Jodi Picoult: A bálna éneke – Könyvespolc

Jodi Picoult: A bálna éneke – Mikor a könyv címét elolvastam, őszintén szólva nem sok mindent tudtam a bálnákról. Így utánanéztem, – gondolván arra, nem tengerbiológus az olvasók nagy többsége.

A könyv borítója – Moly

„A rendkívül furcsa formájú hangszálak igen nagy teljesítményű rezgés előállítására képesek. A hangok abszolút létfontosságúak a túlélésükhöz, mivel azok segítségével találják meg egymást az óceánban párzáskor.”
„Mindeddig nem volt világos, hogy hogyan adtak ki kísértetiesen hangzó, összetett dallamokat. Elemans professzor kollégáival három partra vetődött bálna teteméből távolította el a gégét, és ezek segítségével végeztek kísérleteket úgy, hogy levegőt fújtak át rajtuk.
Az emberi hangok a gégében lévő hangszalagok megrezegtetésével keletkeznek. A bálnáknak azonban U-alakú a hangszáluk, és gégéjükben egy zsírpárna is található, ezek között préselik át a levegőt a hangképzéshez.” Az egyre nagyobb óceáni zajszennyezés komoly veszélyt jelent a bálnákra. /www.origo.hu/

A bálna éneke – A regény különlegessége, hogy öt ember meséli el a történetet. Természetesen mindenki másképp látja az eseményeket, mindenkinek máshol van a lényeg, – de a „mag” ugyanaz. Tehát olyasmi, mint a bálnák éneke. Az A bálna éneke hősei mind külön hangon szólalnak meg, és mindegyikük saját múltja, félelme és vágya formálja a történetet. Ugyanakkor azt is megtudjuk még az elején, hogy az egyik főhős tényleg bálnakutató. Oliver a hosszúszárnyú bálnák énekét kutatja szenvedélyes szakmaisággal.

Sokat van távol a családjától, anyagot gyűjt, fotózik, bálnát ment. Mindez számára élvezet. „Ezekbe e bálnákba szerettem bele, amikor először hallottam kiáltásaikat, mind kísérteties volt, szétterülő, mint szívünk riadt dobbanásának hangja, amikor félünk az egyedülléttől.” A probléma ott van, hogy ha a szeretteivel van rövid időre, akkor is ezen jár az esze, beszippantja a munka, valójában nem szentel teljes figyelmet sem a feleségének, (Jane) sem a kamasz kislányának. (Rebecca)

Fotó: Internet

„Együtt laktak, mégis volt, hogy egy teljes napig nem szóltak egymáshoz” – állapítja meg a kislány. Jane egész életében mások árnyékában élt, és a házassága sem hozott számára valódi biztonságot. Oliver karrierje mindent elnyom, Jane pedig lassan eltűnik a saját életéből. Oliver érzelmi távolsága és Jane elnyomott szerepe, határozatlansága mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Rebecca nem kapja meg a szükséges védelmet. Egyszer már Jane tett sikertelen kísérletet a férje elhagyására. Amikor férje megüti, lányával együtt elmenekül.

Elhatározza, hogy felkeresi öccsét, Joleyt. Ő földrajzilag nagyon távol él, de érzelmileg erősen kötődik a nővéréhez. ”…én voltam az egyetlen a családban, akit apám nem bántalmazott, nagyrészt a nővérem közbelépésének köszönhetően.” Tele van mindkettejük lelke az apától elszenvedett traumákkal. Nem úgy kelt útra a két nő, hogy gondosan felkészült volna ilyen nagy kalandra, de Joley részletes, néha visszaemlékező, máskor útmutató leveleit kézhez kapják rendszerességgel az útközben megjelölt postán, így elboldogulnak. Ezek a levelek egyszerre adnak útmutatást és teret a múlt feldolgozására. Joley kívülálló, aki mégis mélyen érti a nővére lelki sebeit. Saját múltjával is küzd, de Jane számára biztos pont.

„A fizikai utazás így belső zarándoklattá válik. A gyógyulás apró lépései: nem egy nagy döntés hozza el a változást Jane lelkében, hanem a következő postahivatal, a következő levél, a következő lélegzet. Az országút két oldalán a táj először kopár, poros, fakó. Jane és Rebecca némán ülnek egymás mellett, a rádió halkan zúg. Ahogy haladnak kelet felé, a színek lassan teltebbé válnak: zöldebb dombok, nedvesebb levegő, egy-egy tó, amelyben megcsillan a nap. A táj változása olyan, mintha a feszültség rétegről rétegre engedne ki belőlük. A mozgás, a kilométerek, a csendek mind azt súgják: lehet továbbmenni.”

Az apa is útnak indul, kitalálja, hová mehetnek, és 1-2 napi késéssel követi őket. Amikor a birtokhoz érnek, ott ismerkednek meg a további szereplőkkel: Sam-mel, a gyümölcsös tulajdonosával, és Handley-vel, a barátjával. Ők a további fejezetek néha megszólaló hangjai. „A kertben a fák szabályos sorokban állnak, águkon még ott a tél utolsó hidege. A föld illata nedves és édes, a levegőben ott a tavasz ígérete. Rebecca lassan sétál a fák között, és először érzi azt, hogy a teste nem feszül, nem húzódik vissza.” Az ismerkedés humorosra sikeredik. Sam: – Jane – „úgy lépked a szénán, mintha aknamezőn lenne.” Jane egy rossz mozdulat következtében hamarosan a trágyában landol.

Fehér bálna – Pannon TV

A bálna éneke – A fejezetek nem mindig időrendben követik egymást. Így utólag kiderül, hogy Rebecca is szenvedett el lelki károkat. Négyéves korában repülőszerencsétlenség túlélője volt, kiskamaszként majdnem megerőszakolják idegenek. A tanyán az első napok ellenszenve után szerelmek szövődnek. Az egyik később tragédiával végződik. Jane csendes túlélőből határozott, védelmező anyává válik. Rebecca Jones – a kamasz, aki érti a felnőttek hallgatását. Érzékeny, okos, és ahogy lenni szokott, sokkal többet lát a világból, mint amit a felnőttek gondolnak. A történet elején ő az, aki sérelmet szenved, és ez indítja el a menekülést. A gyermeki lojalitás és a felnőtté válás határán áll. Néha egyszerre haragszik és ragaszkodik az anyjához. Sokára érti meg. hogy a családi minták nem törvényszerűek – ő másképp is élhet majd.

Oliver később ér a birtokra, mert ismét elhívják egy bálnamentésre. Itt szembesül az érzelmek megváltozásával. Próbálja megérteni a feleségét. Nem rossz ember, hanem vak a saját hibáira. Nem érti, miért hagyták el, és először szembesül azzal, hogy a szeretet nem elég. Lassan felismeri, hogy a kapcsolatokban nem elég a jó szándék – jelen is kell lenni.

A történet végére mindegyikük másképp látja önmagát és a családot: nem fekete-fehér bűnösök és áldozatok, hanem emberek, akik próbálnak túlélni és szeretni. Nagy kérdés: Jane menjen-e vissza a férjéhez, vagy maradjon az új, kezdődő kapcsolatban? (A regény végén kiderül…)

Jodi Picoult, a szerző

A bálna éneke – A bálnák világa mint metafora: Oliver részeiben a tenger, a mélység, a hangok és a hullámok leírása a férfi érzelmi vakságát és kutatói megszállottságát tükrözi. A levelek útvonala: Joley levelei olyanok, mint apró világítótornyok – a tájleírások itt gyakran derűsebbek, játékosabbak, mintha ő maga fényt vinne Jane útjába.

A táj tehát nemcsak háttér, hanem érzelmi díszlet, amely a szereplők belső változását kíséri.
A massachusettsi almáskert: a gyógyulás tere.

A bálna éneke olyan olvasóknak ajánlható, akik érzékeny, színes családtörténeteket keresnek, és nyitottak a lassan haladó, belső utazásokat bemutató regényekre.

A mű központi témái – a családi minták, a menekülés, a gyógyulás, a női hallgatás hagyománya – többféle olvasót is megszólítanak. A könyv különösen azoknak szól, akik a bonyolult érzelmi helyzeteket és a felnőtté válás finom mozzanatait keresik az olvasmányaikban. Szeretettel ajánlom.

Az ATHENAEAUM Kiadó munkája.

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkeink