Kállai Erzsébet énekművésszel beszélgetünk

Kállai Erzsébet énekművész két évvel ezelőtt került Kecskemétre, ahol a Katona József Könyvtár zenei részlegében tevékenykedik. Mellette folyamatosan képzi magát, hogy álmait valóra váltsa az éneklés terén. Gyönyörű szoprán hangját többször hallhattuk már a fellépései során.

Kedves Erzsébet! Milyen állomásai voltak eddig életednek, és mely tevékenységek fűződnek hozzájuk?

Már gyermekkoromban érdekelt a zene, nem tudatosan foglalkoztatott, hanem mert szerettem énekelni. Minden iskolai rendezvényen jelen voltam Túrkevén, a szülővárosomban. Inkább akkor még könnyűzenei dalokkal. Később, 14 éves koromban Szolnokra kerültem, az akkor még Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola ének szakára. Mellette a Bartók Béla Zeneiskolába jártam először zongora majd magánének tanszakra. A gimnáziumba egy népdaléneklő verseny megnyerésével felvételi megírása nélkül kerültem be.

A gimnázium elvégzése után felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának ének-zene alapszakára, közben elvégeztem a Szegedi Tudományegyetem Vántus István Gyakorló és Zeneművészeti Szakközépiskola 13. évfolyamát is magánének szakon. Reméltem, hogy majd bekerülhetek az akkori Zeneművészeti Kar magánének tanszakára, de sajnos ez akkor, 19 évesen nem adatott meg.

Aztán elköltöztem Budapestre. Ott sok helyen dolgoztam, de a legfontosabb állomás az Erkel Színház és a Magyar Állami Operaház volt. Ültető és ruhatáros voltam, szívtam magamba a sok tudást az előadások alkalmával, és mindeközben minden évben 30 éves koromig az ország összes Zeneművészeti Karára elmentem felvételizni énekművész alapszakra. Nem jártam sikerrel, mígnem 2020-ban Szegedre vettek föl.

Ezt a szakot nem tudtam azóta sem befejezni, mert elhasználtam a két alapdiplomámmal az államilag finanszírozott féléveimet, így fizetős lenne az Oratórium és dalének –magánének tanár szak. Az első alapdiplomámat az egyetemi modellváltás miatt nem tudtam akkor befejezni. A Bologna rendszer és a négyéves tanárképzési modell szakjai nem voltak kompatibilisek egymással.

Amíg Budapesten éltem, ahogyan utaltál rá Te is, képeztem magánúton magam, és a tanárom koncertjein énekelhettem. Illetve volt lehetőségem egyszer egy kéthónapos turnéra kimenni egy bécsi társulattal, Carl Millöcker: Koldusdiákját adtuk elő. A kamarakórusban voltam jelen. Azért kamara, mert 4 fiú volt és 4 lány, illetve színészek, énekesek, táncosok, szimfonikus zenekar alkották a produkciót. Sok tapasztalattal tértem haza.

A kóruséneklés szinte az egész eddigi életemet végigkísérte. A gimnáziumban a Kodály Zoltán Leánykar tagja voltam, a szakközépiskolában a Stellatus vegyeskar tagja Rozgonyi Éva tanárnő vezetésével, majd a Tanárképzőn az ének tanszék kórusában voltam jelen, amit először Ordasi Péter tanár úr, majd Kovács Gábor vezetett. Budapesten pedig a Szebellédi Valéria által vezetett Magnificat kórusban énekeltem.

Mi minden inspirált téged a tanulmányaid során, az ének-zene tanári szak elvégzése után, míg megkaptad az énekművész diplomádat? Kik segítettek utadon? Van mentorod, példaképed?

A motivációm mindig a küldetéstudat. Mostanában nem igazán látom, mi a célom a zenével kapcsolatban megszerzett tudásommal, az adottságaimmal, de az is lehet, hogy gyógyítani kell ezzel. Mindenesetre igyekszem megtalálni a műfajt vagy esetleg azt a szakmát az éneklés mellé, amiben kapcsolódhat a zene és a segítő szándék. Amikor énekelek, igyekszem őszintén, egyszerűen, tisztán, hogy az emberek legalább addig, amíg hallgatnak engem, megnyugodjanak, ha ebben a rohanó világban másban nem is tudok segíteni.

Alapvetően bennem van a másik emberhez segítő szándékkal fordulni. Sok operaénekessel hozott össze a sors, mindannyiuktól tanultam valamit, amit köszönök. Példaképem nem volt, inkább olyan, akinek megfogott a munkássága vagy egy-egy dal, amit előadott, vagy a színpadi jelenléte. Ilyen volt több mindenki, különböző műfajokból. Egy időben Sass Sylvia volt egy ilyen személy. Mostanában a Regnum Marianum énekverseny egyik zsűritagja az, Maczkó Mária. Azt hiszem ez minden életszakaszban változik nálam. Aki a legtöbbet segített és türelmes volt velem, hogy megtaláljam önmagam és a saját hangom, az Rálik Szilvia operaénekes volt, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Ő volt a tanárom a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karán, nála diplomáztam 2023. júniusában énekművész alapszakon.

Több fellépésed is volt már, ahol hangoddal elkápráztattad a közönséget. Hogyan kezdődött, és hol nyílt lehetőséged a fellépésekre?

Eleinte a túrkevei Petőfi Sándor Általános Iskolában az iskolai rendezvényeken. Volt egy tanító bácsi, aki könnyűzenei dalokat tanított nekem és az egész osztálynak, és gitárral kísért minket. Én pedig néha szólót énekelhettem, Koncz Zsuzsát, Republicot. Aztán később, már gimnazista koromban Túrkevén volt egy Ifjú Tehetségek Társulata, akikkel musicalesteket adtunk a városi rendezvényeken, rockoperákat énekeltünk: István a királyt, A Kiátkozottat, mindkettő Szörényi-Bródy szerzeménye.

Aztán templomi koncerteken énekeltem kíséret nélküli népdalokat, oratórium áriákat, Ave Maria-kat. A Duna Televízióban műsorra tűzött Itthon vagy c. műsorában nemrég készült Túrkevéről és nevezetességeiről egy dokumentumfilm, amiben a Kun Miatyánkot énekeltem. Ez a Jászságban és Jász-Nagykun-Szolnok megyében élő kunok imája, a Miatyánk megfelelője. Érdekessége, hogy ezt nem szokták énekelni, az országban egyedül én énekelem ezt a török-kipcsak nyelvcsaládba tartozó kun nyelven.

Tavaly volt lehetőségem itt Kecskeméten is fellépni több helyszínen, ott szintén a kíséret nélküli dalok helyeződtek előtérbe. Valamintösszeállítottam egy Mária-énekekből álló rövidebb műsort a Regnum Marianum énekverseny ihletésére, melyet legutóbb a túrkevei katolikus templomban adtam elő. Ezt szívesen énekelném még más katolikus templomokban is, akár átalakítva másfajta kíséretnélküli dalokkal.

A kórusfellépéseket és versenyeket is megemlíteném, mint lehetőség, hiszen a szegedi tanulmányaim alatt a Stellatus vegyeskarral megnyertük az Ohridban megrendezett Nemzetközi kórusfesztivált is Rozgonyi Éva tanárnő vezetésével, de ez is csak egy példa a sok közül.

Életed egyik fontos lehetősége volt a Regnum Marianum Mária énekverseny 2024-ben, ahol abszolút győztes lettél felnőtt kategóriában. Mesélnél erről?

Az I. Regnum Marianum –Mária énekversenyt Pitti Katalin Liszt Ferenc díjas operaénekes, a Halhatatlanok Társulatának tagja, az Opera örökös tagja álmodta meg, és hozta létre. Bodajkon rendezték meg 2024. augusztus 18-19-én. A versenyt három kategóriában hirdették meg: általános iskolás, gimnazista és felnőtt korosztályban 44 éves korig. Rengetegen jelentkeztek határon innen és túl. A versenyre körülbelül 400 fő jelentkezett, és 120 fő került be a középdöntőbe. Innen tovább 15 fő jutott be a döntőbe.

A kötelező mű egy Szent István-ének volt, amit mindenkinek el kellett énekelnie, a szabadon választható mű pedig egy Mária-ének. A három kategória nyertesének lehetőségünk nyílt augusztus 20-án fellépni a Mesterségek Ünnepén, illetve a zsűritagok koncertjein lehet majd énekelni. Egyelőre ez várat még magára, ahogyan az az az ötlet is, hogy majd az országban a zsűri tagjai, a művészek és a nyertesek viszik hírét ennek a megmozdulásnak koncert formájában. A zsűriben több neves művész is helyet foglalt: Maczkó Mária, Petrás Mária, Szvorák Katalin, Kertesi Ingrid, Pitti Katalin, Pálmai Árpád, Berki Lilla, Vakler Anna, Zsadon Andrea.

Hogyan változtatta meg az életed ez a győzelem? Milyen lehetőségek nyíltak meg általa?

Azt a változást hozta az, hogy megnyertem ezt a versenyt, hogy Kecskeméten tudnak rólam, és ha lehetőség nyílik, hívnak fellépni. Ez a műfaj egy nagyon szűk réteghez jut el.

Milyen műfajú műveket énekelsz a legszívesebben? Mik a terveid ezen a téren? Hogyan, mivel szeretnéd kiteljesíteni a repertoárodat? Tudom, hogy szívesen mondasz verseket, és az opera műfaja is közel áll hozzád.

Azt gondolom, hogy ami a szívemhez, illetve a hangomhoz is közelebb áll, az az oratórium és daléneklés. Bár az sem egy egyszerű dolog, én ezt nagyon jól tudom, a szakmában ezt mindig ki is szokták hangsúlyozni. Illetve a kíséret nélküli dalok éneklése, legyen az bármilyen népdal is, nemcsak Mária-ének.

A versmondás gyerekkorom óta jelen van az életemben. Egy időben, 18 éves koromig színésznőnek is készültem, aztán valahogy a zene útjai elvittek ettől a törekvéstől, de a versek szeretete és mondása megmaradt, és ha lehetőségem adódik, szeretem őket előadni.

Az opera mindig egy szerelem nekem, de most az kicsit pihenőpályára került. Majd ha kell, hogy az életemben jelen legyen, hiszem, hogy jelen lesz. Minden éppen a megfelelő időben érkezik el az emberhez, azt gondolom, nem akkor, amikor mi gondoljuk, hogy megfelelő lenne számunkra. Most dalciklusokat tervezek tanulni, leginkább Debussy, Orbán György, Schumann dalokat, de nyitott vagyok más különlegességekre is.

 

Milyen szerepet játszik életedben a hit? Segít? Előrevisz? Hallottalak imákat énekelni, megható volt.

Az életemben a hit mindig jelen volt a magam sajátos módján. Édesanyám katolikus, Édesapám református és a bátyám is. Mindenképpen csak előrevitt, és ha nagyon elkeseredtem, ott volt menedéknek.

Kurzusokon vettél részt itthon és Németországban is. Mit adtak neked ezek a továbbképzések, és melyek voltak a legfontosabbak?

A kurzusokon mindig tanul valamit magáról az ember, tehát önismereti út is, és mindig rájön valamire ének-technikailag is. Nem tudnék kiemelni egyet sem, mindegyik fontos volt valami miatt.

Hogy tetszik a kecskeméti élet? Mit szeretnél elérni itt, mire vágysz, milyen terveid vannak?

Az utóbbi 10 évben ez a harmadik város, ahol lakom, és eddig nekem ez a legélhetőbb. Nem túl nagy város, mégis van pezsgő – főleg zenei – élet. Amikor Szegeden laktam, akkor ezt a pezsgést ennyire nem tapasztaltam. Úgy érzem itt befogadtak. Kíváncsian és bizakodva várom a fejleményeket. 

Készülsz-e mostanában koncertre, fellépésre valahol? Hol hallhatunk legközelebb?

Sajnos most nincs kilátásban semmilyen koncert, fellépési lehetőség. Dalestet tervezek majd tartani, ha meglesz a lehetőség rá. A Mária-énekekből álló rövid kis összeállításomat is szívesen énekelném – mondjuk a karácsonyt megelőző időszakban – egy katolikus templomban Kecskeméten.

 

Kedves Erzsébet! Köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk énekművészeted kiteljesítéséhez és fellépéseidhez szerte az országban és a határokon túl is.

 

Weninger Erzsébet

Kapcsolódó cikkünk