Április 11-én, pénteken tartotta az évad utolsó nagyszínpadi bemutatóját a kaposvári Csiky Gergely Színház. Osztrovszkij Jövedelmező állás című tragikomédiáját Méhes László állította színpadra.

Örök kérdés: kit mi tesz boldoggá? A pénz boldogít? Nem. De a hiánya keserves, igaz? Főleg, ha körülöttünk mások meg dúskálnak benne. Pláne, ha a feleségünk szeretne egy új ruhát. És szorosan ehhez kapcsolódik a másik kérdés: mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy sok pénzünk legyen? Hajlandóak vagyunk feladni elveinket, és akár letérni a becsület útjáról? És ha közelebbről megnézzük: azok, akik ezt megtették, és hozzánk képest dúskálnak a jólétben – boldogabbak? Talán igen, talán nem. Osztrovszkij darabját még a bemutató előtt betiltották, mert a cenzúra szerint a hivatalnokokról szólt. De a darab nem áll meg itt: mindannyiunk kérdéseiről, döntéseiről szól.

A főbb szerepekben Csákányi Esztert, Kovács Zsoltot, Fándly Csabát, Sipos Verát, Karalyos Gábort, Grisnik Petrát, Varga Zsuzsannát és Hunyadkürti Györgyöt láthatják a nézők. 



A darab egyik főszereplője, Csákányi Eszter így nyilatkozott az előadással kapcsolatban:

„Imádok komédiázni, a nevettetést a legnagyobb művészetnek tartom, de ebben a darabban nagyon kell vigyáznunk az arányokra; arra, hogy ne menjünk el egyértelműen a nevetés felé. Ezért a karakter szigorúságát, kíméletlenségét, a félelemkeltés eszközeit keresem – a komikum mellett. Az érdekel a figurában, hogy mikor és hogyan tud fájdalmasan humoros lenni, és mikor kegyetlen és kérlelhetetlen. A fontos, hogy igazi legyen. Ez a karakter létezik, nagyon is valós. Ha jól belegondolunk, sok ilyen embert ismerünk: akiknek a pénz annyira fontos, hogy képesek az anyagi boldogulásnak alárendelni sok minden mást: érzéseket, lelkiismeretet, becsületet.” 


Méhes László, a darab rendezője szerint:

„Ami igazán megdöbbentő, hogy ez az Osztrovszkij nevű zseni tőlünk időben és térben is távol, a 19. század közepén Oroszországban olyan pontosan ismerte az emberi lélek rezdüléseit és az emberi közösség működését, hogy 2014-ben itt és most magunkra ismerhetünk. És ami a legszörnyűbb, az ebből fakadó következtetés: ha 1857-ben tudhatta, mi lesz 2014-ben, akkor reménytelen a helyzet, hiszen ugyanez lesz érvényes száz év múlva és ötszáz év múlva is […] Kétféle világban élünk: az egyik az, amit jó esetben otthon tanulunk, azaz „Édes fiam, ne lopj, ne hazudj, ne csalj…” – tehát az erkölcsi alapon működő világ törvényei. A másik az, amivel találkozunk: ez a világ a logika és az erő mentén működik. Pontosabban ez működik, a másik csak a vágyainkban létezik. A hatalom és az erő által érvényesített pragmatikus világban a pozitív erkölcsi-érzelmi kategóriák értelmezhetetlenek.”

Fotók: Memlaur Imre

2014. április 12.

Hozzászólások