Miután évekkel ezelőtt bejártuk Toscanát, legalábbis a legismertebb látnivalókat, ebben az évben úgy döntöttünk, hogy a napfényes tartomány déli részét és a szomszédos Umbriát választjuk úticélként. Umbriai tájakon jártunk… Nem bántuk meg.

umbria1

Utcarészlet Citta della Pieve-ben

 

Umbria Toszkánával határos tartománya Olaszországnak. Hangulatában hasonló, mégis érezhető a különbség. Toscana szelíden lankás, dimbes-dombos, míg Umbria erőteljesebb, határozottabb formákat mutat. Umbria Olaszország zöld szíve – jellemzi az útikönyv, és valóban: a mezők, a domboldalakon sorakozó píneák és olajfák a zöld különböző árnyalataiban pompáznak.

Az umbriai városok kevés magyar utazási iroda programjában szerepelnek, talán Assisi és Orvieto a kivétel.  Egyéni utazók azonban számos gyöngyszemet találhatnak Közép-Itália e vidékén, mely egy-két kivétellel nem vált még a tömegturizmus fellegvárává. Ha nem az abszolút főszezonban érkezünk, biztosak lehetünk benne, hogy a múzeumokban nem kell közelharcot vívni a vitrinek előtt, és a kávézókban is találunk helyet, ha a séta során pihenni szeretnénk, vagy csak egy igazi olasz capuccinót innánk.

umbria10

Az Etruszk kapu Perugiában – kb. 2300 éve épült

 

A Trasimeno-tó körül

A tó területe a mi Balatonunk negyedét sem teszi ki, a távolságok tehát nem nagyok. Ha rá tudunk szánni egy napot, körbeautózhatjuk, és néhány kedves kisvárosban meg is állhatunk egy sétára. Ha a tó közelében van a szállásunk, érdemes legalább egyszer esti sétát is tenni az egyik település kivilágított tóparti sétányán, és a kihalt zegzugos utcákban. Kevés helyen van igazán jól kiépített strand, a tó néhol a szélein mocsaras, a víz átlagos mélysége pedig 4 méter (mélyebb, mint a Balaton). A tóban három kisebb sziget fekszik, melyből kettő látogatható. Több városból is indul hajójárat az Isola Maggiore (Nagyobb sziget), illetve az Isola Polvese felé, melyek kis templommal, erőddel, éttermekkel, mediterrán növényzettel várnak.

umbria2

Az Isola Maggiore olajfaligetei

 

Hátborzongató történelmi esemény színhelyén járunk. Kr. e. 217-ben Hannibál pun hadvezér a tó északi partján csalta tőrbe a római hadsereget. A keskeny földszoros mindkét bejáratát elzárta, majd a felkészületlen rómaiakra támadt. A völgyet köd ülte meg, a katonák nem láttak, fejvesztett menekülésbe fogtak, sokan a tóba fulladtak, másokat megöltek: az ütközet során legalább 15000 római legionárius vesztette életét. A történetírók leírása szerint a tó vize napokig vöröslött a kiontott vértől. Ma a hajdani ütközetnek már nincsen nyoma, a táj képe is változott az elmúlt több mint 2000 évben. A csata helyén ma Tuoro sul Trasimeno városkája áll. Az ókori ütközet eseményei egy tematikus körúton követhetők végig, az egyes állomásokat tábla jelzi.

A legromantikusabb városka a vízpartig lenyúló várfalakkal büszkélkedő Castiglione del Lago. A városkapun belépve hamisítatlan középkori hangulat fogad: a város mindössze két párhuzamos utcából áll, melyeken kávézók, fagyizók, üzletek sorakoznak. Vásárolhatunk helyi jellegzetességeket: vaddisznóból készült szalámit, pecorino sajtot, lekvárokat, tésztát, különleges fűszereket. A hercegi palota mitológiai és történelmi jeleneteket ábrázoló mennyezetfreskói megérnek egy látogatást, csakúgy, mint a szomszédos erőd, ahonnan fenséges kilátás nyílik az egész Trasimeno-tóra.

umbria3

Castiglione del Lago erődje, háttérben a Trasimeno-tó

 

Panicale városa középkori főterével, Magione zömök tornyával (ahol jelenleg egy második világháborús kiállítás tekinthető meg) és várával, a tótól kissé távolabb, délre eső Citta della Pieve pedig 12. századi katedrálisával és az umbriai festőiskola legismertebb képviselőjének, Peruginónak a festményeivel emelkedik ki.

Umbria központja, Perugia

A tartomány központja Perugia középkori városa. Ahogy sétáltunk fel a parkolóból a hegyre épült régi városrészbe, óriásplakátok hívták fel a figyelmünket: 600 éve történt, hogy a várost felszabadító zsoldosvezér, Braccio da Montone bevonult Perugiába, melynek emlékére kosztümös felvonulást és kirakodóvásárt is rendeztek.
Egészen különleges úton juthatunk fel a város központi magjába. Az alsóvárosból mozgólépcsők sora vezet fel egy kazamatarendszerbe, földalatti termek, utcák, romok sorához. Az úgynevezett Rocca Paolina építését III. Pál pápa rendelte el a XVI. század első felében, melynek a felszínen látható részét később lebontották, széthordták, földalatti „járatai” azonban őrzik az erőd egykori hangulatát.

umbria4

Perugia főtere – eső után

 

Egy üzletekkel szegélyezett sétálóutcán jutunk Perugia főterére. Az évszázadokon át épült gótikus katedrálisban mindenképpen érdemes tenni egy sétát, a dóm előtti lépcsősor és a loggia pedig kedvelt találkozóhely. A tér közepén egy gyönyörű gótikus szökőkút áll, másik oldalán pedig az Elöljárói Palota (Palazzo dei Priori). Az épületben található, az umbriai festőiskola jeles alkotóit bemutató képtár természetesen nem versenyezhet a firenzei Uffizivel, aki viszont legalább egy helyi képzőművészeti múzeumot szívesen megnézne, annak ezt a galériát ajánlom. A vallásos témájú festmények és szobrok között Perugino, Duccio, Beato Angelico és Piero della Francesca művei is szerepelnek. A palota része a jegy nélkül látogatható ülésterem is, a Jegyzők terme, ahol hajdanában a nemesek tartották gyűléseiket. Rendkívül színes freskóin Ezópusz állatmeséinek figurái is felismerhetők, például a róka és a holló alakja.

umbria5

A Jegyzők termének egyik freskója Ezópusz állatmeséjének alakjait ábrázolja

 

Amint kiléptünk a palotából, kezdetét is vette a díszes felvonulás: dobszóra vonultak ki a kapun a zászlóvivők és az alabárdosok, őket követték a gazdag polgárok és az előkelő hölgyek színpompás csoportjai. Az időjárás azonban nem volt kegyes a perugiaiakhoz és a lelkesen fényképező turistákhoz. A szélvihart dörgés és villámlás, majd heves esőzések követték. A zápor többször lecsapott, és mint később kiderült, nemcsak mi kerestünk időről időre menedéket egy útba eső kapualjban. A felvonulás résztvevői is ugyanoda húzódtak be kisebb csoportokban, így kisvártatva reneszánsz ruhába öltözött „polgárok” és „szolgálók” vettek minket körül. A jelmezeket így egészen közelről láthattuk, igaz, kissé illúzióromboló volt, ahogyan a jelmezhez tartozó kis női „retikülökből” előkerültek a cigaretták, és a korábban büszkén és méltóságteljesen felvonulók élénk gesztusokkal kísérve kiabáltak körülöttünk a szűk udvarban. Egy esőmentes időszakban elhagytuk a társaságot, bár az ismét félelmetes intenzitással lezúduló zivatar valószínűleg elmosta a felvonulást.

umbria7
Fedett helyeket kerestünk tehát: volt időnk alaposan megnézni a Perugiában található egyetlen hiteles Raffaello-festményt (a Szentháromság szentekkel című freskót egy kis kápolnában), valamint a 36 méter mély etruszk kutat, mely a Kr. e. 3. században épült, de még a második világháború alatt is használták.
A város falai és utcái között kószálva hamisítatlan középkori hangulatban lehet részünk. Séta közben szép templomokat, valamint egy ősi városkaput is megnézhetünk. Az Etruszk kapu vagy más néven Augustus kapuja alsó részét még az etruszkok építették, felső része pedig a római korból való.

umbria8

Raffaello festménye egy perugiai kápolnában

 

A városközponttól kissé távolabb, az arannyal gazdagon díszített Szent Péter templom mögött az Agrártudományi Egyetemhez tartozó középkori kertben gyönyörködhetünk, fűszerek és dísznövények között sétálhatunk, az egyes ágyások elrendezése jelképes értelmet hordoz.

umbria9

A középkori kert egy részlete

 

Aki érdeklődik Itália ősi történelme iránt, ne mulassza el megnézni Perugia mellett az etruszk temetkezőhelyet. A földalatti sírkamra falfülkéiben a Volumnius család urnái találhatók, mindmáig megfejtetlen etruszk nyelvű feliratokkal és szobrokkal. A sírkamrát és egy kis múzeumot is meg lehet tekinteni, ahol a feltárt síremlékekből származó tárgyakat őrzik. A környéken még ma is folynak ásatások.

Az édességet kedvelők ellátogathatnak a Perugina csokoládégyárba, ahol kóstolni és vásárolni is lehet csokikat.

Folytatás következik…

Weninger Nóra

Hozzászólások