Nővér! Jön a kiáltás,
Néha ügyel,
Lót, fut,
Pár szót liheg.

Injekciót, infúziót ad,
Lázat mér és tisztát húz.
Szíve sajdul, ha tehetetlen
Ilyen volt a nővér hajdanán!

Hajdanán?
Megállja ma is talán.
Testvér, Isten szolgája, kórházi szobák
Fehérruhás angyala.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások