Kedves Attila, meséljen kicsit a gyökereiről! Névrokonok lévén érdekel, hogy honnan származik, milyen a családi háttere.

Szüleim Tolna megyéből származnak, ahol gyerekként a nagyszülőknél nyaranta sok időt töltöttem, így bár jómagam Óbudán nőttem fel, mégis pesti gyerkőcként mozgalmas és színes gyermekkorom volt. Alapvetően visszahúzódó és csendes srác voltam. Rengeteget lógtunk a haverokkal a Hajógyári-szigeten, és sokszor elég veszélyes „csínytevéseket” követtünk el. Ebből adódóan igen sűrűn jártunk anyukámmal a baleseti sebészetre, mert folyton kezem-lábam törtem. Szép emlékeket őrzök, és mindig szívesen gondolok ezekre az időkre. 

Hogyan és mikor határozta el, hogy felnőttként a zenével foglalkozik?

Hát ez korántsem elhatározás kérdése volt csupán. Gyerekként sok minden érdekelt. Leginkább szuperhős vagy űrhajós, valamint rendőr szerettem volna lenni, mint ahogyan egy átlagos gyerek. Az általános iskolában azonban kiderült, hogy jól rajzolok és szüleim is, és egy grafikus, festőművész baráti házaspár is szorgalmazták, hogy mindenképpen ezzel kellene foglalkoznom. Állandóan rajzoltam és álmodoztam az órákon is, ebből néhány afférom is származott. Például, amikor a magyartanárom felismerte a saját portréját a tankönyvben, nem éppen pozitív ábrázolásmódban. Szóval majdnem grafikus lettem, de aztán mégsem így alakult. Bár nem lettem képzőművész, mind a mai napig vonz a festészet és szobrászat. Az általános iskolai éveim alatt nem jártam énekkarba, sőt nagyon izgulós gyerek lévén igyekeztem elkerülni a nyilvános szerepléseket. Elég vicces visszagondolnom, épphogy nem buktam meg ének-zene tantárgyból. Anyukámat még be is hívatta az énektanár, és egy kis szolmizációs oktatásban részesítette. Ma már bátran kijelenthetem, hogy ez nem okozott olyan mély traumát, hogy örökre kedvemet szegte volna a zene iránti rajongásomban.

Bár nincs zenész a családban, mégis hamar megérintett a zene, mert apukám nagy zenerajongó volt. Nagy kedvencei voltak  Ray Charles, Elvis, Paul Anka és még sorolhatnám a nagy neveket. Mivel fiatal évei alatt ezek a zenék idehaza tiltott dolgoknak számítottak, ezért csak felnőttként tudott hódolni a zene szenvedélyének, így idejekorán, akaratlanul is hatással volt rám a zene. Fülemen át a lelkemig hatolt, és ott valamilyen folyamat megindult bennem. Lelkesen próbáltam ezeket az előadókat utánozni, persze nem sok sikerrel, de ez engem egyáltalán nem zavart. Kamaszodva kezdett csírázni bennem a felismerés, hogy engem boldoggá tesz az éneklés. A szüleim nyilván azt hitték, egy múló bolondéria. Tévedtek. Ez egy nem múló bolondéria.

Mivel nem hagytam fel ezzel a szenvedélyemmel, 18 évesen anyukám elküldött Toldi Mária énekesnőhöz egy meghallgatásra, aki úgy találta, hogy tehetséges vagyok, és meg is beszéltük, hogy nála magántanítványként megkezdem az ének tanulmányaimat. A sors mégsem így akarta. Körülbelül 2-3 hétre rá megkaptam a katonai behívót, és hamarosan bevonultam katonának. A seregben sem távolodtam el a zenétől, sőt ismeretséget kötöttem az akkori Lucky Boys Dixieland zenekar tagjaival, akik azóta a hazai jazz műfaj jeles képviselői lettek. Lejártam a zenekari próbákra, és bár számomra ismeretlen volt ez a zenei műfaj, mégis meghatározó és sorsdöntő pillanatok voltak ezek. Fantasztikus volt testközelből élvezni, érezni az élő zene lüktetését és átélni mindezt a csodát.

Hihetetlenül izgalmas, de mégis valahogy természetes volt, amikor először énekelhettem mikrofonba, élő zenekarral. Ekkor csupán 19 éves voltam és fel sem fogtam, hogy milyen jelentőséggel lesznek rám ezek az események. Úgy volt, hogy eljárok fellépni velük, de sajnos a laktanya vezetése ezt nem engedélyezte. Ki tudja, hogyan alakult volna, ha ez mégsem így történik. A katonaság után teljesen más vizekre eveztem, dolgoztam idehaza kaszinóban, több évig Németországban. Próbáltam egy egzisztenciát megteremteni a családalapításhoz, és közben szépen az énekléstől egyre jobban eltávolodtam. Készítettem ugyan egy-két demo felvételt, sőt kaptam is egy felkérést egy lemezen, vagy kazettán való közreműködésre, az élet mindig másfelé terelt. Persze az ember nem bújhat ki a bőréből és nem is szabad, mert több lehetőségünk nem adatik. Azt hiszem, az élet legnagyobb kihívása az, hogy mersz-e az lenni, aki vagy. Az én esetemben ez csak később következett be, de egyáltalán nem bánom. Így van élettapasztalatom, bőven van miből merítenem az énekléshez.

Melyik zenei stílust képviseli? Mely előadók, énekesek a kedvencei és példaképei?

Az idő múlásával egyre jobban a jazz zene felé fordultam, illetve ezen belül is a swing stílus fogott meg, és leginkább a big band zenekarok nyűgöztek le. Így amikor lehetőséget kaptam a Seventeen Big Band zenekarban énekelni, nem haboztam és boldogan vállaltam el a feladatot, mert régi álmom valósult meg ezzel. Szerintem, aki már énekelt egy ekkora zenekarral, az tudja, hogy minden énekesnek kihívás egy ekkora zenekarral énekelni. Nem könnyű dolog a sok hangszert áténekelni, de olyan fantasztikus élményt nyújt, amely teljesen magával ragad és nem ereszt többé. Amikor 20-25 zenész együtt él a színpadon, az valami fantasztikus. Mivel előtte is ez a zenei stílus vonzott a legjobban, magától értetődő volt, hogy ebben tudok kiteljesedni, és ez áll a személyiségemhez, egyéniségemhez is a legközelebb. Leginkább jazz standardeket játszunk, de előfordul a repertoárban blues, latin, samba, cha-cha-cha, funky, de még rockosabb dalok és ismert filmzenék, slágerek feldolgozásai is.

Természetesen sokfajta zenét hallgatok, szeretek és akár énekelek is, de a swing a legnagyobb szerelmem. Tudom, hogy ez rétegzene, de engem ez egyáltalán nem befolyásol. Szerencsére egyre többen szeretik meg a jazzt és látogatják ezeket a koncerteket, illetve több magyar előadó is készít a régebbi slágereiből swing hangszerelésű feldolgozásokat. Ez külföldön is divat lett, gondoljunk csak Paul Ankára, Robbie Williamsre, vagy éppen Rod Stewartra, akik készítettek már ilyen albumot. Természetesen vannak kedvenc előadóim, akik hatással voltak, vannak rám. Magától értetődő Frank Sinatra neve, aki talán a legmeghatározóbb énekes volt ebben a műfajban, és örökre lerakta névjegyét a halhatatlan előadó művészek között. Generációkon keresztül a mai napig töretlen népszerűségnek örvend. Rengeteg számomra kedves zenekar és énekes van stílustól függetlenül, és most sorolhatnám a neveket Ray Charles-tól kezdve Elvis-ig, de túl hosszú lenne a lista.

A fiatalabb generációból magasan kiemelkedik a mai énekesek közül Michael Bublé mind előadásmódban, mind pedig énektudásban. Hosszú idő után szerintem ő az első előadó, aki – kitágítva a jazz határait más zenei stílusokkal ötvözve, új és friss köntösbe csomagolva mindezt – hatalmas sikereket ért el. Nagy érdeme, hogy rengeteg ember rajta keresztül ismerte meg ezt a zenei világot és szerettette meg velük azt. Egyébként Michael Bublé hamarosan ellátogat kis hazánkba, és biztos vagyok benne, hogy le fogja nyűgözni a magyar közönséget is, mint ahogyan a világ minden táján teszi.

Természetesen idehaza is vannak olyan énekesek, akik kiemelkedően magas színvonalon, sőt világszínvonalon űzik a jazz műfaját, és sokat tesznek népszerűsítésében. Szeretném kiemelni személyes kedvenceimet, a Group’n Swing zenekart, illetve két énekesét Mihályi Rékát és Gájer Bálintot. Zenéjükben jelen van a könnyedség, játékosság, műsoraikat show elemekkel és sok humorral is fűszerezik, mégis olyan kompromisszumok nélküli minőségi zenét kapunk, amely elég ritka manapság. Fantasztikus tehetségnek tartom Fábián Julit, Micheller Myrtillt is. Ők valóban olyan minőséget képviselnek egyéniségükkel, énektudásukkal, ami bárhol a világon megállja a helyét. 

Kikkel szokott fellépni? Gondolom, van egy együttese, akikkel együtt dolgozik. Hol szoktak fellépni?

Állandó énekese vagyok idestova már 5 éve a Seventeen Big Band zenekarnak. A zenekar 14 éve alakult a XVII. kerületi, Bartók Béla Zeneiskolában, és Szász Zsolt vezetésével mára már a hazai Big Band formációk egyik legjobbjának számít.
A közelmúltban került megrendezésre a „Big Band Szakmai napok” rendezvény, ahol „A kategóriában” „ezüst minősítést ” nyert el a Magyar Jazz Szövetségtől a zenekar, ami komoly szakmai elismerésnek számít. A Seventeen Big Banddel rendszeresen lépek fel hazai és külföldi jazz fesztiválokon és egyéb rendezvényeken. Vállalok szólistaként is fél playback (zenei alappal) fellépéseket is, mivel egy ekkora zenekart igen nehéz fenntartani és a mostani gazdasági körülmények miatt nem mindig nyílik lehetőség a big band-el szerepelni.

Milyen egyéb rendezvények, programok várják a közeljövőben?

A zenekar szinte minden fellépésén szerepelek, úgyhogy ez az év is izgalmasnak ígérkezik. A közeljövőben fellépünk a Seventeen Big Band-del április 5-én 12.00 órakor az Ybl téren az Ybl díjátadón, majd a minden évben megrendezésre kerülő gálakoncert május 29-én 18.00 órás kezdéssel a XVII. kerületi Vigyázó Sándor Művelődési házban. Június 14-15-én a nagykőrösi Big Band fesztiválon, illetve valamikor június végén a több évtizedes múlttal rendelkező, hagyományteremtő és méltán híres Rázene fesztiválon.

Ahogy időm engedi, természetesen bármilyen felkérésre nyitott vagyok, legyen az céges buli, vagy jótékonysági rendezvény. Mindazonáltal nem vállalok el mindent, mert elég sokszor szembesültem nagyon rossz, igénytelen szervezéssel, csapnivaló hangosítással és beteljesületlen ígéretekkel. A legfontosabb, hogy az alapvető és elfogadható feltételek hiányát sajnos mindig a közönség szenvedi meg, hiszen ha ezek nem adottak, senki sem tud 100%-os produkciót nyújtani, és ez velük szemben nem tisztességes. Másrészről azt gondolom: az, hogy milyen felkéréseknek teszek eleget, hogy milyen rendezvényeken szerepelek, az egyben engem is minősít. Mindenképpen örvendetes, hogy egyre több fiatal jár jazz koncertekre, és úgy làtom, hogy stílustól és műfajtól függetlenül az igényes élő zenére is egyre nagyobb az igény.

Kedves Attila, örülök, hogy megismerhettem! További sok sikert kívánok önnek a zene és az éneklés területén. Kívánom, hogy váljanak valóra álmai!

Weninger Attila facebook oldala 

A Seventeen Big Band facebook oldala

Weninger Endréné

2014. április 1.

Hozzászólások